Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 57. fejezet 1131. nap
"Egy fogyatkozásod van" (Mk 10:21) - mondta
Jézus. "Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a
szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem" (Mt
19:21). Krisztus olvasott a főember szívében. Csak egy fogyatkozása volt: egy
életfontosságú elv. Lelkének szüksége volt Isten szeretetére. Ez a hiányosság,
ha nem pótolja, végzetes lesz számára - egész természetét megrontja. Az önzés
erősödik az elnézés által. Ha be akarja fogadni Isten szeretetét, le kell
mondania arról, hogy önmagát szeresse a legfőképpen.
Krisztus próbára tette ezt a férfit. Felszólította:
válasszon a mennyei kincs és a világi nagyság között. Krisztus követése
biztosítja számára a mennyei kincset. Ehhez az ént alá kell rendelni: akaratát
Krisztus irányítása alá kell helyezni. Isten igazi szentségét ajánlotta fel az
ifjú főembernek. Azt a kiváltságot kapta, hogy Isten fia lehet, Krisztus
örököstársa a mennyei kincsek tekintetében. Azonban fel kell vennie a keresztet
és követnie kell a Megváltót az önmegtagadás ösvényén.
Krisztus szavai valós meghívást tartalmaztak a főember
számára: "Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok" (Józs
24:15). Előtte állt a döntés. Jézus sóvárogta megtérését. Rámutatott jellemének
beteg pontjára, s mély érdeklődéssel figyelte a kimenetelt, miközben az ifjú
mérlegelte a kérdést. Ha úgy határoz, hogy követi Krisztust, mindenben
engedelmeskednie kell szavának. Le kell mondania becsvágyó terveiről. Milyen
komoly, aggódó vágyakozással, milyen lelki éhséggel figyelte a Megváltó a
fiatalembert, remélve, hogy enged a Szentlélek hívásának!
Krisztus meghatározta az egyetlen feltételt, melynek
alapján a főember tökéletes keresztény jellemet alakíthat ki. Szavai bölcsesség
igéi voltak, bár komolynak és szigorúnak tűntek. A főember egyetlen reménye az
üdvösségre az volt, hogy elfogadja azokat és engedelmeskedik. Magas állása,
vagyona leplezetten rossz irányba befolyásolta jellemét. Ha ezeket ápolgatja, Isten
helyét foglalják el érzelemvilágában. Akár keveset, akár sokat tart vissza
Istentől, ez csökkenti erkölcsi erejét és teljesítőképességét. Teljesen le
fogják kötni az evilági dolgok, azokat fogja dédelgetni, legyenek bármily
bizonytalanok és értéktelenek.
A főember hamar átlátta, mi mindent rejtenek Krisztus
szavai, és elszomorodott. Ha megismerte volna a felajánlott ajándék értékét,
gyorsan felsorakozott volna Krisztus követői közé. A zsidók tekintélyes
tanácsának tagja volt, és Sátán kecsegtető jövőbeli kilátásokkal kísértette.
Kívánta a mennyei kincset, de a gazdagsága által nyújtott ideiglenes előnyöket
is. Sajnálta, hogy ez a feltétel egyáltalán létezik. Örök életre vágyott, de
nem volt hajlandó ezért áldozatot hozni. Az örök élet ára túl nagynak tűnt,
szomorúan távozott, "mert igen gazdag vala" (Lk 18:23).
Mai Bibliai szakasz: Filemon
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Filemon levele az
átalakulásról szól. Ezt a rövid levelet a maga 25 versével azzal foglalhatnánk
össze, amit a „filemoni elvnek” nevezünk: „tedd rendbe a kapcsolatodat Istennel
és embertársaddal, és tedd meg azonnal”.
A Filemoni levelet Pál
a római börtönből írta (Kr.u. 60 körül), és ez az apostol legrövidebb levele. A
levél drámai felszólítást intéz Filemonhoz, hogy bocsásson meg Onésimusnak,
szökött rabszolgájának. Pál felhívását tovább bonyolította az a tény, hogy
távozásakor Onésimus értékeket lopott el. Rómában találkozott Pállal, akinek
missziós tevékenysége folytán megtért, és megvallotta bűnét. Ezek után Pál és
Onésimus egy kitűnő, de etikus stratégiát dolgozott ki a dolgok
rendbetételére.
Onésimus eldöntötte,
hogy önként visszatér Kolosséba Tikhikus és a Filemoni levél kíséretében (Kol
4:7-9). A levél célja, hogy megkérje Filemont, béküljön meg Onésimussal és
egyengesse a visszatérését, valamint a szabadsághoz vezető útját. Az a tény,
hogy levelet a Kolossébeli gyülekezetben is fel kellett olvasni, gyakorlatilag
azt bizonyítja, hogy milyen fontos a keresztények között a megbocsátás, amely
Isten megbocsátásán alapul. Ugyanebben a levélben, bár burkoltan, de Pál utal
arra, hogy keresztény összefüggésben a rabszolgaság fenntarthatatlan.
Noha a megbocsátás szót
magát a Filemoni levél nem említi, burkoltan mégis szerepel benne. A levél tele
van zsúfolva erőteljes elvekkel és egy esettanulmánynak tekinthető a
megbocsátásról. Azt is körvonalazza, hogy úgy a sértő, mint a sértett, hogyan
viszonyuljon a rendezés és a kártalanítás kérdéséhez. Minden alkalmazott
teológiai elvet alátámaszt a tettre szólítás, a "filemoni elv".
A „filemoni elv”
életeket változtatott meg akkor, és életeket változtathat meg most.
Delbert W. Baker
157. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
56-57. fejezeteihez
(augusztus 12-18.).
Adjunk hálát Istennek
az édesanyákért! Az anyukák sokféle szerepben vannak: szakács, ápoló, takarító,
tanár, sofőr, bevásárlásfelelős, tanácsadó stb. Tudtad-e, hogy az anyukák ott
voltak az első evangélisták között is? Az alábbi módszert követték:
„Egy anya elindult
otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a
szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya
gyűlt így össze gyermekeivel.” (Jézus élete, 511. o.)
Ez az esszenciája a
barátságot és a gyermekeket egyaránt magába foglaló evangelizálásnak. De hát
nem erről szól valójában az evangelizálás, hogy egy személy megosztja a jó
hírt, hogy így aztán mások is áldottak lehessenek ugyanazzal az áldással,
amiben reményünk szerint részesülni fogunk? A tanítványoknak boldognak kellett
volna lenniük, amikor azt látták, hogy Jézus másokat is magához vonzott az
áldásért. Nem csak, hogy szokás volt a zsidók számára, hogy elvigyék a
gyermekeiket, hogy egy rabbi megáldja őket, ez egy olyan szokás is volt, amit a
saját otthonukban gyakoroltak. A zsidó apáknak szokása volt, hogy kezét a
gyermekére helyezze, és ezzel atyai áldást adjon minden péntek este, amikor a
szombat elkezdődött.
Van-e olyan gyermeked,
akit szükséges, hogy elvigyél Jézushoz? Van-e olyan barátod, akit meghívhatsz,
hogy együtt keressétek Jézust? Jézus nem fog visszautasítani. Még akkor is, ha
te csak egy barát barátjának a barátjának a barátja vagy, aki csatlakozott az
út során, Jézus meghív téged is, hogy jöjj és fogadd az áldását. Ez bizony jó
hír!
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése