Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 58. fejezet 1135. nap
"Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi
barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt" (Jn 11:11).
"Lázár, a mi barátunk, elaludt. "Milyen
érzékletes szavak! Milyen tökéletes együttérzés! A tanítványok arra a veszélyre
gondoltak, mely Mesterüket a jeruzsálemi úton fenyegeti, s csaknem
elfeledkeztek a gyászoló családról. Nem így Krisztus. A tanítványok érezték a
feddést. Csalódtak, mert Krisztus nem válaszolt azonnal az üzenetre. A kísértés
azt sugallta, hogy Ő mégsem szereti oly gyöngéden Lázárt és nővéreit, mint
hitték, máskülönben sietett volna vissza a küldönccel. E szavak azonban:
"Lázár, a mi barátunk, elaludt" (Jn 11:11), felébresztették a helyes
érzéseket agyukban. Meggyőződtek róla, hogy Krisztus nem feledkezett meg
szenvedő barátairól.
"Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt,
meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak
alvásáról szól" (Jn 11:12-13). Jézus az alvással szimbolizálja a halált
hivő gyermekei számára. A halottak elrejtették életüket Krisztussal Istenben,
és az utolsó trombitaszóig Őbenne alszanak.
"Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higgyetek. De menjünk el
őhozzá!" (Jn 11:14-15). Tamás csak a halált látta Mestere előtt, ha
Júdeába megy, de összeszedte magát, és így szólt a többi tanítványhoz:
"Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele" (Jn 11:16). Ismerte a zsidók
Krisztus iránti gyűlöletét. Szándékuk az volt, hogy véget vessenek életének,
ezt a célt azonban még nem érték el, mert a Neki szabott időből még hátravolt
egy kevés. Ezen idő alatt Jézus mennyei angyalok őrizete alatt állt, s még
Júdeában sem - ahol a rabbik összeesküdtek ellene, hogyan foghatnák el és
adhatnák halálra - eshetett bántódása.
A tanítványok elámultak Krisztus szavain: "Lázár
megholt. És örülök, hogy nem voltam ott" (Jn 11:14-15). Szándékosan maradt
volna távol a Megváltó szenvedő barátainak otthonától? Látszólag magára hagyta
Máriát, Mártát és a szenvedő Lázárt. Valójában nem voltak egyedül. Krisztus
látta az egész színteret, és Lázár halála után kegyelmével támogatta a gyászoló
nővéreket. Jézus látta megtört szívük bánatát, amikor testvérük erős ellenségével,
a halállal küzdött. Érezte a fájdalom minden nyilát, midőn így szólt
tanítványaihoz: "Lázár megholt" (Jn 11:14). Krisztusnak azonban
nemcsak a szeretett bethániaiakra kellett gondolnia, hanem szem előtt kellett
tartania tanítványainak oktatását is. Képviselniük kell majd Őt a világ előtt,
hogy az Atya áldása mindenkire kiáradhasson. Az ő kedvükért engedte Lázárt
meghalni. Ha a betegség meggyógyításával állítja helyre Lázár egészségét, akkor
nem vihette volna véghez azt a csodát, mely a leghathatósabban bizonyította
Isten-voltát.
Ha Krisztus a betegszobában lett volna, Lázár nem halt
volna meg, mert Sátánnak nem lett volna hatalma felette. A halál nem célozhatta
volna dárdáját Lázárra az Életadó jelenlétében. Ezért Krisztus távolmaradt.
Elviselte, hogy az ellenség gyakorolja hatalmát, így legyőzöttként vethette
vissza. Megengedte, hogy Lázár áthaladjon a halál területén, s a szenvedő
nővérek lássák testvérüket a sírban feküdni. Krisztus tudta, hogy amikor
fivérük halott arcába néznek, Megmentőjükbe vetett hitük súlyosan
megpróbáltatik. Azt is tudta azonban, hogy a most folytatott küzdelemben hitük
sokkal nagyobb erővel fog felragyogni. Ő is érezte a fájdalom minden
nyilallását, melyet ők elviseltek. Késlekedésével nem szerette kevésbé őket.
Tudta, hogy elnyerik a győzelmet maguknak, Lázárnak, Neki és tanítványainak is.
Mai Bibliai szakasz: Zsidók
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A zsidókhoz írt levél
4. fejezete két fontos intés üzenetét közvetíti számunkra: „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba…” (11. vers), és „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi
székéhez…(16. vers).
A nyugalom olyan dolog,
amit nehéz megtalálnunk. Nekünk legalább két dolog szükséges hozzá. Először is
a jól végzett munka öröme, másodszor az érzés, hogy tökéletesen gondoskodtunk a
jövőnkről. Bár igaz, hogy időnként kiveszünk néhány nap szabadságot pihenés,
„nyugalom” céljából, de melyikünk mondhatja el magáról, hogy bevégezte a
munkáját és tökéletesen gondoskodott a jövőjéről? Ezért szólít Isten nem
egyszerűen csak pihenésre, hanem az Ő nyugodalmába hív bennünket (1-11. vers).
Ez a kegyelem nyugodalma, ahol olyasmit élvezhetünk, amit csakis Isten adhat.
Az 1-5. versek
elmondják, hogy Izrael népe azért nem lépett be ebbe a nyugodalomba, amikor
elérték Kánaán földjét, mert az csak igaz hit által érhető el. Nem földrajzi
területre utal, hanem arra a pihenésre, amit Isten a teremtéskor alkotott, a
szombatnapra, amikor tökéletes munkája végeztével, mellyel tökéletes jövőt
biztosított számunkra, Ő is megpihent.
A 6-11. versek szerin
ez a nyugodalom ma is hit által érhető el. A 9. versben az apostol a
szombatnapi nyugalomként írja le, mert hit által minden szombaton a miénk lehet
Isten tökéletes munkája és rólunk való tökéletes gondoskodása. Nem mi
dolgoztunk meg érte. Ez a kegyelem nyugodalma, amit hit által fogadhatunk el.
A 14-16. versek arra
buzdítanak, hogy a mennyei Szentélyben közelítsünk Istenhez. Ez nem újabb
meghívás, hanem ugyanaz, mint az előző versekben, hiszen az Ószövetségben is
Isten nyugalma helyének nevezik a templomot (2Krón 6:41; Ézs 66:1; Zsolt
95:11). Igen, amikor Istent dicsőítjük, magunk mögött hagyjuk félkész
munkáinkat és legjobb esetben a jövőről való részleges gondoskodásunkat is, és
hit által elfogadjuk Isten tökéletes munkáit és tökéletes gondoskodását.
Ismétlem, ez a kegyelem nyugodalma.
Nem kell a következő
szombatig várnunk e nyugalom megtapasztalásához. A kegyelem nyugalma ma is
elérhető hit által mindazoknak, akik Őbenne hisznek és bíznak.
Felix
H. Cortez
158. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
58. fejezetéhez
(augusztus 19-25.).
Mit teszel, amikor meg
vagy győződve róla, hogy Isten tévedett? Hogyan kezeled, amikor úgy tűnik, az Ő
ígéretei nem válnak valóra? Mi történik, ha a csalódottság lesz úrrá rajtad? Mi
történik, ha azt gondolod, Jézus nem volt megfelelő a feladatra?
Mária és Márta üzenetet
küldtek Jézusnak, hogy Lázár beteg. Bár valószínűleg nem voltak túl boldogok a
reakciójától, hogy nem fordult meg, és indult hozzájuk, bizonyára megnyugodtak
a válaszától: „Ez a betegség nem halálos” (János 11:4), pár nappal később
viszont összetörtek, amikor Lázár meghalt. Tévedett volna Jézus?
Vigasztal az a tudat,
hogy Jézus kijelentette, hogy a halál nem fog győzedelmeskedni, az Ő
jelenlétében soha, hiszen Ő a feltámadás és az élet. Ez tartott életben, amikor
telefonhívást kaptam: „A gyülekezeti házatokban tűz ütött ki.” Azonnal
imádkozni kezdtünk, abban az ígéretben reménykedve, hogy a ház nem fog leégni.
Pár órával később jött a hír: „Vége a tűznek, a ház teljesen odaveszett.”
Tévedtek volna a tűzoltók?
Amikor kimentem a
helyszínre, úgy vélem, Jézus velünk sírt bánatunkban és kételkedésünkben. Aztán
a következőt tette. Jézus hívott minket, hogy jöjjünk elő a sírból, és legyünk
fények a közösségben az Ő dicsőségére. Lehet, hogy az épület leégett, de a
gyülekezet még mindig élő. Azért imádkozok, hogy ezt a lehetőséget
felhasználhassuk, hogy másokat hozzá vonzzunk.
Neked is szükséged van
a feltámadásra?
Karen Lifshay
Hermiston, Oregon (USA)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés