Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 57. fejezet 1132. nap
Állítása, hogy megtartja Isten törvényét, tévedés volt.
Megmutatta, hogy bálványa a gazdagság. Nem tarthatta meg Isten parancsolatait,
míg a világ volt az első érzelmeiben. Jobban szerette Isten ajándékait, mint
magát az Adományozót. Krisztus felajánlotta, hogy felebarátja lesz az ifjúnak.
"Kövess engem" - mondotta. A Megváltó azonban nem ért annyit számára,
mint saját neve az emberek között vagy vagyona. Feladni a látható földi kincset
a láthatatlan mennyeiért - túl nagy kockázatnak tűnt. Visszautasította az örök
élet ajánlatát, és elment, hogy ezután örökké a világnak adja imádatát. Ezrek
mennek át ezen a próbán: mérlegre teszik Krisztust a világgal szemben, és sokan
a világot választják. Az ifjú főemberhez hasonlóan elfordulnak a Megváltótól, s
azt mondják szívükben: Nem fogadom el ezt a Férfiút vezetőmnek.
Krisztus viszonyulása az ifjúhoz példaként áll előttünk.
Isten adta nekünk a viselkedési szabályt, melyet minden szolgájának követnie
kell. Ez pedig a törvénye iránti engedelmesség, amely azonban nemcsak jogszerű,
hanem áthatja az életet, és kifejezésre jut a jellemben. Isten saját jellemének
mértékét állítja mindenki elé, aki országának alattvalója akar lenni. Csak azokat,
akik Krisztus munkatársai lesznek, csak azokat, akik így szólnak: "Uram,
mindenem, amim van és minden, ami vagyok, a Tiéd", ismeri el Isten fiainak
és leányainak. Mindenkinek meg kell fontolnia, mit jelent vágyakozni a menny
után, és mégis elfordulni a kiszabott feltételek miatt. Gondold meg, mit jelent
nemet mondani Krisztusnak! A főember így szólt: Nem, nem adhatok mindent Neked.
Ugyanezt mondjuk mi is? A Megváltó felajánlja, hogy megosztja velünk az
Istentől ránk bízott munkát. Felajánlja, hogy használjuk az Isten által adott
eszközöket, így vigyük előre művét a világban. Csak így menthet meg minket.
Isten azért bízta a vagyont erre a főemberre, hogy hűséges
sáfárnak bizonyulhasson. Ezeket a javakat a szükséget szenvedők áldására
kellett bocsátania. Így Isten eszközöket bíz emberekre, tehetséget és
lehetőséget ad, hogy képviselői lehessenek, segítsék a szegényeket és a
szenvedőket. Aki a rábízott javakat Isten terve szerint használja föl, a
Megváltó munkatársává válik. Lelkeket nyer meg Krisztusnak, mert az Ő jellemét
képviseli.
Azoknak, akiknek az ifjú főemberhez hasonlóan magas
tisztségük, nagy vagyonuk van, túl nagy áldozatnak tűnhet, hogy Krisztus
követéséért mindent feladjanak. Mindenkinek e viselkedési szabály szerint kell
eljárnia, aki az Ő tanítványa akar lenni. Nem fogadhat el fogyatkozást az
engedelmességben. Krisztus tanításainak lényege, az én alárendelése. Gyakran
ellentmondást nem tűrőnek tűnik a hang, mellyel célba vesz és utasít. Nincs más
út az ember megmentésére, mint minden olyasmitől elszakadni, amit, ha fenntart,
megrontja egész lényét.
Amikor Krisztus követői visszaadják az Úrnak, ami az Övé,
kincset gyűjtenek, melyet akkor kapnak meg, amikor hallani fogják e szavakat:
"Jól vagyon jó és hű szolgám, [...] menj be a te uradnak örömébe" (Mt
25:23). "Aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet
szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült" (Zsid 12: 2). Az az
öröm, hogy lelkeket lát üdvözülni, örökre megmenekülni, lesz mindenkinek a
jutalma, aki e szavak szólójának nyomdokaiba lép: "Kövess engem" (Jn
1:44).
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Zsidókhoz írott levél
arra az időre emlékeztet, amikor egy gyönyörű lánnyal találkozgattam, aki
később a feleségem lett. Két évig távol éltünk egymástól. A telefonálgatás bár
drága volt, értékes volt számunkra. (Az internet és e-mail, akkor még nem
léteztek). Így, amikor arról értesítettek, hogy Alma hív, lerohantam a lépcsőn
a harmadik emeletről, ahol laktam, hogy biztos legyek, nem késem le a hívást.
Ez a fő pont, amit a
Zsidókhoz írott levél kihangsúlyoz: „...ezekben
a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk” (1-2. vers). Milyen csodálatos
lehetett a hűséges zsidóknak ez a hír! A legutóbb több évszázaddal régebben
szólt hozzájuk Malakiás prófétán keresztül.
Isten üzenete két szempontból
is fontos: a hírnök és az üzenet szempontjából is. A 3. és 4. vers a Fiúra, a
hírnökre összepontosít. Hét kijelentést találunk Róla. Egyesek a lenyűgöző
tetteire utalnak (teremtés, a világ fenntartása stb.), mások viszont arra a
bámulatos tényre, hogy a Fiú egy az Istennel. Ez az egység fontos, mert csak az
a valaki tudja elmagyarázni azokat a dolgokat, amelyek Isten szíve mélyén
vannak, aki egy az Istennel.
Az 5-14. versek az
üzenetre összpontosítanak. A szerző bejelenti, hogy „ezekben a végső időkben” Isten beteljesítette ígéretét:
megalapította országát azzal, hogy trónra ültette Jézust az Ő jobb keze felől
(2Sám 7:13; Dán 2:28; 10:14). Az 5-14. versek Jézus megkoronázására utalnak, s
arra, hogy Ő örökkön-örökké az angyalok fölé emeltetett. Az 5-7. versek
kijelentik, hogy Jézus a királyi Fiú a dávidi szövetség teljesedéseként (2Sám
7:14), az angyalok pedig szolgák, akik imádják a Fiút és engedelmeskednek Neki.
A 8-12. versek megemlítik, hogy a Fiú teremtette a világot, az Ő tulajdona a trón
és a királyi pálca örökre, és az angyalok szolgák az Ő parancsnoksága alatt.
Végül a 13-14. versek kijelentik, hogy a Fiú az Atya Isten jobbján ül, és az
angyalok küldöttek, akik a Ő céljait szolgálják.
Mélyen megindító az a
gondolat, hogy Isten az Ő Fiát használja arra, hogy szóljon hozzánk és hívjon
bennünket, hogy térjünk vissza Hozzá. Ha Ő nem sajnált semmilyen erőfeszítést
és árat, hogy eljuttassa az üzenetet hozzánk, nekünk rohannunk kell hozzá,
nehogy lemaradjunk az üzenetről.
Felix H. Cortez
157. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
56-57. fejezeteihez
(augusztus 12-18.).
Adjunk hálát Istennek
az édesanyákért! Az anyukák sokféle szerepben vannak: szakács, ápoló, takarító,
tanár, sofőr, bevásárlásfelelős, tanácsadó stb. Tudtad-e, hogy az anyukák ott
voltak az első evangélisták között is? Az alábbi módszert követték:
„Egy anya elindult
otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a
szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya
gyűlt így össze gyermekeivel.” (Jézus élete, 511. o.)
Ez az esszenciája a
barátságot és a gyermekeket egyaránt magába foglaló evangelizálásnak. De hát
nem erről szól valójában az evangelizálás, hogy egy személy megosztja a jó
hírt, hogy így aztán mások is áldottak lehessenek ugyanazzal az áldással,
amiben reményünk szerint részesülni fogunk? A tanítványoknak boldognak kellett
volna lenniük, amikor azt látták, hogy Jézus másokat is magához vonzott az
áldásért. Nem csak, hogy szokás volt a zsidók számára, hogy elvigyék a
gyermekeiket, hogy egy rabbi megáldja őket, ez egy olyan szokás is volt, amit a
saját otthonukban gyakoroltak. A zsidó apáknak szokása volt, hogy kezét a
gyermekére helyezze, és ezzel atyai áldást adjon minden péntek este, amikor a
szombat elkezdődött.
Van-e olyan gyermeked,
akit szükséges, hogy elvigyél Jézushoz? Van-e olyan barátod, akit meghívhatsz,
hogy együtt keressétek Jézust? Jézus nem fog visszautasítani. Még akkor is, ha
te csak egy barát barátjának a barátjának a barátja vagy, aki csatlakozott az
út során, Jézus meghív téged is, hogy jöjj és fogadd az áldását. Ez bizony jó
hír!
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése