Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 34. fejezet 1049. nap
34.
A hívás
"Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak
titeket"
(Mt 11:28).
Jézus a vigasztaló szavakat az Őt követő sokaságnak
mondotta. A Megváltó kifejtette, hogy az ember csak Általa juthat el Isten
ismeretére. Tanítványairól úgy beszélt, mint akiknek a mennyei dolgok ismerete
adatott. Mindamellett senki sem érezhette magát kizárva gondoskodásából,
szeretetéből. Mindenki Hozzá jöhet, aki megfáradt és megterheltetett.
A vallási külsőségekre aprólékosan odafigyelő írástudók és
rabbik érezték azt az űrt, melyet a bűnbánati rítusok sohasem tölthetnek be. A
vámszedők és bűnösök tettethették, hogy elégedettek a testi- és földi
dolgokkal, szívükben mégis bizalmatlanság és félelem honolt. Jézus a bánatos,
megterhelt szívekre tekintett, amelyeknek reménye hiábavaló, mert földi
örömökben keresnek megnyugvást vágyakozó lelküknek, és mindenkit hívott, hogy
Benne pihenjen meg.
Nyájasan hívta a keményem dolgozó népet: "Vegyétek föl
magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos
szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11: 29).
E szavakkal Krisztus minden emberi lényhez szól. Tudják-e
vagy sem, de mindnyájan megfáradtak és megterheltettek. Mindenkit nyomnak olyan
terhek, melyeket csak Krisztus tud elmozdítani. Legnehezebb elhordozandó
terhünk a bűn terhe. Ha magunkra maradnánk e teher hordozásában,
összeroppannánk. "Az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:6). Ő
hordozza bűneink terhét, leveszi a súlyt megfáradt vállunkról. Nyugodalmat ad.
A gond, szomorúság terhét is Ő viseli. Hív, hogy minden gondunkat vessük Reá,
mert szívében hordoz bennünket.
Idősebb Testvérünk az örök trónnál áll. Minden lélekre
letekint, aki Felé, mint Üdvözítő felé fordítja arcát. Tapasztalatból ismeri az
emberiség gyengéit, szükségleteit, kísértéseinek erejét, mert Ő minden
tekintetben hozzánk hasonlóan megkísértetett, kivéve a bűnt. Ő őrködik
feletted, Isten remegő gyermeke. Megkísérttettél? Ő megszabadít. Gyenge Vagy? Ő
megerősít. Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebesültél? Ő meggyógyít. Az Úr
"elrendeli a csillagok számát", ugyancsak Ő "meggyógyítja a
megtört szívűeket és bekötözi sebeiket" (Zsolt 147:4.3). "Jöjjetek
énhozzám" (Mt 11:28) - szól hívása. Bármi legyen is aggodalmatok,
megpróbáltatásotok, tárjátok ügyeteket az Úr elé. Lelketeket megerősíti, hogy
mindezt el tudjátok viselni. Megnyílik az út, hogy kitéphessétek magatokat
szorultságotokból, nehézségeitekből. Minél gyöngébbnek és gyámoltalanabbnak
érzitek magatokat, annál erősebbekké váltok az Ő ereje által. Minél nehezebb a
teher, annál áldottabb a nyugalom, miután a terhek Hordozójára vetetted azt. A
Krisztus által felkínált nyugalom világosan meghatározott feltételekhez kötött.
Mindenki teljesítheti ezeket. Jézus pontosan elmondja, hogyan lelhetünk
nyugalmat.
Mai Bibliai szakasz: Róma
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Pál így kezdi: „Mivel
tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus
által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és
dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében” (1-2.
vers). Micsoda áldás Istennel békességben lenni! Micsoda áldás hitből
megigazultnak lenni! Micsoda áldás, hogy teljes meggyőződéssel lehetünk Isten
ígéretei iránt! Amint megvan ez a hitünk, biztosan állhatunk Isten oldalán
annak alapján, amit Jézus tett értünk. Ahogy megtapasztaljuk ezt a hitet, Isten
megtisztítja azt megpróbáltatások, tapasztalatok és remény által (1Pt 1:7).
Isten ezen a folyamaton enged átmenni minket, hogy megerősítse a hitünket (3-5.
vers).
Ezt követően Krisztus
kereszthalálát a mi bűneinkért való engesztelésként írja le (6-11 vers). Ez már
a második alkalom a Rómaiakhoz írt levélben, amikor Pál Krisztus halálát és
vére általi megváltását külön megemlíti (ld Róm 3:24-25). Csodálatos módon
Krisztus meghalt értünk, mikor mi még bűnösök voltunk. A vére által lettünk
felmentve, és maga által mentett meg minket Isten haragjától. Viszont nemcsak
hogy felmentett és megbékített minket Istennel a halála által, hanem Pál
rámutat, hogy az élete által meg is mentett minket (10. vers). Egy későbbi
fejezetben Pál részletesebben is kifejti ezt az állítást. Igen, Jézus azért
halt meg, hogy felmentsen minket a múltbeli bűneinktől, és azért is, hogy erőt
adjon nekünk azt az életet élni, amit Ő is élt emberként, itt a Földön.
Pál ezután Ádám és
Krisztus az emberiségre gyakorolt hatását írja le. Az első Ádám tettei az egész
emberiségre hatással voltak, de ugyanúgy a Második Ádáméi is (12-21. vers).
Ádám bűne miatt a halál mindannyiunkat érint, mivel mindannyian vétkeztünk
(érdekes megjegyezni, hogy a halál uralma Ádámtól Mózesig szakadatlan volt,
hiszen ő volt az első ember, akit Isten feltámasztott). Tehát azért kell minden
embernek a halállal szembesülnie, mert mindenki a bűn útját választotta. Ádám
annak az előképe volt, akinek majd el kellett jönnie (a második Ádám). Azért
van mindannyiunknak bűnre hajló természetünk, mert Ádám a bűn mellett döntött. A
második Ádám szintén hozott egy döntést, ami ugyancsak befolyással lehet az
egész emberiségre, és az emberiség családjában belül ránk is, ha úgy döntünk,
hogy elfogadjuk az ő értünk elszenvedett kereszthalálát.
Ádám bűne miatt minden
gyermeke elszenvedte volna a halált és az örök kárhozatot a bűn mellett való
döntésük miatt, mivel a test erőtelen (ld. Róm 8:3). Azonban Krisztus halála lehetővé tette
mindannyiunk számára, hogy a megigazulás gazdag, ingyenes ajándékát válasszuk,
hogy valóban elmondható legyen: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben
kiáradt a kegyelem” (20. vers).
Habár Ádám az egész
emberiségre hatással volt azáltal, hogy mindannyiunknak továbbadta a bűnös
természetet, Krisztus halálának ereje van megmenteni az egész emberiséget, ha
elfogadjuk az Ő kegyelmének ingyen ajándékát. Micsoda Megváltó!
Norman McNulty, M.D
147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
34-35. fejezeteihez
(május 27 – Június 2.).
„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok
nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a
szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást
találjunk benne.
Ez a fejezet arra
emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér
bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy
bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne,
hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja:
„Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg
ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.
Amikor ezeket a fejezeteket
olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok tapasztalata az
enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és heves villámok
villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül akarjuk
megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a Megváltó
ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra, és Őt
hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz
hiábavaló.
Ha pedig szaván fogjuk
Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét
találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz
minket boldoggá.
Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és
merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése