Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 59. fejezet 1144. nap
60.
Az új ország törvénye
Közeledett a húsvét ideje, és Jézus újból Jeruzsálem felé
vette útját. Szívében az Atya akaratával összefonódó tökéletes egység békéje
honolt, és sietősen haladt az áldozat színhelye felé. Tanítványait azonban a
rejtély, kétség és félelem érzése kerítette hatalmába. A Megváltó "előttük
megy vala, ők pedig álmélkodának és követvén őt, félnek vala" (Mk 10:32).
Krisztus ismét maga köré hívta a tizenkettőt, és minden
addiginál határozottabban ismertette meg velük elárultatását és szenvedéseit.
"Ímé - mondta - felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az
embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és
megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; és megostorozván, megölik
őt; és harmadnapon, feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének; és e beszéd
őelőlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat" (Lk 18:31-34).
Nem röviddel ezelőtt hirdették mindenütt: "Elközelített
a mennyeknek országa?" (Mt 10:7). Nem maga Krisztus ígérte-e meg, hogy
sokan lesznek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal Isten országában? Nem ígérte-e
meg mindenkinek, aki valamit elhagyott érette, hogy százannyit kap helyébe
ebben az életben, és részese lesz országának? Nem adott-é a tizenkettőnek
különleges ígéretet arról, hogy magas tisztséget viselhetnek országában -
trónon ülve ítélhetik meg Izrael tizenkét törzsét? Most is azt mondta, hogy
minden, ami a próféciákban felőle megíratott, beteljesedik. Nem jövendölték-e
meg a próféták a Messiás uralkodásának dicsőségét? Ezeknek a gondolatoknak a
fényében az árulásra, kínoztatásra, halálra vonatkozó szavai homályosnak és
valószínűtlennek tűntek. Bármilyen nehézségek jönnek is közbe, hitték, hogy az
országot hamarosan megalapítják.
János, Zebedeus fia az első két tanítvány egyike volt, akik
követték Jézust. Jakabbal, testvérével együtt az első csoporthoz tartoztak,
akik mindent elhagytak az Ő szolgálatáért. Boldogan lemondtak otthonukról,
barátaikról; hogy Vele lehessenek. Vele jártak és beszéltek, Vele voltak az
otthon magányában és a nyilvános gyűléseken. Eloszlatta félelmeiket,
megszabadította őket a veszélyből, enyhített szenvedésükön, vigaszt nyújtott
bánatukban, s türelmesen, szelíden tanította őket, míg szívük az Övéhez kapcsolódott,
s hő szeretettel vágytak a legközelebb lenni Hozzá országában. János minden
lehetséges alkalommal a Megváltó mellett foglalt helyet, s Jakab is vágyott a
megtiszteltetésre, hogy ilyen közel lehessen hozzá.
Anyjuk Krisztus követője volt, s nyíltan szolgálta Őt
teljes szívvel. Anyai szeretetből és fiai iránti becsvággyal a legmegtisztelőbb
helyet kívánta nekik az új országban. Ezért bátorította őket, hogy kérjenek.
"Mit kívántok, hogy tegyek veletek?" (Mk 10:36) -
kérdezte.
Az anya így felelt: "Mondd, hogy ez az én két fiam
üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől"
(Mt 20:21).
Jézus szelíden bánt velük, nem dorgálta meg önzésüket,
amiért kiváltságot igényeltek testvéreikkel szemben. Olvasott szívükben, tudta,
milyen mélyen ragaszkodnak Hozzá. Jóllehet, jellemüket megfertőzték a földi
hatások, szeretetük mégsem pusztán emberi érzelem volt, hanem a Megváltó
szeretetéből fakadt. Krisztus nem tesz nekik szemrehányást, hanem mélyebbé és
tisztábbá kívánja tenni kapcsolatukat. Ezt kérdezte: "Megihatjátok-é a
pohárt, amelyet én megiszom: és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem?" (Mt 20:22). Eszükbe jutottak a próbára,
szenvedésre mutató titokzatos szavai, mégis bizalommal felelték: "Megtehetjük"
(Mk 10:39). A legnagyobb megtiszteltetésnek tekintették, ha úgy bizonyíthatják
hűségüket, hogy mindenben osztoznak, ami Uruk életében bekövetkezik.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 13. fejezet a
hallgatóság gyakorlati buzdításával zárja le a levelet. A szerző nem szárnyal
teológiai magasságokba, nem értekezik arról, hogy Isten mit vitt végbe
Jézusban, hanem gyakorlati tanácsokban kerekíti le gondolatait a gyülekezet
számára, amelynek nagyon is szüksége van az útmutatásra. Ismeri őket jól.
A történetük hajnalán
megtapasztalták Isten Igéjének jóságát, megízlelték a mennyei ajándékot és szívükbe
fogadták a Szentlelket (Zsid 4:6). Hatalmas jeleknek és csodáknak voltak tanúi,
valamint különböző csodatételeknek, amik megerősítették a hitüket (Zsid 2:4),
minderre pedig a szenteknek való szeretetbeli szolgálattal válaszoltak (Zsid
6:10). Később azonban elvesztették a javaikat, üldözőik nyilvános szégyennek és
megpróbáltatásnak tették ki őket a hitük miatt (Zsid 10:32). Némelyeket közülük
börtönbe zártak, és nem is engedték ki (Zsid 13:2). Ezután jöttek a hamis
tanítók (Zsid 13:9-10), valamint a pénz és a szex kísértése (Zsid 13:4-6).
Mások elhanyagolták az ismeretben való növekedést (Zsid: 5:11-14), és a szívük
tovább keményedett a bűn megtévesztő ereje által (Zsid 3:12-13).
A szerző azt állítja,
hogy a kis dolgok is számítanak. Az 1-3. versek azt mondják, hogy a testvéri
szeretet elengedhetetlen. A vendégszeretet Isten egyik eszköze, amit a mi
áldásunkra használ, és a börtönben levők meglátogatása, az egyház testének
tagjaiként, része a feladatunknak. A 4-6. versek a szex és kapzsiság kísértéséről
szólnak. Olyanok ezek, mint a keserűség gyökerei, amelyek kezdetben kicsik,
megnőve azonban keserű gyümölcsöt teremnek. A 7-17. versek arról szólnak,
mennyire fontos odafigyelnünk a vezetőinkre, ami egy nagyon is szükséges üzenet
ma, amikor a függetlenségre az érettség egyik jeleként tekintenek.
A vezetők segíthetnek
felismerni a hamis tanításokban rejlő veszélyt és ahelyett inkább a reményre és
a jócselekedetekre koncentrálni. A Zsidókhoz írt levél szerzője azzal a
kéréssel zárja gondolatait, hogy imádkozzanak érte. Kifejezi, hogy úgy érzi,
tiszta a lelkiismerete, mert mindenben helyesen igyekszik eljárni. Egy
felhívással zárja a testvérekhez, hogy hallják meg az „intés szavát”. Azonban
miközben ezt olvassuk, világossá válhat számunkra, hogy mi is azokhoz a
„testvérekhez” tartozunk, és hogy nekünk is szükséges meghallanunk az „intés
szavát” ma.
Felix H. Cortez
160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
59-60. fejezeteihez
(augusztus 26-szeptember 1.).
A hatalomtól és az
irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel
ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen
alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották,
hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a
gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől
pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt
képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.
Micsoda megnyugvás ez
számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek
megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie
bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk
tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit
megmenthetünk.
Az emberek szívét még
ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a
szívünkből Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat sebezhetővé
teszi a zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél attól, hogy
elveszíti a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja őket, hogy
mások életét megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a kérlelhetetlen
hatalmi függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.
Minden nap vizsgáljuk
meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom
iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok
legyenek, és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten
szeretetét és irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé
már nem leszek „isten” mások életében.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése