Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 21 - PÉNTEK - 1 Sámuel 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 37. fejezet 1439. nap

Kijelentette továbbá: "Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok, mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát." Semmilyen félelem, hogy talán megsért valakit, semmilyen barátság, vagy tetszésvágy nem késztethette Pált arra, hogy elhallgasson előttük szavakat, melyeket Isten adott oktatásikra, intésükre és megjavításukra. Isten ma is bátorságot kíván szolgáitól, mind az Ige prédikálása, mind előírásainak megvalósítása közben. Krisztus szolgája ne csak olyan igazságokat hirdessen az embereknek, amelyeket szívesen fogadnak, hanem azokat sem szabad elhallgatnia előttük, amelyek fájdalmakat okozhatnak. Nagy gondot kell fordítania jellemük kifejlesztésére. Ha lát egyet is a nyáj között, aki bűnt melenget, feladata, mint hűséges pásztornak, az adott esetre vonatkozó tanítást alkalmazni. Ha azonban megengedi, hogy valaki magabízóan továbbhaladjon a rossz úton, anélkül, hogy megintené, lelkéért felelnie kell. Az a lelkipásztor, aki magasztos megbízatását híven akarja teljesíteni, a reá bízott lelkeket a keresztény hit minden kérdésében hűségesen oktassa ki; mutassa meg nekik, milyenek legyenek és hogyan kell cselekedniük, hogy az Úrnak nagy napján tökéletesen megállhassanak Előtte. Csak az igazság hűséges tanítója mondhatja el Pállal együtt, működésének befejezésekor: "Én mindeneknek vérétől tiszta vagyok".

"Viseljetek gondot magatokra" - intette Pál apostol a testvéreket - "és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett". Ha az evangélium szolgái mindenkor szívükön viselnék, hogy olyan lelkekkel bánnak, kiket Krisztus, vére által megvásárolt, jobban átéreznék munkájuk fontosságát. Vigyázniuk kell önmagukra, valamint nyájukra. Tanításukat szemléltesse és erősítse meg példaadásuk. Mint az Élethez vezető út tanítói, kerülniük kell mindent, ami okot szolgáltatna, hogy az igazságra árnyat vessen. Kötelességük, hogy mint Krisztus képviselői, Neve dicsőségét szolgálják. Odaadásukkal, életük tisztaságával és Istennek szentelt magaviseletükkel bizonyítsák be, hogy magasztos hivatásuk méltó képviselői.

Az efézusi gyülekezetet fenyegető veszélyeket az apostol előre látta. Azért mondotta: "Mert tudom, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják." A jövőbe tekintve, látta Pál azokat a támadásokat, amelyek fenyegetik a gyülekezetet, mind külső mind belső ellenségei részéről. Ünnepélyes komolysággal kérte a testvéreket, hogy éberen őrködjenek a rájuk bízott szent kincs felett. Példaképpen saját fáradhatatlan munkálkodására hivatkozott: "Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit."

Majd így folytatta: "És most atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt. Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam." Az efézusi hittestvérek között néhányan jómódúak voltak; Pál azonban sohasem akart ebből személyes hasznot húzni. Nem egyeztette össze üzenetével, hogy a figyelmet saját költségeire irányítsa. Sőt kijelentette: "A magam szükségéről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak." A Krisztus ügyében végzett megfeszített munkája és kiterjedt utazásai ellenére is, nemcsak saját szükségleteiről, hanem még munkatársai szükségleteiről és az arra méltó szegények támogatásáról is gondoskodott. Ezt azonban csak lankadatlan szorgalma és legnagyobb takarékossága által tehette meg. Ezért hivatkozhatott nyugodtan saját példájára, amikor így szólt: "Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni."

"És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe. Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt, kesergve kiváltképpen azon a szaván, amelyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérék őt a hajóra."

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+16&version=NT-HU

Miután Isten áldása eltávozott Saul országáról, Sámuel prófétára az a feladat szakadt, hogy egy új király után nézzen. Miközben Sault a magassága tette különlegessé, figyeljük meg Isten Sámuelnek adott különleges utasítását akkor, amikor Isai legidősebb fiát vizsgálgatta: „Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (7. vers). Amikor bemutatták neki azokat, akikről ő úgy gondolta, hogy ők így együtt Isai összes fia, és Isten még semmi jelet sem adott, hogy kit kenjen királlyá, elképzelhetjük milyen zavarban lehetett. „Minden fiad itt van?” - kérdezte az apát. 

Nyilvánvaló, hogy amikor Sámuel összehívta Isai házanépét az áldozatra, a kis Dávidot nem tartották eléggé fontosnak ahhoz, hogy őt is a meghívottak közé számlálják, de annak ellenére, hogy apja házában a legjelentéktelenebbnek tartották, és kihagyták a különleges ünnepből, ő nem duzzogott, hanem hűségesen őrizte apja juhait. Elképzelhetjük a meglepetését, nemcsak amiatt, hogy később őt is elhívták az áldozati ünnepre, hanem, amiatt is, hogy Sámuel felkente őt, és egy különleges áldást mondott rá. A Szentírás beszámol róla, hogy „az Úr lelke Dávidra szállt, és attól kezdve vele is maradt” - 13. vers - új prot. ford.)

Dávid továbbra is hűségesen végezte feladatát, és egy látszólag ironikus fordulat következtében Saul hall erről a fiatalemberről, aki hírnevet szerzett nemcsak a zenei élet területén, hanem mint erős, bátor és bölcs harcos, aki mellesleg jó kinézetű is, akit Isten most elhív a juhakolból a palotába, hogy felkészítse életútjának következő lépcsőfokára.

Dávidhoz hasonlóan Isten mindnyájunkat felkészít az Ő országára, a mennyországra, de a követelmények nem azonosak a világ elvárásaival. Ha úgy érzed, hogy téged elfelejtenek, lenéznek, vagy méltatlan vagy, olvasd el Máté 5:1-12 verseit, hogy megtudd, mik Isten elvárásai az Ő országa számára. Emlékezz arra, hogy nem az a fontos, hogy népszerű, vonzó vagy esetleg tehetséges legyél - noha ezek sem rosszak. De mi a legfontosabb? Az, hogy hol van a szíved. És az, hogy mi van a szívedben.

Melodious Echo Mason

202. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  36-37. fejezeteihez (június 16-22.).

A mai fiatalok, különösen a fiatal lelkészek számára az egyik legnagyobb szükséglet, hogy legyen példaképük. Pál apostol, a Krisztussal való drámai találkozó által a keresztény egyház nagy ellenségéből olyan emberré formálódott át, akinek a példáját biztonságos követni. Az ő életében egy olyan személyt látunk, akinek fájt a szíve, amikor az egyháza veszélyben volt. Az élet nem a fizetési csekkről szólt, hanem az igazságban meggyökerezett és megalapozott lelkekről, akik megingathatatlanok Jézussal való kapcsolatukban. Az ő terhe, a cselekedeteinek motivációja, a célja minden lépésben, amit tett, az volt, hogy a férfiak és asszonyok szilárdan az Uruk kezébe kerüljenek, hogy semmilyen üldözés vagy megtévesztés ne tudja kirázni őket onnan.

Tudván azt, hogy a gyülekezeti szolgálat nem lehet olyan, hogy „egy méret illik mindenkire”, Pál a különböző osztályba tartozó emberekkel mindig személyre szabottan bánt. Amikor olyanokkal találkozott, akiket körmönfont eretnekségek csaptak be szerfelett, akkor Pál gyengéd türelemmel és tapintattal élt. Amikor arcátlan hamis tanítókkal állt szemben, akiknek úgy tűnt, a küldetése, hogy darabokra szaggassák a fiatal galáciai gyülekezetet, akkor merészen és keményen dorgált. Honnan tudta, hogy hogyan és mikor milyen megközelítést alkalmazzon? Egyszerű! Időt szánt az elmélkedésre, hogy Isten előtt szót emeljen a bölcsességért, és hogy a Szentlélek erejével megteljen.

Vegyük fel mi is Pállal együtt ezt a nagyszerű munkát, hogy ezzel felkészítsünk egy népet az Úrral való békés találkozásra!

David Symons

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba