Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 1 - SZERDA - Róma 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 22. fejezet 2232. nap

22. fejezet (3. rész) – IMA A BETEGEKÉRT

A betegekért mondott imáink során tekintettel kell lennünk Isten akaratára. – Amikor a betegekért imádkozunk, ne felejtsük el, hogy „amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk” (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy az áldás, amit kívánnak, jó lesz-e nekik vagy nem. Ezért imánkba ezt is foglaljuk bele: „Uram, Te a lélek minden titkát ismered. Ezeket a személyeket is ismered. Pártfogójuk, Jézus, életét adta értük. Ő jobban szereti őket, mint ahogy mi egyáltalán szeretni tudunk. Ezért ha gyógyulásuk a Te dicsőségedet és a betegek javát szolgálja, Jézus nevében kérünk, gyógyítsd meg őket! Ha pedig gyógyulásuk nem egyezik meg akaratoddal, kérünk, hogy kegyelmeddel vigasztald meg őket, és jelenléteddel segíts nekik elviselni szenvedésüket.”

Isten ismeri kezdettől fogva a véget. Tudja, mit rejt az emberi szív. Olvas a lélek minden titkában. Tudja, hogy ha azok, akikért imádkozunk, életben maradnak, képesek lesznek-e elviselni a próbákat. Tudja, hogy életük áldás lesz-e vagy átok önmaguk és a világ számára. Ez az egyik oka annak, hogy kérésünkhöz ezt is hozzá kell fűznünk: „Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg!” (Lk 22:42) – A nagy Orvos lábnyomán, 229–230. o.

Amikor a betegekért imádkozunk, kérjük úgy az Urat, hogy amennyiben akaratával megegyezik, gyógyítsa meg őket, de ha nem ez az Ő akarata, akkor kegyelmével vigasztalja meg őket, jelenléte támogassa őket szenvedéseikben. Sokan rendbe hozhatnák családi kapcsolataikat, rendezhetnék földi dolgaikat, de mivel abban reménykednek, hogy az imák meghallgatása nyomán visszanyerik egészségüket, halogatják ezt megtenni. A hamis reménység árnyékában nem érzik szükségét annak, hogy tanácsolják gyermekeiket, szüleiket, barátaikat, amit nagyon rosszul tesznek. Mivel reménykednek a gyógyulásban, nem hozzák szóba a hagyatékuk kérdését; nem rendelkeznek családjuk boldogulását illetően, amit megtennének, ha arra gondolnának, hogy közel van megnyugvásuk ideje. Ily módon nehézségek zúdulhatnak családjaikra, barátaikra, mivel a kellő időben nem tisztáztak bizonyos fontos kérdéseket, féltek beszélni róluk, mert ezzel úgy vélték, hogy a hitüket tagadják. Hisznek abban, hogy az imáknak köszönhetően meggyógyulnak, ezért nem alkalmazzák a rendelkezésükre álló gyógyászati módszereket, attól tartván, hogy ezzel a hit erejét kérdőjeleznék meg. – General Conference Daily Bulletin, 1897. február 26.

Sokszor imádkoztunk férfiak, asszonyok és gyermekek betegágya mellett, és megtapasztaltuk, hogy forró imáinkra válaszként visszakaptuk őket a halál küszöbéről. Imáinkban pozitívan tártuk fel Isten előtt kéréseinket, és úgy ítéltük meg, hogy hitünk gyakorlásaként nem kell mást kérnünk, mint magát az életet. Nem mertünk olyat mondani, hogy „amennyiben ez a Te szent nevedet dicsőíti, teljesítsd kérésünket”, mivel ezzel kételyeinknek adtunk volna hangot. Türelmetlenül őrködtünk azok felett, akiket a halál küszöbéről hozott vissza Isten. De sajnos azt is szomorúan kellett megtapasztalnunk, hogy sokan – főként a fiatalok köréből – csodálatos gyógyulásukat követően megfeledkeztek Istenről, rendetlen életet éltek; szomorúságot és lelki szenvedést okozva ezzel szüleiknek és barátaiknak; szégyent hozva azokra, akik imádkoztak értük. Nem Isten dicsőségére élték ajándékba visszakapott életüket, hanem bűnös szenvedélyekre pazarolták, és ezzel gyalázatot hoztak az Úr nevére.

Felhagytunk azzal, hogy megmondjuk Istennek, milyen úton vezessen, vagy hogy kívánságainkat Isten elé vigyük. Ha a betegek gyógyulásukkal dicsőítenék Őt, úgy legyen meg Isten akarata, és gyógyítsa meg őket, de ne a mi akaratunk legyen meg, hanem az Övé. Hitünk nem inog meg azzal, hogy óhajunkat teljesen alávetjük a mindentudó Isten akaratának, hittel, türelmesen. Isten ígéretet tett nekünk. Tudjuk, hogy meghallgat, ha akarata szerint kérünk Tőle. – Egészségügyi tanácsok, 378–379. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%209&version=NT-HU

Miután Pál az első nyolc fejezetben világos leírását adta az evangéliumnak, levele második felében rátér az evangélium gyakorlati alkalmazására. Azt is olvashatjuk itt, hogy mély aggodalmát fejezi ki a zsidó nép iránt. 

Ebben a fejezetben Pál mély szomorúságát fejezi ki a zsidók elveszett lelkiállapota miatt. Ők vérszerinti rokonai, de nem lelki atyjafiai. A múltba visszatekintve, néhány zsidó – mint például Izsák –, elfogadta az igaz evangéliumot. Csodaképpen való megszületése az új szövetség kezdetét és megerősítését jelentette. Ábrahámnak voltak más fiai is, de ők nem a szövetség fiai voltak. Azoknak, akik lelki Izraellé válnak, új születésre van szükségünk, ami szintén egy csoda. A fizikai születés, még ha valaki zsidónak születik is, nem üdvözít senkit. A hetednapi adventisták közül néhányan olyanok vagyunk, mint a régi zsidók. Rendelkezünk az igazsággal, de vajon van-e olyan hitünk Jézus Krisztusban, amely az Isten által megígért újjászületést előidézi?

Pálnak érdekes eszmefuttatása van az Isten kegyelmére adott különböző válaszokról. Jákob válaszolt Isten kegyelmére, Ézsau nem. Isten újra és újra felkínálta kegyelmét és hatalmát a fáraónak, de a fáraó megkeményedett az ő bűnében. Nem Isten a hibás azért, hogy egyes teremtményei nem válaszolnak kegyelmére, és a pusztulás edényeivé válnak. Azok, akik hittel válaszolnak, olyanok, mint a fazekas agyaga, amelyet az Alkotó a tisztesség edényeivé formál (11-24. vers). A szembetűnő ellentmondás az, hogy sok zsidó válaszolt Istennek Jézus Krisztusban megnyilvánult kegyelmére, de ezt szívük keménységével tették, és halálra adták Őt. Minden igazsággal rendelkeztek, de ne ismerték fel az igazság Adóját. Azonban sok pogány válaszolt Isten kegyelmére, miközben nem rendelkeztek azokkal az előnyökkel, amelyekkel a zsidók rendelkeztek.

Pál azzal zárja a fejezetet, hogy idézi Hóseást, Ézsaiást és a Zsoltárokat. Mindnyájan eltértünk Istentől, mint az a parázna, aki Hóseás felesége lett. A Jézus Krisztusban való megváltás által azonban Isten minket az Ő népévé tett, és mi az Ő maradéka vagyunk az által, Aki „a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön” (25-33. vers).

A maradék közül azok, akiknek nincs hitük, az ősi Izraelhez hasonlóan Krisztust botránykőnek fogják tekinteni. Azok azonban, akik hisznek a Biblia Jézusában olyan maradékká alakulnak, amely nem szégyelli Krisztus evangéliumát.

Norman McNulty

318. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 22. fejezetéhez (augusztus 29 – szeptember 4.).

A késleltetett remény lelki beteggé tesz. Ha a gyógyulás huzamosabb ideig késlekedik, a türelem arra kényszerül, hogy megkérdőjelezze, hogy vajon a hitünk túl gyenge-e ahhoz, hogy Istentől gyógyulást kapjunk. Vagy talán a dédelgetett bűnök akadályozzák meg a gyógyulást? Isten netán hátat fordított?

Miért gyógyít meg néha Isten, míg máskor engedi, hogy a betegség vagy fogyatékosság tovább maradjon vagy akár életeket is elvegyen? A válaszok nem kielégítőek. Alkalomadtán a meg nem gyógyult betegségek annak tulajdoníthatók, hogy nem akarunk egészséges életmódot folytatni és a rossz szokásainkat feladni. Az emberek vágyakoznak a jobb egészség iránt, azonban nem akarnak változtatni. Isten nem fog a természet törvényszerűségei ellen tenni. Hogyan tudna Isten meggyógyítani olyan embereket, akik szánt szándékkal tönkreteszik magukat?

Bár gyakran nem ez a helyzet. Nem találunk okot, hogy Isten miért nem ad gyógyulást. Csak a menny fog az élet megválaszolatlan rejtélyeire választ adni.

Egy dolog biztos: a gyógyulás hiánya gyakran nem azonos a törékeny hittel. Kiemelkedő hitű keresztények egész életükön keresztül szenvedtek, vagy szálltak sírba idejekorán, és ez nem azért volt, mert nem volt elegendő hitük. Nem tudhatjuk, hogy mik Isten céljai. Bízzunk az Ő szívében, amikor nem értjük az Ő útjait.

Isten jobban szeretné az örökké tartó gyógyulásunkat, mint az ideiglenes gyógyulást. Talán egy fizikailag beteg élet érzelmileg és lelkiekben helyreáll. Talán a belső sebek meggyógyulnak, amelyek sokkal mélyebbek, mint a fizikai betegségek. Isten az élet fájdalmait arra használja, hogy alakítson bennünket és elmélyítse a bizalmunkat benne.

Bízz Isten szívében, hogy amikor a gyógyulás késlekedik vagy hiányzik, annak is megvan az oka: a helyreállítás. Reménykedj az Ő szeretetében!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba