2018. május 30., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 30 - SZERDA - Róma 8


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 35. fejezet 1052. nap

35. "Hallgass, némulj el!"

Jézus életének egyik eseménydús napja volt ez. A galileai tenger partján mondotta el első példázatait, az ismerős képek segítségével újra elmagyarázta a népnek országának természetét, alapításának módját. Saját munkáját a magvetőével hasonlította össze, országának növekedését pedig a mustármagéval, s a kovász hatásával a mértéknyi lisztben. Az igazak és a gonoszok nagy végső szétválasztását a búzáról és a konkolyról, valamint a hálóról szóló példázatokkal szemléltette. A tanításaiban rejlő rendkívül drága igazságokat az elrejtett kinccsel és a drágagyönggyel jelképezte, míg a gazdáról elmondott példázattal arra oktatta tanítványait, hogy miként kell munkálkodniuk az Ő képviselőinek.

Jézus egész álló nap tanított és gyógyított, s amikor leszállt az est, a sokaság még mindig ott tolongott körülötte. Nap mint nap végezte szolgálatát, s csak ritkán állt meg enni vagy pihenni. A rosszindulatú kritikák, félremagyarázások, melyekkel a farizeusok szüntelenül üldözték, még keményebbé, zaklatottabbá tették munkáját, s most, a nap végeztével annyira kimerült, hogy elhatározta, visszavonul a tavon túlra, egy magányos helyre.

A Genezáret keleti partja nem volt lakatlan, mert itt-ott falvak tarkították a tó mellékét, a nyugati parthoz viszonyítva mégis kihalt tájnak tűnt. Lakosai között több volt a pogány, mint a zsidó, és nemigen volt kapcsolatuk Galileával. Így nyújthatta Jézusnak az óhajtott magányt, s most Ő megparancsolta tanítványainak, hogy kísérjék oda.

Miután elbocsátotta a sokaságot, elvitték Őt "úgy amint vala" (Mk 4:36) a hajóra, és sietve elindultak. Ám nem egyedül távoztak. Volt néhány halászhajó a parthoz közel, ezek gyorsan megteltek emberekkel, akik követték Jézust, mert még látni és hallani akarták Őt.

Végül a Megváltó kiszabadult a sokaság nyomása alól, fáradtságtól, éhségtől gyötörten ledőlt a hajó farában, és hamarosan elaludt. Csendes, kellemes este volt, nyugalom honolt a tavon. Hirtelen azonban sötétség borította be az eget, vad szél söpört le a hegyek katlanjaiból a keleti partra, s a tavon szörnyű vihar támadt.

A nap már lement, s az éj sötétje borult a viharos tengerre. A süvítő széltől felkorbácsolt hullámok nagy erővel vágódtak a tanítványok hajójának, és elnyeléssel fenyegették. A kemény halászok életüket a tavon töltötték, és számos viharban biztonsággal irányították bárkájukat - most azonban erejük, jártasságuk mit sem segített. Tehetetlenül vergődtek a vihar szorításában, s elhagyta őket a remény, látván, hogy hajójuk megtelik vízzel.

Annyira lefoglalta őket a menekülésért vívott küzdelem, hogy el is felejtették: Jézus is a fedélzeten van. Most, midőn látták, hogy munkájuk hiábavaló, és csak a halál vár rájuk, eszükbe jutott, kinek a parancsára indultak el a túlsó partra. Jézusban volt egyedüli reménységük. Erőtlenségükben, kétségbeesésükben felkiáltottak: "Mester, Mester!" (Lk 8:24) Ám a sűrű sötétség elrejtette Őt szemük elől. Hangjukat elnyelte a tomboló vihar - semmi válasz. Kétség és rettegés hálózta be őket. Elfeledkezett róluk Jézus? Aki győzött a betegség, démonok, sőt még a halál fölött is, annak nincs ereje, hogy most segítsen tanítványain? Nem érdekli nyomorúságuk?

Ismét kiáltanak, de nem jön válasz, csak a haragos szél süvölt. Hajójuk süllyedőben. Egy pillanat, és nyilvánvalóan elnyelik őket az éhes vizek. Hirtelen vakító villám szeli át a sötétséget, s ők meglátják az alvó, a fejetlenségtől nem zavartatott Jézust. Ámulattal vegyes kétségbeeséssel kiáltanak föl: "Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?" (Mk 4:38) Hogyan pihenhet oly nyugodtan, amikor ők veszélyben vannak, s a halállal tusakodnak?

Kiáltásuk felébreszti Jézust. A villám fényében mennyei békét fedeznek föl arcán, tekintete elárulja: nem Önmagával törődik, gyöngéden szereti őket. Szívből Felé fordulnak, s kiáltják: "Uram, ments meg minket, mert elveszünk" (Mt 8:25).

Soha senki nem ejtette ki ezt úgy, hogy ne talált volna meghallgatásra. Miközben a tanítványok végső erőfeszítéssel megragadják evezőiket, Jézus felkél. Ott áll tanítványai körében, miközben a vihar tombol, a hullámok átcsapnak fölöttük, s villám világítja meg arcát. Felemeli kezét - amit oly gyakran tett, midőn irgalmasságot cselekedett -, és így szól a haragos tengerhez: "Hallgass, némulj el" (Mk 4: 39).

Mai Bibliai szakasz: Róma 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet Pál evangélium-magyarázatának a tetőpontja, és a Biblia egyik legkiemelkedőbb alkotása. Mindjárt az első versben Pál összefoglalja mindazt, amit a hét fejezet alatt mondott „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk (de van megigazulásuk) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Kárhoztatás alól szabadnak lenni azt jelenti, hogy Krisztus Jézusban vagyunk és nem halandót követünk, hanem a Szentlélek vezetése szerint járunk. Krisztus felszabadított minket a bűn és halál alól.

Pál emlékeztet minket arra, hogy a testünk erőtlen, azonban Krisztus lejött ebben a halandó testben és legyőzte a bűn erejét, „hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (3-4. vers). Ez a hit általi megigazulás. A test szerinti gondolkodás Isten ellen van, és a halálba vezet. Emlékezzünk mit mondott Pál a Római levél 7:14 versében: „de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve”, azonban a lelki gondolkodás békességet és életet ad. Azok, akik hit által igazak, békére lelnek Istenben (5-8. vers).

Ezután Pál bemutatja, hogy a lélek szerinti élet lehetséges, ha a Szentlélek bennünk lakozik és ezáltal Krisztus bennünk élhet. Amikor Krisztus bennünk lakik, a bűn óembere meghal, és mi lelkileg feltámadunk, hogy új életet élhessünk (9-13. vers). Azonban ha továbbra is a test kívánságai szerint élünk, meg fogunk halni, ahogy ez a Római levél 7. fejezetében is le volt írva. Számunkra megvan az a csodálatos ígéret, miszerint ha Szentlélek szerinti életet élünk, Isten gyermekeivé válunk. Úgy beszélhetünk Istenhez, mint az édesapánkhoz. De nem csak ez, hanem ahogyan Jézus is Isten Fia, mi is Isten gyermekei leszünk, vagyis Jézus örököstársai! Milyen csodálatos ajándék ez Istentől! Az egész teremtett világ Isten gyermekeinek, Krisztus örököstársainak megjelenésére vár (14-19. vers). 

Két gyönyörű ígéretünk van: az egyik, hogy a Szentlélek által imáinkat Isten meghallgatja, a másik, hogy Isten mindent azok javára fordít, akik szeretik Őt (20-30. vers). Ahogy Pál befejezi ezt a fejezetet, a magyarázatot, milyen következtetést von le? Azt, hogy Isten szeretete igazít meg, és nem számítanak a megpróbáltatásaink, amelyekkel szembe kell néznünk, vagy az üldöztetések, amelyeket majd el kell viselnünk, mert amíg jelen van Isten megigazító kegyelme az életünkben, szintén érvényes az az ígéret, hogy semmi sem választhat el minket Istentől (31-39. vers). Vele fogunk élni az örökkévalóság el nem múló éveiben!

Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  34-35. fejezeteihez (május 27 – Június 2.).

„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást találjunk benne.

Ez a fejezet arra emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne, hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.

Amikor ezeket a fejezeteket olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok tapasztalata az enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és heves villámok villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül akarjuk megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a Megváltó ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra, és Őt hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz hiábavaló.

Ha pedig szaván fogjuk Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz minket boldoggá.

Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: