Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 3 - HÉTFŐ - Ruth 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 33. fejezet 1421. nap

Thessalonikában az igehirdetés közben Pál nem volt teljesen keze munkájára utalva, hogy megélhessen. Amikor később thessalonikai élményeire hivatkozik és megköszöni a filippibeli hívők adományait, amelyekkel ottani tartózkodása alatt támogatták, ezeket írja: "Mert már Thessalonikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre." (Fil. 4, 16.) Annak ellenére, hogy ezt a segítséget kapta, a thessalonikaiaknak mégis példakép akart lenni a szorgalomban; egyrészt, hogy senki se vádolhassa jogosan kapzsisággal, másrészt, hogy példaadásával megfeddje azokat, akik a testi munka felől fanatikus nézeteket vallottak.

Amikor Pál első ízben meglátogatta Korinthusi, olyan emberek közé került, akik gyanúsan fogadták az idegenek szándékait. A tengerparton lakó görögök tapasztalt kereskedők voltak. Ezek annyira begyakorolták magukat a fortélyos üzleti fogásokba, hogy végül is az volt a véleményük, hogy a haszon jelenti az üdvösséget és a pénzszerzés minden körülmények között előnyös - akár tisztességes, akár görbe úton is. Pál ismerte jellemvonásaikat. Nem akart tehát alkalmat szolgáltatni olyan állításokra, hogy az evangéliumot pénzért prédikálja. Joggal követelhetett volna támogatást korinthusi hallgatóitól, de nem élt ezen jogával, nehogy prédikátori munkásságát és eredményességét az a jogtalan gyanú csorbítsa, hogy az evangéliumot nyereség kedvéért prédikálja. Szerette volna a félreértés minden alapját kiküszöbölje, nehogy üzenete veszítsen erejéből.

Korinthusba érkezése után nemsokára "egy Akvilla nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából és feleségére Priscillára." Ezek "azonféle mívesek valának" mint ő. Klaudius rendeletére, hogy minden zsidónak el kell hagynia Rómát, kerültek Akvilla és Priscilla Korinthusba, ahol mint sátorkészítők telepedtek le. Pál tudakozódott felőlük. Amikor megtudta, hogy istenfélők és igyekeznek kerülni az őket körülvevő helytelen befolyásokat, hozzájuk ment, "náluk marada és dolgozik vala... Vetekedvén pedig minden szombaton a zsinagógában és igyekezék mind a zsidókat, mind a görögöket meggyőzni." (Apcs. 18, 2-4.) Később Silás és Timótheus is csatlakoztak Pálhoz Korinthusban. Magukkal hozták a maczedón gyülekezetek anyagi támogatását a mű fejlesztésére.

A korinthusi hívőkhöz írt második levelében, miután ott már egy erős gyülekezetet alapított, Pál emlékeztette őket a köztük töltött életére. "Avagy vétkeztem-é" - kérdezte - "mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Maczedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén." (2. Kor. 11, 7-10.)

Mai Bibliai szakasz: Ruth 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth+2&version=NT-HU

Boáz a „közeli rokon” is megjelenik a történetben. Először abban látjuk a hitét, ahogyan munkásait üdvözli: „Az Úr legyen veletek.” Ők is viszonozzák a köszöntést, bizonyítva azt, hogy kapcsolatukat a kölcsönös szeretet és tisztelet jellemzi, Isten áldásával. (A szeretetet úgy is meghatározhatjuk, mint állhatatos törekvést arra, hogy a másik javára éljek.) Boáz egyértelművé teszi, hogy ugyanígy nézzenek Ruthra is, mert ő is odaadóan gondoskodik Naomiról. A Ruthért mondott imája, amelyet a 12. versben olvashatunk, ugyanúgy jó kívánságokkal teli, mint amilyen jó szándékúak az aratással kapcsolatos utasításai. A „szárnyak” Isten törődésére és védelmére utalnak, és talán el tudjuk képzelni, hogy csillognak az Úr szemei a gondolatra, hogy miként fog válaszolni az imára. Naomi arca is azonnal felragyog azokra a hírekre, hogy Ruth hogyan töltötte a napját. A fejezet zárásként még egyszer megemlíti az árpaaratást, felállítva egyfajta szimbolikus ígéret-ritmust, aminek majd a történet kibontakozásakor lesz szerepe.

Jan Haluska

200. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  33. fejezetéhez (május június 2-8.).

Voltál valaha olyan helyzetben, hogy „jogod” volt valamit megtenni, birtokolni, vagy valahogyan érezni, azonban a nagyobb jó érdekében lemondtál „jogodról”? Lelkipásztorként Pálnak joga volt ahhoz, hogy anyagilag támogassák a gyülekezetek. Azonban azért, hogy a kézzel végzett munka méltóságát népszerűsítse és megakadályozza azt, hogy félreértsék a motivációját, Pál úgy döntött, hogy lemond erről a jogról, és felhasználja sátorkészítő szakmáját.

Pál munkaereje az egyházban Jézus döntésére emlékeztet, hogy lemond „jogáról” egy nagyobb és magasabb cél érdekében, a megváltásunkért. Bár Jézus egyenlő volt Istennel és az Istennel megegyező jogai, előjogai és kiváltságai voltak, mégis, amíg a földön járt, úgy döntött, lemond ezekről. Maradhatott volna az angyalok társadalmában, mégis úgy döntött, maga mögött hagyja ezt. Úgy döntött, megalázza magát, hogy olyan halált haljon, amilyet nem kellett volna neki, hogy mi élhessük azt az életet, amit nem érdemlünk meg.

Milyen jogokról kell lemondanunk egy magasabb cél és a nagyobb jó érdekében? Megengedtük-e Jézus szeretetének és szelídségének, hogy beáramoljon a szívünkbe azért, hogy lemondhassunk róluk? Pál és Jézus példája ösztönözzön minket arra, hogy úgy döntsünk, lemondunk róluk egy nagyobb és magasabb cél érdekében.

Gabrielle da Silva

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba