2018. május 19., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 19 - SZOMBAT- Az apostolok cselekedetei 25


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 31. fejezet 1041. nap

"Senki sem szolgálhat két úrnak" (Mt 6:24). Megosztott szívvel nem szolgálhatunk Istennek. A Biblia vallása nem egy a sokféle befolyás között, hanem mindenek felett való, minden mást átjár és irányít. Nem olyan, mint a vászonra ide-oda festett ecsetnyomok, hanem átjárja az egész életet, mint amikor a vásznat belemártják a festékbe, míg az anyag minden szálát át nem itatja az átható, ki nem fakuló szín.

"Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz" (Mt 6:22 23). Istentől azzal a feltétellel kaphatunk világosságot, hogy szándékaink tiszták és állhatatosak. Aki meg akarja ismerni az igazságot, annak készen kell állnia minden kinyilatkoztatás elfogadására. Nem alkudhat meg a tévelygéssel. Kicsinyhitűnek lenni, fél szívvel csatlakozni az igazsághoz - ez annyi, mint a tévelygés sötétjét és a sátáni csalást választani.

A világi elméletek és az igazság megingathatatlan elvei nem mosódnak egymásba észrevétlenül, mint a szivárvány színei. Az örök Isten világos határvonalat húzott a kettő közé. A Krisztushoz való hasonlatosság olyan élesen elkülönül a Sátánhoz való hasonlatosságtól, mint a nappal az éjszakától. Csak azok Krisztus munkatársai, akik az Ő életét élik. Ha a lélek csak egyetlen bűnt is dédelget, vagy egyetlen bűnös szokást is megtart, ez az egész embert beszennyezi. Így a hamisság eszközévé válik.

Mindenki, aki Isten szolgálatát választotta, nyugodjék meg gondviselésében. Krisztus az égen röpködő madarakra, a mező virágaira mutatott, és ösztönözte hallgatóit, hogy nézzenek Isten eme teremtményeire. "Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Mt 6:26) - mondotta. Hogy Isten mekkora figyelmet szentel valamely lénynek, az annak a létezés skáláján elfoglalt helyével arányos. A Gondviselés felügyel a kis szürke verébre. Mennyi Atyánk odafigyel, törődik a mező virágaival, a földet borító fűvel. A művészet nagy Mestere gondolt a liliomokra, oly gyönyörűvé alkotta őket, hogy túlragyogják Salamon dicsőségét. Mennyire törődik tehát az emberrel, aki Isten képmása és dicsősége. Azt szeretné látni, hogy gyermekeiben az Övéhez hasonló jellem nyilatkozik meg. Ahogyan a napsugarak különféle pompás színeket kölcsönöznek a virágoknak, Isten úgy részesíti a lelket saját jellemének szépségében.

Mindaz, aki Krisztus szeretetének, igazságának és békéjének országát választja, és azt minden egyéb érdek fölé helyezi, minden áldásban részesül, amire életében szüksége van. Isten gondviselésének könyvében - az élet könyvében - mindegyikünk kap egy lapot. Ez a lap tartalmazza életünknek minden egyes eseményét; még hajunk szála is megszámláltatott. Isten sohasem feledkezik meg gyermekeiről.

"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől" (Mt 6:34). Naponta követnünk kell Krisztust. Isten nem nyújt segítséget a holnapra. Nem adja meg gyermekeinek egyszerre az útmutatását egész életükre, mert csak összezavarodnánk. Éppen csak azt közli velük, amit megjegyezhetnek és végrehajthatnak. A nyújtott erő és bölcsesség a jelen sürgős szükségét elégíti ki. "Ha valakinek közületek nincsen bölcsessége, - mára - kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki" (Jak 1:5).

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek" (Mt 7:7). Ne tekintsétek magatokat másoknál jobbaknak, ne tartsátok magatokat bíráiknak. Mivel nem tudhatjátok az indítóokokat, ítélkezni is képtelenek vagytok mások felett. A kritizálással magatok fölött mondtok ítéletet, mert megmutatjátok, hogy Sátánnak, a testvérek vádlójának társai vagytok. Az Úr így szól: "Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg" (2Kor 13:5) "Ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el" (lKor 11:31).

A jó fa jó gyümölcsöt terem. Ha a gyümölcs élvezhetetlen és értéktelen, a fa gonosz. Így tanúsítják az élet gyümölcsei a szív állapotát, a jellem kiválóságát. Az üdvösség nem vásárolható meg jó cselekedetekkel, de azok bizonyíthatják a hitet, mely szeretet által megtisztítja a lelket. S bár az örök jutalmat nem érdemeink alapján kapjuk, az mégis arányban áll azzal a munkával, melyet Krisztus kegyelme által elvégeztünk.

Így vázolta föl Krisztus országának alapelveit, melyeket az élet nagy szabályaiként mutatott be. A tanítás rögzítéséhez szemléltetést is nyújt. Nem elég - mondja-, hallanotok Igémet, engedelmesség által rá kell alapoznotok jellemeteket. Az ÉN csak futóhomok. Ha emberi elméletekre, találmányokra építkeztek, házatok összedől. Elsöpri a kísértés szele. A próba vihara. Az általam adott elvek azonban megmaradnak. Fogadjatok be engem, építsetek igéimre:

"Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba: de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett" (Mt 7:24-25).

Mai Bibliai szakasz: Az apostolok cselekedetei 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet felkészít bennünket a következőre, amikor Pál az új kormányzó, Festus előtt beszél. Már érkezésének első hetében foglalkozott Pál ügyével. Pált két évig őrizetben tartották. Miután Festus rájött arra, hogy valami nincs rendben a zsidók azon követelésével, hogy Pált Jeruzsálemben vezessék törvényszék elé, közölte velük, hogy Pál Cézáreában marad, és ha pereskedni akarnak vele, oda menjenek. 

A vádak hamisak voltak. Festus átlátott a zsidók szándékén és a Pál iránti vehemens gyűlöletükön. Egy kompromisszumot azért kipróbált: Megkérdezte Pált, hogy kész-e a Szanhedrin előtt bíróság elé állni. Pál tudta, hogy ez halálos ítélettel végződne – tudta, hogy összeesküdtek ellene, még mielőtt Jeruzsálembe érkezett volna.  

Ezért római állampolgárként a császárra apellált. Ha egy római állampolgár úgy vélte, hogy nem szolgáltatnak neki igazságot a tartományi bíróságok, a császárra apellálhatott, hogy személyesen hallgassa meg ügyét. Festus elfogadta Pál döntését. Ez nagyon feldühítette Pál ellenségeit. Képtelenek voltak felfogni, hogy miért nem tudták megöletni ezt az embert. Kudarcot vallottak Jeruzsálemben, és kudarcot vallottak az előző kormányzó előtt is. És most újra kudarcot vallottak. Nyilvánvaló, hogy Istennek még volt terve Pállal.

Amikor II. Agrippa Galilea és Pérea királya eljött tiszteletét tenni az új kormányzó előtt, Festus beszélt neki Pál ügyéről. Pál Rómába való elküldése nem volt egyszerű: egy megvádolt római állampolgárt egy levél kíséretében kellett elküldeni, amelyben világosan megfogalmazták az ellene felhozott vádakat, de Festus tejesen bizonytalan volt abban, hogy tulajdonképpen mivel is vádolják Pált. Agrippa szerette volna maga is meghallgatni azt a Pált, aki híressé vált a Krisztus nevében végrehajtott tetteiért, amelyekkel erős gyűlöletet váltott ki zsidó ellenségeiben. 

Nézzük a kontrasztot! Belép a király bíborba öltözve és felesége Bereniké minden királyi pompájában és kíséretében. Aztán belép Festus skarlát színű kormányzói ruhájában, mögötte a városi méltóságok kísérete csillogó réz díszítéseikkel. Végül belép Pál, Krisztus szerény követője láncokba verve. Minden figyelem erre az utolsó emberre összpontosult.

Ron E. M. Clouzet

145. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  31. fejezeteihez (május 13–19.).

Képzeletemben egy napsütéses napot látok Kapernaum poros városában. Miközben Jézus és a tanítványai lassan haladnak az utcákon, körbeveszi őket a helyiek tömege, akik azért jöttek elő házaikból, hogy üdvözöljék őt, és kérésekkel forduljanak hozzá. Hamarosan azonban vallási vezetők érkeznek a városból csoszogva és idegesen Jézushoz. Zavartan árulják el, hogy a helyi százados küldte őket, hogy Jézustól azt kérjék, járjon el a százados beteg szolgája ügyében. Ezt a zavart próbálják levetkőzni magukról, amikor elmagyarázzák Jézusnak, hogy bár római küldte őket, de ez a százados méltó rá. „Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.” (Lukács 7:5)

Jézus azonban felfedi számunkra, hogy a vallási vezetők tévedtek az indoklásukkal, hogy miért érdemelte ki ez a pogány ember a segítséget. Megérdemelte a kegyelmet, mert volt hite abban, hogy meg fogja kapni. Ennyi volt az egész. Nem azért, mert jótékonyságból zsinagógát építtetett, vagy azért, mert csodálta a zsidó kultúrát és vallást, hanem azért, mert hitte, hogy Jézus biztosítani fogja számára a legerőteljesebb vágyát és szükségletét.

Erre a részre kitérve Ellen White azt írja: „…Isten kegyelmére az egyetlen jogalapunk az, hogy mennyire szükségünk van rá.” Nem a származás, a gyülekezeti pozíció, a jótékonykodó tettek, az önfeláldozó böjtölések vagy a fennkölt imák azok, amik elérhetővé teszik számunkra, hogy Krisztus kegyelméből részesülhessünk. Hasonlóképpen, nem zár ki bennünket abból, hogy Krisztus tiszta jelleméből részesüljünk sem a szégyenteljes múlt, sem felmenőink vétkei, sem számkivetettségünk, sem pedig az, ha szemernyi bibliai tudással sem rendelkezünk. Éreznünk kell szükségletünket, és hinnünk kell, hogy Krisztus örömmel betölti ezt a szükségletet.

Harley Southwell
Avondale főiskolai hallgató, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: