Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 35. fejezet 1431. nap
35.
Az üdvösség üzenete a zsidók között
Pál, több elkerülhetetlen késleltetés után, végül is
Korinthusba érkezett. A múltban ez a város tengernyi aggodalmas
munkálkodásának, egy ideig pedig mélységes nyugtalanságának és bánatának volt
színhelye. A régebbi hívek közül sokan nagy szeretettel tekintettek fel reá,
hiszen általa jutott el hozzájuk az Evangélium világossága. Midőn üdvözölte
ezeket a tanítványokat és látta hűségük és buzgalmuk bizonyítékait, Pál
örvendett, mert munkálkodása Korinthusban nem volt hiábavaló.
A korinthusi hívek, akik egykor annyira hajlamosak voltak,
hogy szem elől tévesszék magasztos hivatásukat Krisztusban, megerősödtek és
krisztusi jellemet fejlesztettek. Szavaik és tetteik Isten kegyelmének
átalakító erejét bizonyították; ott, a pogányság és babonák központjában hatalmas
erőt jelentettek a jóra. - Szeretett társai és e hűséges hívek között az
apostol sanyargatott és aggódó lelke nyugtot talált.
Korinthusi tartózkodása alatt Pál időt szakított magának
arra is, hogy figyelmét új és nagyobb munkaterületekre irányítsa. Gondolatban
különösen sokat foglalkozott Rómába tervezett utazásával. Látni kívánta a
keresztény hit meggyökerezését és megszilárdulását az akkor ismert világ ezen
nagy központjában; ez képezte leglelkesebb reményét, leghőbb vágyát és
dédelgetett tervét. Rómában akkor már volt gyülekezet. Az apostol azon
fáradozott tehát, hogy biztosítsa az ottani hívők segítségét és együttműködését
az Itáliában, valamint más országokban végzendő evangélizáló munkához. Hogy
munkássága útját előkészítse a római testvérek között - akik közül még nem
mindenkit ismert -, előbb levelet intézett hozzájuk. Jelezte szándékát, hogy
meglátogatja Rómát, sőt közölte azt a reményét is, hogy kitűzi a kereszt
zászlaját Spanyolországban.
Pál a rómabeliekhez intézett levelében leszögezte az
Evangélium nagy alapelveit. Állást foglalt azokban a kérdésekben, melyek a
zsidó és a pogány gyülekezeteket foglalkoztatták, és kimutatta, hogy azok a
remények és ígéretek, melyeket egykor Isten különösen a zsidóknak adott, most
már a pogányoknak is szólnak.
Nagyon világosan és hatásosan fejtette ki az apostol
tanítását a hit általi megigazulásról. Azt remélte, hogy a Rómában élő
keresztényekhez küldött tanításai a többi gyülekezeteknek is segítségére
lesznek. De mily kevéssé láthatta akkor, hogy szavainak milyen messzemenő
hatásuk lesz! Azóta, az összes korszakokon át, mint hatalmas tűzoszlop jelezte
az élethez vezető utat a megtérő bűnös számára a hit általi megigazulás
magasztos igazsága. Ez a világosság oszlatta el azt a sötétséget, amely Luther
lelkét nyomta és kinyilatkoztatta előtte Krisztus vérének erejét, mely megtisztít
minden bűntől. Hozzá hasonlóan, ez a világosság, a bűnnel terhelt lelkek
ezreinek világította meg a bocsánat és békesség útját, forrását. Minden
keresztény hálát adhat Istennek a római gyülekezethez intézett ezen levélért.
Pál ebben a levelében nyíltan beszél a zsidók miatt érzett
súlyos aggályairól. Megtérése óta állandó vágya volt, hogy zsidó testvéreivel
az evangéliumot megismertesse. "Szívem szerint kívánom és Istentől
könyörgöm az Izráel üdvösségét."
Nem csupán közönséges vágy volt az, ami áthatotta az
apostol szívét. Állandóan könyörgött Istenhez, hogy munkálkodjék az
izraelitákért, akik nem ismerték fel a názáreti Jézusban a megígért Messiást.
"Igazságot szólok Krisztusban" - biztosította hívő testvéreit -,
"lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által. Hogy
nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; mert
kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én
atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; akik izraeliták, akiké a fiúság és a
dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és
ígéretek; akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek
felette örökké áldandó Isten." (Róma, 9, 1-5.)
A zsidóság volt Isten kiválasztott népe. Isten általuk
akarta áldásait az emberiségre árasztani. Sok prófétát támasztott közülük az
Úr. Ezek előre megjövendölték a Megváltó eljövetelét, Akit éppen azok vetnek
el, és ölnek meg, akiknek elsőknek kellett volna lenniük, hogy felismerjék
Benne a megígért Messiást.
Ésaiás próféta, látomásban végigtekintve a jövendő
évszázadokat, látja, hogyan vetik el a prófétákat egymás után, és végül magát
Isten Fiát is. A Szentlélek által indíttatva, megörökítette a Megváltó
elfogadását azok részéről, akik azelőtt nem számítottak Izráel fiai közé. Erre
a próféciára hivatkozik és idézi is Pál: "Megtaláltak azok, akik engem nem
keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. Az
Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az
engedetlenkedő és ellentmondó néphez."
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sámuel idős volt. Annyi
minden jót tett élete során, ami nem került feljegyzésre. Ez igaz Isten
embereinek többségére. A fény, ami mindnyájunkról sugárzik, akik hűségesek
vagyunk Istenhez, nagyon kevés, vagy semmilyen nyilvánosságot nem kap. De nem
vész el. A mennyben feljegyzésre kerül, és sokan meglepődnek majd az életük jó
gyümölcseit látva.
Szeretni Istent, és
bízni Benne, ez a próba. Az embereknek, akik a világot szerették, nem tetszett
Sámuel jó példája és vezetése. Királyt akartak, mint a környező népek. Ez
hitszegés, és Isten vezetésének elutasítása volt, de az Úr nem pusztította el
őket. Sámuel által figyelmeztette a népet, hogy mit jelentene, ha királyuk
lenne, és mit tenne velük egy uralkodó, majd hagyta, hogy azt kapják, amit
akarnak. Isten nem leli örömét a kikényszerített szolgálatban.
Vigyáznunk kell, hogy
ne a világ szemében akarjunk nagynak tűnni. Az egészségügyi központjaink,
egyetemeink fontosak, és megbecsülést adnak számunkra a világban.
Mindazonáltal, igazán az érinti és vonzza Krisztus felé a környezetünkben élőket,
ahogyan élünk és dolgozunk az emberek között.
David Manzano
201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 34-35. fejezeteihez (június 9-15.).
Ó, az ígéretek! Milyen
könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A
beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom
miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat
teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét
mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani.
Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint
emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”
(Zsolt 118:8, 33:9)
Olyan Isten szolgálunk,
akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is
Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a
tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a
Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem
dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt
tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is
megerősödött.
Isten örvendezik,
amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván
fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március
19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az
ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.
Yik Min Wong
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés