Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 35. fejezet 1433. nap
Így mutatja ki Pál, hogy Isten úgy a zsidók, mint a
pogányok szívét átalakíthatja, és egyformán részesítheti Krisztusban hívő
gyermekeit az Izráel népének ígért áldásokban. Ezzel kapcsolatban ismétli
Ésaiás prófétának Isten népére vonatkozó kijelentéseit: "Ha Izráel fiainak
száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg. Mert a
dolgot bevégzi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a
földön. És amint Ésaiás előre megmondotta : Ha a seregeknek Ura nem hagyott volna
nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk
hasonlók." (Róm. 9, 27-29.)
Midőn Jeruzsálemet elpusztították és a templom romokban
hevert, sok ezer zsidót eladtak rabszolgákul pogány országokba. Mint a zátonyra
futott hajó roncsai, melyeket a vihar elhagyatott partokra vet ki, Izráel úgy
szóratott szét a népek közé. Tizenkilenc évszázad óta vándorolnak a zsidók
országról országra szerteszét az egész világon, de sehol sem kapták meg azt a
kiváltságot, hogy mint nép, egykori tekintélyüket visszaállíthassák.
Becsmérelve, gyűlölten és üldözötten, évszázadokon keresztül csak szenvedés és
nyomorgattatás volt osztályrészük.
Borzalmas sorsuk azon ítélet beteljesedése volt, mely akkor
mondatott ki felettük, amidőn a názáreti Jézust elvetették. Ennek ellenére, az
évszázadok folyamán sok nemes és istenfélő férfi és nő élt közöttük, kik némán
tűrtek és szenvedtek. Isten megvigasztalta szívüket a nyomorúságban és
rettenetes helyzetüket részvéttel kísérte. Meghallgatta azok forró imáját, akik
szívük mélyéből kívánták Istent megismerni. Többen közülük felismerték az
egyszerű Názáretiben azt, Akit elődeik elvetettek és megfeszítettek: Izráel
igaz Messiását. Midőn megértették a jól ismert, de a hagyományok és téves magyarázatok
által elhomályosított jövendöléseket, szívük hálával telt meg Isten iránt, a
kimondhatatlan ajándékért, melyet megád minden gyermekének, aki elfogadja
Krisztust személyes Üdvözítőjének.
Rájuk hivatkozik Ésaiás próféta, amikor jövendölésében azt
mondja: "a maradék tartatik meg." Pál napjaitól kezdve egészen
korunkig, Szent Lelke által hívja Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat.
"Isten nem személyválogató" - jelentette ki Pál apostol. Az apostol
magát úgy tekintette, mint "aki köteles mind a görögöknek mind a
barbároknak", valamint a zsidóknak is. Azonban sohasem tévesztette szem
elől azt a határozott előnyt, mellyel mások felett a zsidók bírnak, mert:
"Mindenek előtt Isten reájuk bízta az ő beszédeit." (Róma 3, 2.)
"Az evangélium" - mondotta Pál - "Isten hatalma, minden hívőnek
idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága
jelentetik ki abban, hitből-hitbe miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig
hitből él." Krisztusnak ezt az evangéliumát, mely zsidóra és pogányra egyaránt
hathatós, nem szégyenlelte Pál, miként a Római levélben kijelenti.
Ha ezt az evangéliumot a maga teljességében feltárják a
zsidóknak, sokan közülük elfogadják Krisztust, mint Messiást. Azonban kevesen
vannak olyan keresztény lelkészek, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy a
zsidók között munkálkodjanak, noha hozzájuk is, kiket oly sokáig mellőztek,
ugyanúgy el kell vinni a kegyelmi üzenetet és a Krisztusban való reménységet,
mint mindenki máshoz.
Isten tehát elvárja, hogy az evangélium hirdetésének utolsó
idejében, amikor az emberiség eddig elhanyagolt minden rétegét külön
figyelmezteti, hogy hírnökei különösen buzgólkodjanak a zsidók érdekében, akik
a világ minden részében feltalálhatók. Ha elébük tárják majd az Ószövetség
írásait, kapcsolatban az Újszövetség szövegeivel, hogy megmagyarázzák nekik
Jehova örök terveit, azt igen sok zsidó, mint új nap hajnalhasadását, mint a
halálból való feltámadást fogja üdvözölni. Miközben felismerik az Újszövetség
Krisztusát az Ószövetség lapjain és ráeszmélnek, hogy mily világosan magyarázza
az Újszövetség az Ószövetséget, ez felébreszti a bennük szunnyadó képességeket;
megtalálják Krisztusban a világ Messiását. Sokan elfogadják Krisztust
Üdvözítőjüknek, hit által, és ezeken teljesednek be az ihletett Igék: "Valakik
pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak,
akik az ő nevében hisznek." (János 1, 12.)
Ma is sokan vannak a zsidók között, akik mint egykoron
tárzusi Saulus, hatalmasak az Írás ismeretében. Ezek azután csodálatos erővel
hirdetik majd Isten törvényének változhatatlanságát. Izráel Istene ezt a mi
napjainkban végzi el. Karja még nem rövidült meg, hogy ne tudna megmenteni.
Mialatt szolgái hittel dolgoznak azokért, akiket olyan sokáig elhanyagoltak és
megvetettek, - üdvözítő ereje megnyilvánul közöttük.
"Ezért így szól az Úr Jákob házáról, Ő, aki megváltá
Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákob, és nem sápad meg többé az ő orcája.
Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet,
megszentelik Jákob Szentjét és félik Izráel Istenét. És megismerik a tévelygő
lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak." (Ésa. 29,
22-24.)
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sámuel meghívta Sault
áldozati ebédre és különös módon bánt vele. A következő reggelen Sámuel
négyszemközt beszélt vele, és csendben felkente királynak. Saul biztosan azt
gondolta: „Kicsiny törzsből származom. A nagyobbak sohasem fognak elfogadni.”
Az Úrnak gondja volt
erre is, de először még mást akart kimunkálni Saul lelkében. Saul igazi
szükséglete az volt, hogy megtanuljon teljesen bízni Izráel Istenében. Mindig
emlékeznie kellett arra, hogy Isten volt az, aki kiválasztotta őt, és királlyá
tette. Királyként elért sikerei csakis az Úrtól jönnek.
Sámuel beszélt Saulnak
a szokatlan eseményekről, amelyek aznap vártak rá, és minden úgy történt, ahogy
azt Sámuel megmondta. Saul más emberré lett (lásd: 6. vers). Az Úr kiárasztotta
kegyelmének áldását Saulra, és be is fejezte volna, amit elkezdett, ha Saul
megtartotta volna kötelezettségeit az Úr iránt, és hittel engedelmeskedik
Istennek (Fil 1:6; 1Tim 6:20).
Sámuel nemzeti gyűlést
hívott össze Mispába, ahol „sors által” valamint az Urim és Thummim által az Úr
kiválasztotta királynak a Benjámin törzséből való Sault. (20, 24. vers). Saul
kicsinek érezte magát, és hazament, hogy várjon, míg az Úr dolgozik.
Az életében elkezdődött
a küzdelem, amivel mi is, mindnyájan szembenézünk. A harc pedig akörül dúl,
hogy Jézusra nézünk, és megbízunk Benne, vagy önállóan akarjuk uralni az
életünket?
David Manzano
201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 34-35. fejezeteihez (június 9-15.).
Ó, az ígéretek! Milyen
könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A
beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom
miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat
teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét
mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani.
Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint
emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”
(Zsolt 118:8, 33:9)
Olyan Isten szolgálunk,
akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is
Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a
tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a
Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem
dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt
tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is
megerősödött.
Isten örvendezik,
amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván
fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március
19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az
ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.
Yik Min Wong
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés