2019. június 30., vasárnap

Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 30 - VASÁRNAP - 1 Sámuel 25


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 39. fejezet 1448. nap

39. Tárgyalás Czézáreában

Öt nap telt el azóta, hogy Pál Czézáreába érkezett; vádlói is megjöttek Jeruzsálemből, Tertullus kíséretében, aki a vádat képviselte. Az ügy csakhamar tárgyalásra került. Pált a gyűlés elé állították és Tertullus "vádolni kezdé". A ravasz ügyvéd feltételezte, hogy hízelgéssel jobban befolyásolhatja, inkább megnyerheti a római tiszttartót, mintha a puszta igazságon és jogon alapuló tényállást egyszerűen elmondaná. Ezért fejtegetéseit Félix tiszttartó dicsőítésével kezdte meg: "Hogy te általad nagy békességet nyerünk és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt, Nagyságos Félix, teljes háladatossággal ismerjük el."

Itt Tertullus nyilvános hazugságra vetemedett, mert a tiszttartónak aljas, megvetendő jelleme volt. Feljegyezték róla, hogy "mindennemű erkölcstelenséget, kegyetlenkedést a király hatalmával, de a rabszolga lelkületével hajtott végre." (Tacitus: Történelem 5. fej. 9. o.) Akik hallgatták Tertullust, tudták, hogy hízelgő szavai hazugságok; azonban vágyuk, hogy Pált a törvényszék elítélje, erősebb volt, mint igazságszeretetük.

Beszédében Pált olyan gaztettekkel vádolta, amelyek, ha bebizonyulnak, hazaárulásért, felségsértésért kellett volna őt elítélni. "Mi ugyanis úgy találtuk" - jelentette ki a vádló - "hogy ez veszedelmes ember és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje. Ki a templomot is meg akarta fertőztetni." Tertullus azután elbeszélte, hogy Lysiás, a jeruzsálemi hadsereg ezredese Pált erőszakkal vette ki a zsidók kezéből, amikor azok egyházjoguk alapján éppen ítélkezni akartak felette. Ezért kényszerültek arra, hogy Félix elé vigyék az ügyet. Ezek a kijelentések azt célozták, hogy a tiszttartót Pál kiszolgáltatására rávegyék. A jelenlevő zsidók az összes vádakat heves, szenvedélyes helyesléssel erősítették meg; egyáltalában nem igyekeztek a fogoly iránti gyűlöletüket titkolni.

Félixnek elegendő éleslátása volt, hogy az apostol vádolóinak lelkületét és jellemét áttekintse, felismerje. Tudta, hogy mi késztette őket hízelgésre és látta azt is, hogy Pál elleni vádjaikat nem tudják bizonyítani, alátámasztani. A vádlotthoz fordulva tehát, felszólította, hogy adja elő védekezését. Pál egyetlen szót sem vesztegetett udvarias bókokra, csupán egyszerűen kijelentette, hogy örömmel védekezik előtte, mivel már régóta tiszttartója az országnak és így jól érti a zsidó törvényeket és szokásokat. Az ellene felhozott vádakra nézve világosan kimutatta, hogy egyetlen egy sem állja meg helyét. Kijelentette, hogy Jeruzsálemben sehol sem okozott zavart, sem a templomot meg nem szentségtelenítette. "És a templomban sem találtak engem" - mondotta - "hogy valakivel vetélkedtem volna, vagy, hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógában, sem a városban. Rám sem bizonyíthatják azokat, amikkel most engem vádolnak."

Noha beismerte, hogy "a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak", atyái Istenének szolgált, de erősítette is egyszersmind, hogy mindenkor hitt "mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva", és összhangban az Írásokban világosan kifejtett tannal, hisz a halottak feltámadásában. Kijelentette továbbá, hogy élete alapelve, mozgatórugója, hogy "botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor."

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Amikor Dávid megtagadta, hogy megölje Sault (24. fejezet), Isten nemes jellemének magasságaiba emelkedett, de most kész arra, hogy elégtételt vegyen önmagáért egy vélt sértés miatt, amit egy Nábál nevű ember követett el ellene. Tettében azonban megállítja egy bölcs asszony, aki emlékezteti arra, milyen magasztos küldetése van Isten tervében.

Miután oltalmazta Nábál nyájait a júdeai sivatagban, Máon közelében, Dávid elküldi tíz emberét Nábálhoz egy udvarias kéréssel, hogy élelmet kérjenek csapatuknak. Annak ellenére, hogy juhnyírás ideje volt, Nábál durván beszélt Dávid embereivel, és üres kézzel küldte vissza őket.

Dávid dühös válaszlépése inkább hasonlított Saul magatartására, mint a sajátjára. Megparancsolta négyszáz emberének, hogy ragadjanak kardot, és azonnal induljanak Nábál ellen.

Nábál egyik szolgája figyelmeztette Nábál feleségét, Abigailt, hogy veszély leselkedik rájuk azért, mert férje megsértette Dávidot. Abigail azonnal cselekedett. Felmálházott egy sor szamarat temérdek élelemmel, azt remélve, hogy találkozik Dáviddal, mielőtt támadást indítana.

Amikor meglátta Dávidot, arcra borult előtte, magára vállalta a felelősséget, és bocsánatért esedezett. Istentől kapott bölcsességgel emlékeztette őt, hogy ő az Úr harcait vívja és nem a sajátját, és amikor majd király lesz, örülni fog annak, hogy nem állt bosszút önmagáért. Bölcs szavai megérintették Dávidot, aki megköszönte Abigailnak, hogy elé sietett, és hálásan elfogadta ajándékát.

Abigail béketeremtő lépése nyilvánvalóvá tette azt, hogy ő Isten gyermeke és mindenképp példaképünk lehet.

Ralph Neall

204. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  39-40. fejezeteihez (június 30 – július 6.).

A zsidó vezetők gyűlölete Pál iránt nem ismert határokat. Holtan akarták őt látni, azonban nem érhettek el hozzá. Pál rab volt a római helytartó, Félix őrizete alatt. A zsidók megérkeztek, hogy bevádolják Pált a helytartó előtt, Pál azonban megvédhette magát.

Valami nagyon fontosat tanulhatunk az apostol tapasztalatából. Nem engedte, hogy a pillanatnyi igazságtalanság és gyűlölködés megmérgezze a szívét. Hanem úgy látta ezt, mint egy újabb lehetőséget, hogy kinyúljon egy lélek felé, annak megmentése érdekében Krisztus királysága számára. Pál, aki mindig készen állt az evangélium szólására, és akinek a szívét Isten szeretete fűtötte, olyan hatékonyan osztotta meg bizonyságtételét, hogy az Félix szívét is megragadta.

Mit tettél volna te? Megengedted volna, hogy betöltse a szívedet a gyűlölet a zsidók irányába? Vagy képes lettél volna a pillanatnyi helyzet fölé emelkedni és alkalmazni az értelmed erejét, hogy olyan bizonyságot tegyen, amely egy újabb lélek megnyerését célozza meg Krisztus számára?

„A nagy válságban, melyet Isten szolgáinak hamarosan át kell élniük, ugyanazzal a keményszívűséggel, ugyanazzal a gonosz szándékkal, ugyanazzal a makacs gyűlölettel találkoznak.” Készen állsz-e arra, hogy félretedd érzéseidet azért, hogy megnyerhess még egy lelket Krisztus számára? Az Isten töltsön meg minket akkora buzgalommal, mint Pálé volt, hogy lelkeket nyerjünk meg!

Armando Lopez
Biblia-oktató
Hartland Főiskola
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: