Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 5 - VASÁRNAP - Róma 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2236. nap

23. fejezet (1. rész) – IMA A MEGBOCSÁTÁSÉRT

A bűnbocsánatért esdeklő azonnal választ kap imájára. – Amikor földi áldásokért imádkozunk, lehet, hogy a válasz késik, vagy Isten valami mást ad, mint amit kértünk. Nem így van, ha a bűntől való szabadulásért könyörgünk. Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni. Krisztus „önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint” (Gal 1:4). „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle.” (1Jn 5:14–15) „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) – Jézus élete, 266. o.

Amint Isten gyermeke a kegyelem trónja elé járul, a nagy Ügyvédnek lesz az ügyfele. Megbánása első megnyilvánulására és bocsánatkérésére Krisztus átveszi az ügyét, mintha a sajátja lenne, kérését úgy mutatja be az Atyának, mint a saját kérését. – Bizonyságtételek 6. kötet, 364. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2013&version=NT-HU

Pál azzal kezdi, hogy tisztázza a keresztény viszonyulását a civil hatalomhoz. Alá kell rendelnünk magunkat a felsőbb hatalmaknak, de a legfelsőbb hatalom Isten. Ő adta a hatalmat a polgári vezetőknek is. Így nincs mit félnie annak, aki megtartja Isten törvényét és a földi törvényeket. A polgári hatóság Istent szolgálja, és nyomatékot ad a törvénynek a gonosztevőkkel szemben (4. vers).

Arra a tényre alapozva, hogy a földi hatalom Isten céljait szolgálja, Pál felszólítja a keresztényeket, hogy lelkiismeretüket követve engedelmeskedjenek és mindenben őszintén járva el. Kéri a hívőket, hogy fizessék meg az adót minden illetékes hatóságnak (5. vers). A polgári tisztviselők iránti tiszteletre és megbecsülésre hív, majd összefoglalásként bátorítja a keresztényeket, hogy szeressék egymást, hiszen ha egymást szeretjük, akkor Isten törvénye szerint élünk. Emlékeztet, hogyan kellene szeretnünk felebarátainkat, és az utolsó 5 parancsolatra utalva rámutat, milyen is a szeretet a gyakorlatban (8-10. vers).

A fejezet utolsó részében, Pál felhívást intéz a keresztények felé, hogy ébredjenek fel az álomból. Bár ez a felszólítás minden eddig élő nemzedéknek aktuális lehetett, különösen alkalmazható azokra, akik a Jézus visszatérését közvetlenül megelőző időben élnek. Tulajdonképpen a 10 szűz példázatában Jézus is alvóként ábrázolja egyházát (Mt 25:1-13). Pál sürgetőleg lép fel, mert tudjuk milyen időben élünk, ideje felébredni, és nem aludni tovább. Közelebb van hozzánk az üdvösség, mint mikor hívőkké lettünk. E világ éjjele hamarosan véget ér. Itt az ideje levetni a sötétség cselekedeteit, és felölteni Isten fényének páncélját.

Az életünknek nyitott könyvnek kell lennie. Őszintén kell élnünk takargatnivalók nélkül. Nem szabad részt vennünk tobzódásban és részegségben (13. vers). Lelki értelemben a hetednapi adventistáknak nem szabad Babilon (hamis tanainak) borából innia. A világ nagy része ittas az ő lelki paráznaságának borától. Lelkileg tisztáknak és józanoknak kell lennünk, hűnek az üzenethez, amelyet Isten ránk bízott, mint népre. Pál azzal zárja, amire valójában szükségünk van, hogy magunkra öltsük Jézust és az Ő igazságát. Ha így teszünk, nem a testre fogunk nézni, amely az óember szerint bűnben jár, ahogy Róma 7-ben láthattuk, hanem Krisztus segítségével megújul az elménk, és felkészít, hogy szembenézzünk a végső válsággal.

Norman McNulty

319. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 23. fejezetéhez (szeptember 5-11.).

Az Ima a megbocsátásért c. 23. fejezetben óriási bátorítás rejlik. Világos felhívást tartalmaz, hogy amikor Isten keressük, legyünk alázatosak és célratörőek. A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete irányadó előrehaladást mutat be a kijelentőből felszólító módba. A kijelentő mód leírja, mi az igaz abból, amiben hiszünk, a felszólító mód pedig azt, hogy hogyan éljünk ezeknek az igazságoknak a fényében. A 23. fejezet hasonló kategóriákat tartalmaz. A kijelentő mód olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint például „…ahogyan hitben kéritek, a szívetek úgy enyhül meg.” Ha hitben keressük Istent, megváltozik a szívünk és a hozzáállásunk. Egy olyan akaratos személynek, mint én, ez bátorító. Ha hittel imádkozunk, az megváltoztatja a valóságot. Egy másik helyen: „Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni.” Arra vágyik, hogy újra egészek legyünk, és életre hívjon minket.

Egy hangsúlyozott hatalmas igazság, hogy amikor így imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” emlékeznünk kellene, hogy arra kérjük Istent, hogy úgy viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi viszonyulunk másokhoz. Ez a megbocsátásra való felszólítást egyértelművé teszi.

Arra is fel vagyunk szólítva, hogy nevén nevezve valljuk meg bűneinket, és ne általánosságban. Ismertem egy férfit, aki annyira megszállott volt, attól félt, hogy elfeledkezik egy megvallatlan bűnéről. A Zsoltárok 139:23–24 arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket. Micsoda reménnyel teli ötlet ez! Akkor tisztulunk meg, ha szánt szándékkal Istenhez fordulunk. „Nézz Jézusra, hogy megkapd azokat a dolgokat, amikre szükséged van.”

„Meg kell nyitnunk a szívünket.”

Bill Roberts

Lelkészigazgató, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA

Fordította Gősi Csaba