2018. augusztus 26., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 26 - VASÁRNAP - Zsidók 9


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 59. fejezet 1140. nap

59. Papi ármányok

Bethánia oly közel esett Jeruzsálemhez, hogy Lázár feltámasztásának híre hamarosan eljutott a városba. A zsidó főemberek gyorsan megtudták a tényeket a kémektől, akik látták a csodát. Azonnal összehívták a Magas Tanácsot, hogy döntsenek a teendőkről. Krisztus most teljesen megmutatta hatalmát a halál és a sír felett. Isten ezzel az óriási csodával szolgáltatta a döntő bizonyítékot az embereknek, hogy elküldte a világra Fiát üdvösségükre. Minden józan, világos gondolkodású elme meggyőzéséhez elég volt az isteni erő eme megnyilatkozása. Lázár feltámadásának tanúi közül sokan hittek Jézusban. Azonban erősödött a papok Ellene irányuló gyűlölete is. Istenségének összes kisebb bizonyítékát elvetették, s új csodája csak dühítette őket. A halott fényes nappal támadt fel a tömeg szeme láttára. Ilyen bizonyítékot semmilyen ravaszsággal nem lehet félremagyarázni. Pontosan ezért vált a papok ellenségessége még szörnyűbbé. Jobban eltökélték, mint valaha, hogy Krisztus munkájának véget vetnek.

A szadduceusok, noha nem nézték jó szemmel Krisztust, nem voltak Vele olyan rosszindulatúak, mint a farizeusok. Nem gyűlölték olyan keserűen. Most viszont alaposan megijedtek. Ők nem hittek a halottak feltámadásában. Úgynevezett tudományos alapon úgy okoskodtak: lehetetlen, hogy a halott test életre keljen. Azonban Krisztus néhány szava felborította elméletüket. Tudatlannak bizonyultak az Írások felől is és Isten hatalma felől is. Semmilyen lehetőséget nem láttak, hogy megváltoztassák az emberek benyomását a csodáról. Hogyan fordíthatnák el a népet Tőle, Aki képes volt megfosztani a sírt halottjától? Hamis híreket terjesztettek, de a csodát nem tagadhatták, s nem tudták, hogyan ellensúlyozhatnák hatását. Eddig a szadduceusok nem támogatták a Krisztus megölésére irányuló tervet, Lázár feltámasztása után azonban úgy döntöttek, hogy csak Jézus halála vethet véget ellenük ható bátor fellépésének.

A farizeusok hittek a feltámadásban, s nem tehettek mást, be kellett látniuk: a csoda bizonyítja, hogy a Messiás köztük van. Mégis mindig szembeszegültek Krisztus munkásságával. Kezdettől gyűlölték Őt, mert napvilágra hozta képmutató jogigényüket. Félretette a rideg rítusok leplét, mely alá erkölcsi torzulásukat rejtették. Az Általa tanított tiszta vallás elítélte üres, állítólagos kegyességüket. Égtek a bosszúvágytól találó feddései miatt. Megpróbálták provokálni, hogy tegyen vagy mondjon valamit, ami alkalmat adhat elítélésére. Többször próbálták megkövezni, Ő azonban csöndesen visszavonult, s elvesztették szem elől.

Mai Bibliai szakasz: Zsidók 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A szerző úgy érvel ebben a fejezetben, hogy Jézus biztosította számunkra annak az áldását, hogy közvetlen bejárásunk legyen Istenhez, ami a legvágyottabb minden áldás közül.

A 1-10. vers az olvasót arra emlékeztetik, hogy az első szentélyben és istentiszteleti rendszabályaiban az embereknek nem volt bejárásuk Istenhez. Csak egy személy mehetett be a Szentek szentjébe, ahol Isten trónja volt található, és ezt csak évente egyszer tehette. A gond az volt, hogy a felajánlott áldozatok nem tudták megtisztítani a hívők lelkiismeretét. A 11-14. vers azonban úgy érvel, hogy Jézus egyszer és mindenkorra a ment be a mennyei szentélybe, és egy olyan tökéletes áldozatot mutatott be, amely megtisztítja a lelkiismeretünket. A 15-23. versek kijelentik, hogy ez az áldozat kétféle szerepet töltött be. Az első az, hogy megváltson bennünket az első szövetség alatt való bűneinkből, a második pedig az, hogy beiktassa az új szövetséget az új szentélyével, a mennyeivel.  

Aztán a 24-29. versek csúcspontjára emelik az érvelést az által, hogy világossá teszik Jézus vívmányának jelentőségét. Miközben a pap csak évente egyszer léphetett be Isten közvetlen közelébe a Szentek szentjében, Jézus egyszer és mindenkorra belépett a mennybe, hogy elkezdje örök szolgálatát (7:25) a mi érdekünkben. Ő nem csupán félretette bűneinket az Ő áldozata által, ami Dániel 9:24 próféciáira emlékeztet, hogy a Messiás eljön, és „véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság”. A 27. vers megemlíti, hogy Jézus szolgálatának van egy másik fázisa is az ítélettel kapcsolatosan, de a célja ennek az ítéletnek az, hogy megváltást hozzon Isten népének.

Tetszik nekem az, ahogyan a 9:24 leírja Jézus áldozatát és mennybemenetelét, „hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk”. Az „Isten orcájának keresése” héber kifejezés Isten segítségének a kérését jelenti. A remény az volt, hogy amikor megjelenünk Isten előtt az Ő orcája ránk fog ragyogni (4Móz 6:25). Pontosan ez történt, amikor Jézus megjelent az Atya előtt a mi érdekünkben.

Ragyogtassa ránk Isten az Ő arcát ma!

Felix Cortez

160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  59-60. fejezeteihez (augusztus 26-szeptember 1.).

A hatalomtól és az irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották, hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.

Micsoda megnyugvás ez számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit megmenthetünk.

Az emberek szívét még ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a szívünkből Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat sebezhetővé teszi a zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél attól, hogy elveszíti a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja őket, hogy mások életét megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a kérlelhetetlen hatalmi függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.

Minden nap vizsgáljuk meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok legyenek, és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten szeretetét és irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé már nem leszek „isten” mások életében.

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése