Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 17 - HÉTFŐ - 1 Sámuel 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 36. fejezet 1435. nap

A galátziai gyülekezetekben ellenben nyílt, leplezetlen tévtan lépett az evangélium helyébe. Krisztust, a hit egyetlen fundamentumát megtagadták a már elavult zsidó ceremóniák kedvéért. Az apostol tisztában volt azzal, hogy a galátziai hívők csak úgy menthetők meg az őket fenyegető veszedelmes befolyásoktól, ha a leghatározottabban intézkedik és a legélesebben meginti őket.

Krisztus minden lelkipásztorának meg kell tanulnia azt a fontos leckét, hogy alkalmazkodjék azok állapotához, akiken segíteni akar. Gyöngédség, türelem, határozottság és kitartás mind-mind szükségesek; azonban kellő belátással alkalmazandók. Különböző felfogású emberekkel, változó helyzetek és viszonyok között bölcsen bánni, olyan feladat, mely Isten Lelke által megvilágított és megszentelt értelmet és ítélőképességet igényel.

A galátziai hívőkhöz intézett levelében Pál apostol még egyszer röviden szemléltette azokat a fontos eseményeket, melyek megtérésével és keresztény tapasztalatainak kezdetével függtek össze. Ezáltal akarta bizonyítani előttük, hogy az isteni hatalomnak különös megnyilatkozása által jutott az evangélium magasztos igazságainak ismeretéhez. Istentől nyert utasítás folytán inti és óvja most is a galátziai hívőket ilyen ünnepélyesen és határozottan. Ezért tehát nem habozva vagy kétkedően írt nekik, hanem a rendületlen meggyőződés biztonságával és feltétlen tudásával. Világosan kifejtette előttük, mi a különbség, ha emberek tanítanak bennünket, avagy közvetlenül Krisztustól kapunk oktatást.

Az apostol behatóan kérte a galátziaiakat, forduljanak el a hamis tanok tanítóitól, akik tévútra vezették őket, és térjenek vissza ahhoz a hithez, amelyet az isteni jóváhagyás félremagyarázhatatlan bizonyítékai kísértek. Azok a férfiak, akik megkísérelték eltéríteni őket az evangéliumi hittől: képmutatók, szívük megszenteletlen és életük romlott. Vallásosságuk a ceremóniák sorozata, amelyek betartása által akarják megnyerni Isten tetszését. Nem óhajtottak olyan evangéliumot, mely megköveteli az Ige iránti engedelmességet: "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." (Ján. 3, 3.) Úgy érezték, hogy az ilyen tanításon alapuló vallás túl nagy áldozatot követel; ezért ragaszkodtak tévelygéseikhez, megcsalták önmagukat és másokat.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+12&version=NT-HU

Azután, hogy Saul felszabadította Jábes-Gileádot, királlyá koronázták, és a koronázási szertartáson Sámuel próféta így szólt a néphez: „Meghallgattam szavatokat, és királyt adtam nektek. Íme, itt áll! Ő fiatal és erős, de én öreg és ősz vagyok. Van tanú ellenem, hogy elvettem bármit is, ami nem az enyém volt? Megcsaltam, elnyomtam bárkit is? Elfogadtam-e ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak?" És a nép így felelt: „Egyiket sem tetted ezek közül." Ekkor Sámuel ezt mondta: „Az Úr a tanúja annak, amit mondtatok." És ők ezt válaszolták: „Az Úr a mi tanúnk."

Ezután Sámuel emlékeztette őket azokra a hatalmas csodákra, amelyeket az Úr tett Izráelért Mózes és Áron ideje alatt, illetve később, mikor imádkoztak és sírtak az Úrhoz segítségért, és Ő olyan embereket használt fel mint Gedeon és a többiek, hogy megmentse őket ellenségeik kezéből. Majd Sámuel így folytatta: „És amikor Náhás, az ammoniták királya felvonult, hogy elfoglalja Jábes-Gileád városát, az Úr Lelke leszállt Saulra, aki épp a mezőn szántott, és megverte az ammonitákat a ti érdeketekben. Mivel ti kitartottatok amellett, hogy legyen királyotok, miközben az Úr volt a ti királyotok, aki nagy dolgokat tett értetek, ezért itt a király, akit ti választottatok. Most tehát engedelmeskedjetek az Úrnak, és ha mind ti, mind a királyotok követitek az Urat, minden rendben lesz veletek. Azonban, ha nem tesztek így, az Úr keze ellenetek lesz, hasonlóképp ahogy ellene volt a ti atyáitoknak, amikor hűtlenek voltak.”

Hogy megmutassa a népnek az Úr erejét, Sámuel imádkozott mennydörgésért és esőért. Az Úr meghallgatta Sámuel imáját és mennydörgést és esőt küldött. Akkor a nép erősen félni kezdte az Urat és Sámuelt, az Ő prófétáját, mert ez volt a búzaaratásnak azon időszaka, amikor ilyen vihar egyáltalán nem fordult elő. Miután a mennydörgés és eső elvonult, Sámuel felbátorította az embereket, és így szólt: „Ne féljetek! Ugyan nem tettétek helyesen, hogy királyt választottatok, de kövessétek az Urat, és szolgáljatok Neki teljes szívetekből és Ő nem fog elhagyni titeket. És Isten őrizzen meg attól, hogy vétkezzek az által, hogy nem imádkozom értetek, hanem tovább tanítalak titeket a jó és helyes útra."

Ennek a fejezetnek az első leckéje magától értetődő. Akik azt állítják, hogy a prófétaság ajándékát birtokolják – és az elmúlt évek során néhányan a gyülekezeteinkben ilyen állítást tettek – valamint a vezetőknek is ugyanolyan becsületesnek és szilárdnak kell lenniük mint amilyen Sámuel volt. Mindenben, amit tesznek, készségesen ki kell mondaniuk, hogy „Az Úr a mi tanúnk." A második fontos lecke számunkra, hogy elfogadjuk Jézust királyunknak, elfogadjuk az Ő tanácsait, és higgyük el, hogy ha bármit rendbe kell tenni a munkánk sűrűjében, Ő a saját idejében majd mindent helyreállít. A harmadik lecke pedig az, hogy ne vétkezzünk azzal, hogy nem imádkozunk a saját gyülekezetünkért és azokért, akiket kiválasztottak arra, hogy prédikálják és tanítsák a helyes utat.

Jack J. Blanco

202. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  36-37. fejezeteihez (június 16-22.).

A mai fiatalok, különösen a fiatal lelkészek számára az egyik legnagyobb szükséglet, hogy legyen példaképük. Pál apostol, a Krisztussal való drámai találkozó által a keresztény egyház nagy ellenségéből olyan emberré formálódott át, akinek a példáját biztonságos követni. Az ő életében egy olyan személyt látunk, akinek fájt a szíve, amikor az egyháza veszélyben volt. Az élet nem a fizetési csekkről szólt, hanem az igazságban meggyökerezett és megalapozott lelkekről, akik megingathatatlanok Jézussal való kapcsolatukban. Az ő terhe, a cselekedeteinek motivációja, a célja minden lépésben, amit tett, az volt, hogy a férfiak és asszonyok szilárdan az Uruk kezébe kerüljenek, hogy semmilyen üldözés vagy megtévesztés ne tudja kirázni őket onnan.

Tudván azt, hogy a gyülekezeti szolgálat nem lehet olyan, hogy „egy méret illik mindenkire”, Pál a különböző osztályba tartozó emberekkel mindig személyre szabottan bánt. Amikor olyanokkal találkozott, akiket körmönfont eretnekségek csaptak be szerfelett, akkor Pál gyengéd türelemmel és tapintattal élt. Amikor arcátlan hamis tanítókkal állt szemben, akiknek úgy tűnt, a küldetése, hogy darabokra szaggassák a fiatal galáciai gyülekezetet, akkor merészen és keményen dorgált. Honnan tudta, hogy hogyan és mikor milyen megközelítést alkalmazzon? Egyszerű! Időt szánt az elmélkedésre, hogy Isten előtt szót emeljen a bölcsességért, és hogy a Szentlélek erejével megteljen.

Vegyük fel mi is Pállal együtt ezt a nagyszerű munkát, hogy ezzel felkészítsünk egy népet az Úrral való békés találkozásra!

David Symons

a Hartland Főiskola hallgatója

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba