2018. augusztus 15., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 15 - SZERDA - Titus 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 56. fejezet 1129. nap

Amikor Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy engedjék a gyermekeket hozzá jönni, valójában minden időben élő követőihez szólt: egyházi tisztviselőkhöz, prédikátorokhoz, segítőkhöz, minden keresztényhez. Jézus vonzza a gyermekeket, s megparancsolja nekünk, engedjük őket hozzá menni. Mintha csak azt mondaná: jönnek, ha nem akadályozzátok őket.

Krisztuséhoz nem hasonlító jellemetek ne mutassa be hamisan Jézust! Ne tartsátok távol tőle a kicsinyeket hűvösségetekkel, nyersességetekkel! Sohase érezzék, hogy a menny nem lehet kellemes hely számukra, ha ti is ott vagytok! Ne beszéljetek úgy a vallásról, mintha azt gyerekek nem érthetnék meg, ne tegyetek úgy, mintha nem kellene Krisztust már gyerekkorukban elfogadniuk! Ne keltsétek bennük azt a hamis benyomást, hogy Krisztus vallása a komorság vallása, s ha a Megváltóhoz jönnek, le kell mondaniuk mindenről, ami örömöt okoz az életben!

Amikor a Szentlélek megindítja a gyermekek szívét, működjetek együtt vele! Azt tanítsátok, hogy a Megváltó hívja őket, semmi sem szerezhet neki nagyobb örömet, mint ha életük virágjában, ifjúságukban adják át magukat!
A Megváltó végtelen gyöngédséggel tekint a tulajdon vérén megváltott lelkekre. Szeretete magának követeli őket. Kimondhatatlan vágyakozással tekint rájuk. Szíve szakad meg nemcsak a legjobban viselkedő gyerekek után, hanem azok után is, akiknek örökletes kifogásolható jellemvonásaik vannak. Sok szülő nem is tudja, mennyire felelős gyermekeinek jellemvonásaiért. Nincs sem türelmük, sem bölcsességük, hogy ezekkel a tévelygőkkel foglalkozzanak, akiket ők tettek olyanokká, amilyenek. Jézus azonban szánalommal tekint ezekre a gyerekekre. Ő az okból indul ki az okozat felé.

A keresztény munkás Krisztus megbízottjaként terelheti ezeket a gyermekeket a Megváltóhoz. Bölcsességgel, tapintattal szívéhez fűzheti őket, reményt és bátorságot önthet beléjük, hogy aztán elmondhassák róluk: "Ilyeneké az Istennek országa" (Lk 18:16).

Mai Bibliai szakasz: Titus 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Pál azzal a témával kezdi ezt a fejezetet, amely az előző fejezetet is uralta, azaz arra bátorítja az olvasókat, hogy éljenek olyan életet, amely bemutatja Krisztus jellemét. Azonban a fejezet közepén, mintha egy kis szünetet tartana, és egy ki nem mondott kérdésre válaszolna, amit elképzel, hogy az olvasói feltesznek. Ez egy „miért” kérdés. Miért éljünk ilyen erkölcsös istenfélő életet? 

A válasz az, hogy azért, mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme (11. vers). Ez egy befejezett cselekmény. Ez a „Kegyelem” egy különleges személy – Jézus Krisztus, az Istennek Fia. Krisztus belépése a Föld történelmének folyamába, egy megváltó kegyelmi cselekmény, amely mindannyiunkat, akik elfogadták ezt a kegyelmet, letérít a romlás útjáról az örök élet és boldogság útjára. A fejezet szívét találjuk ebben a versben (11. vers).

Pál arra emlékeztet, hogy ha elfogadjuk ezt a csodálatos kegyelmet és szabadítást, Jézus nemcsak megvált bennünket, hanem a bennünk lakozó Lelke által megtanít arra is, hogy hogyan éljünk egy olyan életet, amely őt dicsőíti, és felmagasztalja a mennyország elveit (12. vers). A tanítványság nyilvános eredménye az, hogy Krisztus és az Ő kegyelme elvezet bennünket oda, hogy megtagadjuk az istentelenséget, a világiasságot és hozzásegít ahhoz, hogy életünkkel képviseljük az Ő országának igazságát – még akkor is, ha jelenleg ebben a világban élünk (13. vers). 

Ahogy ezt a fejezetet olvasod, ünnepeld az áldott reménységet, amelyet Krisztus ad neked – hogy Jézus nemsokára visszajön (13. vers). Élj Krisztusban ma! Élj az Úr közeli eljövetelének áldott reménységével teljesen átitatott életet!

Végül is adventisták vagyunk, ugye?

Bob Folkenberg, Jr.

157. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  56-57. fejezeteihez (augusztus 12-18.).

Adjunk hálát Istennek az édesanyákért! Az anyukák sokféle szerepben vannak: szakács, ápoló, takarító, tanár, sofőr, bevásárlásfelelős, tanácsadó stb. Tudtad-e, hogy az anyukák ott voltak az első evangélisták között is? Az alábbi módszert követték:

„Egy anya elindult otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya gyűlt így össze gyermekeivel.” (Jézus élete, 511. o.)

Ez az esszenciája a barátságot és a gyermekeket egyaránt magába foglaló evangelizálásnak. De hát nem erről szól valójában az evangelizálás, hogy egy személy megosztja a jó hírt, hogy így aztán mások is áldottak lehessenek ugyanazzal az áldással, amiben reményünk szerint részesülni fogunk? A tanítványoknak boldognak kellett volna lenniük, amikor azt látták, hogy Jézus másokat is magához vonzott az áldásért. Nem csak, hogy szokás volt a zsidók számára, hogy elvigyék a gyermekeiket, hogy egy rabbi megáldja őket, ez egy olyan szokás is volt, amit a saját otthonukban gyakoroltak. A zsidó apáknak szokása volt, hogy kezét a gyermekére helyezze, és ezzel atyai áldást adjon minden péntek este, amikor a szombat elkezdődött.

Van-e olyan gyermeked, akit szükséges, hogy elvigyél Jézushoz? Van-e olyan barátod, akit meghívhatsz, hogy együtt keressétek Jézust? Jézus nem fog visszautasítani. Még akkor is, ha te csak egy barát barátjának a barátjának a barátja vagy, aki csatlakozott az út során, Jézus meghív téged is, hogy jöjj és fogadd az áldását. Ez bizony jó hír!

Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése