2018. augusztus 3., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3 - PÉNTEK - 2 Thesszalónika 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 53. fejezet 1117. nap

Minden töredelmes lélek védelme a Szentlélek mindenható ereje. Krisztus nem engedi az ellenség hatalmába kerülni a bűnbánattal és hittel Hozzá folyamodókat. A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség - mindent megcselekedhetünk Általa, Aki megerősít. Amikor jönnek a próbák és kísértések, ne várd, hogy úrrá leszel minden nehézségen, hanem tekints Jézusra, segítődre.

Egyes keresztények túlságosan sokat gondolnak Sátán hatalmára, és sokat is beszélnek róla. Ellenségükről gondolkoznak, ellene imádkoznak erőért, róla beszélnek, míg egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszik képzeletükben. Igaz, hogy

Sátán igen erős lény, de hála Istennek, hatalmas Megváltónk van, aki kiűzte a gonoszt a mennyből. Sátánnak tetszik, ha felnagyítjuk erejét. Miért nem Jézusról beszélünk? Miért nem magasztaljuk az Ő erejét és szeretetét?
A magas trónt átívelő ígéret szivárványa örökkévaló bizonysága annak, hogy "úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). Ez tanúsítja a világegyetemnek, hogy Isten sohasem feledkezik meg a gonosszal küzdő népéről. Ez az erő és védelem biztosítéka számunkra, amíg csak maga a trón fennáll.

Jézus hozzátette: "De azon ne örüljelek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10:20). Ne annak örüljetek, hogy az erőt birtokoljátok, mert szem elől tévesztitek, hogy Istentől függtök. Vigyázzatok, nehogy belopakodjék az önelégültség, és saját erőtökkel munkálkodjatok Mesteretek lelke és ereje helyett. Az én kész mindig a maga javára írni, ha bármilyen mértékű siker kíséri a munkát. Az én dicsekszik, felfuvalkodik, nem kelti másokban azt a benyomást, hogy Isten minden mindenekben. Pál apostol így szól: "Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:10). Amikor belátjuk gyöngeségünket, megtanulunk rajtunk kívül álló erőre támaszkodni. Semmi sem foghatja meg oly erősen a szívet, mint az a bennünk lakozó érzés, hogy felelősek vagyunk Istennek. Semmi sem éri el olyan tökéletesen magatartásunk legmélyebb indítékait, mint Krisztus megbocsátó szeretetének átérzése. Érintkezésbe kell lépnünk Istennel, hogy Szentlelke átitasson, és képessé tegyen az érintkezésre embertársainkkal. Ekkor örvendj annak, hogy Krisztus által összeköttetésbe kerülsz Istennel, a mennyei család tagjává válsz. Ha magadnál magasabbra tekintesz, állandóan érezni fogod saját gyöngeségedet. Minél kevesebbet hízelegsz magadnak, annál pontosabban és teljesebben megérted Megváltód kiválóságát. Minél szorosabban kapcsolódsz a világosság és erő forrásához, annál nagyobb világosság árad rád, annál nagyobb erőben részesülsz, hogy munkálkodj Istenért. Örvendj, egy vagy Istennel, egy Krisztussal és az egész mennyei családdal.

Amikor a hetven tanítvány Krisztus szavait hallgatta, a Szentlélek elméjükbe véste az élő valóságot, és lelkük tábláira írta az igazságot. Noha tömegek vették körül őket, úgy érezték, mintha csak magukban lettek volna Istennel.
Jézus tudta, hogy megragadta őket ez óra ihlete, és "örvendeze [...] lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni" (Lk 10:21-22).

A világ által tisztelt emberek, az úgynevezett nagyok és bölcsek dicsőített bölcsességük ellenére sem voltak képesek felismerni Krisztus jellemét. Külső
megjelenése és a megaláztatás alapján ítélték meg, mely emberi lényként érte. A halászoknak és vámszedőknek azonban megadatott, hogy lássák a Láthatatlant. Még a tanítványok sem tudták mindazt megérteni, amit Jézus elébük kívánt tárni, de időről-időre mikor alárendelték magukat a Szentlélek erejének - megvilágosodott elméjük. Felismerték, hogy emberi természetbe öltözve a hatalmas Isten van jelen köztük. Jézus örvendett, mert erre az ismeretre nem jutottak el a bölcsek és értelmesek, viszont feltárult ezen alázatos férfiak előtt. Gyakran, amikor az Ótestamentumi Írásokat magyarázta, és megmutatta, hogy azok rá és engesztelő munkájára vonatkoznak, a tanítványokat áthatotta a Szentlélek, és mennyei légkörbe emelkedtek. Világosabban megértették a próféták által szólt lelki igazságokat, mint maguk az eredeti írók. Ezentúl úgy olvasták az Ótestamentumi Írásokat, mint Isten új kinyilatkoztatását, nem pedig mint az írástudók és farizeusok tantételeit vagy mint halott bölcs emberek kijelentéseit. Látták Őt, "akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad" (Jn 14:17).

Mai Bibliai szakasz: 2 Thesszalónika 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A Thesszalonikai második levél utolsó fejezetének a középpontjában Pál aggodalma található a „rendetlen” és „dolgozni nem karó” emberekkel kapcsolatosan a gyülekezetben. De az itt található görög szó (ataktos--2Thess 3:6, 11) nem a lustaságot jelenti, hanem inkább a felelőtlen magatartást. A thesszalonikai rendetlen gyülekezeti tagok nem tétlenül üldögéltek, hanem helyről helyre jártak és szakadásokat idéztek elő. Idejüket azzal töltötték, hogy teológiai vitákat folytattak és mások magatartását kritizálták, ahelyett, hogy a maguk eltartásáról gondoskodtak volna: „ahelyett, hogy dolgoznának, haszontalan dolgokat művelnek” (3:11 - új prot. ford.). Mindenki más dolgával foglalkoztak, csak a sajátjukkal nem. Hogy Pálnak gyakran szóvá kellett ezt tennie (1Thess 4:9-12), jelzi azt, hogy ez egy súlyos probléma volt a thesszalonikai gyülekezetben.

Pál tanácsa (6-15. vers) találó lehet a mai tipikus irodák számára. A kemény kétkezi munka hiányában, az irodákban összezárt emberek (még az egyházi irodákban is) nagyon hamar beleeshetnek ugyanabba a csapdába, mint a tétlen thesszalonikai gyülekezeti tagok. Azzal tölthetik az idejüket, hogy teológiai kérdéseket, mások személyes furfangjait beszélik meg, vagy azokat az apróságokat, amelyeket azok tapasztalnak meg, akik egymás közelében dolgoznak. A végeredmény a kritika és vádaskodás mérgezett légköre, amely úgy néz ki, mint ami a thesszalonikai gyülekezetben történt. És mit tanácsolt Pál? Hogy a magad dolgával foglalkozz. Az Úrra figyelj. Ne fáradj bele a másokért való jó cselekedetbe. Csendességben munkálkodj (1Thess 4:11; 2Thess 3:12), és törődj a magad dolgával. Kövesd Jézus és az apostolok szerető, megbocsátó, és kegyelmes példáját.  

Pál szokásos módon fejezi be a levelét: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal” (3:18).

Jon Paulien

155. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  52-53. fejezeteihez (július 29 – augusztus 4).

Pár évvel ezelőtt egy hosszú autóutat szakítottam meg azzal, hogy megálltam egy parkolóban, és egy kis szünetet tartottam a vezetésben. Azzal, hogy kicsit kinyújtózhattam a furgonomban, máris visszanyertem az erőmet, és hamarosan készen álltam rá, hogy folytassam az utat. Kiszálltam a furgonból, odaálltam a zsúfolt játszótér szélére, és elkiáltottam magam: „Fiúk, gyertek, itt az ideje, hogy induljunk!” Kis arcok egész sokasága fordult felém, láttam rajtuk, hogy felfogták szavaimat, de mindössze hárman hagyták el a játszóteret, és indultak a furgonom irányába. Próbálhattam volna hangosabban kiabálni, lehetett volna állhatatosabba kérlelésem, vagy akár könyörgő a hangom, mégsem hiszem, hogy több gyerek válaszolt volna a hívásomra.

Miben volt más ez a három? Ők az én fiaim voltak, és ismerték a hangomat. Csak az én fiaim jöttek a kisteherautóhoz. A többiek elfordultak az idegen hangtól. Abban a pillanatban felfogtam, milyen sok is múlik a kapcsolatokon. Oly sok függ attól, hogy fel tudjuk-e ismerni a hangját azoknak, akiket a legjobban szeretünk.

„Nem a büntetéstől való félelem, sem nem az örökkévaló jutalom reménye készteti Krisztus tanítványait arra, hogy kövessék Őt. Szemlélik a Megváltó végtelen szeretetét, amely megnyilvánul földi vándorútjában a betlehemi bölcsőtől a Kálvária keresztjéig, s az Ő látványa vonzza, lágyítja meg, és bírja engedelmességre a lelkeket. Szeretet ébred a szemlélők szívében. Hallják hangját és követik Őt.” JÉ 480.3

Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése