2019. június 15., szombat

Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 15 - SZOMBAT - 1 Sámuel 10


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 35. fejezet 1433. nap

Így mutatja ki Pál, hogy Isten úgy a zsidók, mint a pogányok szívét átalakíthatja, és egyformán részesítheti Krisztusban hívő gyermekeit az Izráel népének ígért áldásokban. Ezzel kapcsolatban ismétli Ésaiás prófétának Isten népére vonatkozó kijelentéseit: "Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg. Mert a dolgot bevégzi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön. És amint Ésaiás előre megmondotta : Ha a seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók." (Róm. 9, 27-29.)

Midőn Jeruzsálemet elpusztították és a templom romokban hevert, sok ezer zsidót eladtak rabszolgákul pogány országokba. Mint a zátonyra futott hajó roncsai, melyeket a vihar elhagyatott partokra vet ki, Izráel úgy szóratott szét a népek közé. Tizenkilenc évszázad óta vándorolnak a zsidók országról országra szerteszét az egész világon, de sehol sem kapták meg azt a kiváltságot, hogy mint nép, egykori tekintélyüket visszaállíthassák. Becsmérelve, gyűlölten és üldözötten, évszázadokon keresztül csak szenvedés és nyomorgattatás volt osztályrészük.

Borzalmas sorsuk azon ítélet beteljesedése volt, mely akkor mondatott ki felettük, amidőn a názáreti Jézust elvetették. Ennek ellenére, az évszázadok folyamán sok nemes és istenfélő férfi és nő élt közöttük, kik némán tűrtek és szenvedtek. Isten megvigasztalta szívüket a nyomorúságban és rettenetes helyzetüket részvéttel kísérte. Meghallgatta azok forró imáját, akik szívük mélyéből kívánták Istent megismerni. Többen közülük felismerték az egyszerű Názáretiben azt, Akit elődeik elvetettek és megfeszítettek: Izráel igaz Messiását. Midőn megértették a jól ismert, de a hagyományok és téves magyarázatok által elhomályosított jövendöléseket, szívük hálával telt meg Isten iránt, a kimondhatatlan ajándékért, melyet megád minden gyermekének, aki elfogadja Krisztust személyes Üdvözítőjének.

Rájuk hivatkozik Ésaiás próféta, amikor jövendölésében azt mondja: "a maradék tartatik meg." Pál napjaitól kezdve egészen korunkig, Szent Lelke által hívja Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat. "Isten nem személyválogató" - jelentette ki Pál apostol. Az apostol magát úgy tekintette, mint "aki köteles mind a görögöknek mind a barbároknak", valamint a zsidóknak is. Azonban sohasem tévesztette szem elől azt a határozott előnyt, mellyel mások felett a zsidók bírnak, mert: "Mindenek előtt Isten reájuk bízta az ő beszédeit." (Róma 3, 2.) "Az evangélium" - mondotta Pál - "Isten hatalma, minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban, hitből-hitbe miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él." Krisztusnak ezt az evangéliumát, mely zsidóra és pogányra egyaránt hathatós, nem szégyenlelte Pál, miként a Római levélben kijelenti.

Ha ezt az evangéliumot a maga teljességében feltárják a zsidóknak, sokan közülük elfogadják Krisztust, mint Messiást. Azonban kevesen vannak olyan keresztény lelkészek, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy a zsidók között munkálkodjanak, noha hozzájuk is, kiket oly sokáig mellőztek, ugyanúgy el kell vinni a kegyelmi üzenetet és a Krisztusban való reménységet, mint mindenki máshoz.

Isten tehát elvárja, hogy az evangélium hirdetésének utolsó idejében, amikor az emberiség eddig elhanyagolt minden rétegét külön figyelmezteti, hogy hírnökei különösen buzgólkodjanak a zsidók érdekében, akik a világ minden részében feltalálhatók. Ha elébük tárják majd az Ószövetség írásait, kapcsolatban az Újszövetség szövegeivel, hogy megmagyarázzák nekik Jehova örök terveit, azt igen sok zsidó, mint új nap hajnalhasadását, mint a halálból való feltámadást fogja üdvözölni. Miközben felismerik az Újszövetség Krisztusát az Ószövetség lapjain és ráeszmélnek, hogy mily világosan magyarázza az Újszövetség az Ószövetséget, ez felébreszti a bennük szunnyadó képességeket; megtalálják Krisztusban a világ Messiását. Sokan elfogadják Krisztust Üdvözítőjüknek, hit által, és ezeken teljesednek be az ihletett Igék: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (János 1, 12.)

Ma is sokan vannak a zsidók között, akik mint egykoron tárzusi Saulus, hatalmasak az Írás ismeretében. Ezek azután csodálatos erővel hirdetik majd Isten törvényének változhatatlanságát. Izráel Istene ezt a mi napjainkban végzi el. Karja még nem rövidült meg, hogy ne tudna megmenteni. Mialatt szolgái hittel dolgoznak azokért, akiket olyan sokáig elhanyagoltak és megvetettek, - üdvözítő ereje megnyilvánul közöttük.

"Ezért így szól az Úr Jákob házáról, Ő, aki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákob, és nem sápad meg többé az ő orcája. Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákob Szentjét és félik Izráel Istenét. És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak." (Ésa. 29, 22-24.)

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Sámuel meghívta Sault áldozati ebédre és különös módon bánt vele. A következő reggelen Sámuel négyszemközt beszélt vele, és csendben felkente királynak. Saul biztosan azt gondolta: „Kicsiny törzsből származom. A nagyobbak sohasem fognak elfogadni.”

Az Úrnak gondja volt erre is, de először még mást akart kimunkálni Saul lelkében. Saul igazi szükséglete az volt, hogy megtanuljon teljesen bízni Izráel Istenében. Mindig emlékeznie kellett arra, hogy Isten volt az, aki kiválasztotta őt, és királlyá tette. Királyként elért sikerei csakis az Úrtól jönnek.

Sámuel beszélt Saulnak a szokatlan eseményekről, amelyek aznap vártak rá, és minden úgy történt, ahogy azt Sámuel megmondta. Saul más emberré lett (lásd: 6. vers). Az Úr kiárasztotta kegyelmének áldását Saulra, és be is fejezte volna, amit elkezdett, ha Saul megtartotta volna kötelezettségeit az Úr iránt, és hittel engedelmeskedik Istennek (Fil 1:6; 1Tim 6:20).

Sámuel nemzeti gyűlést hívott össze Mispába, ahol „sors által” valamint az Urim és Thummim által az Úr kiválasztotta királynak a Benjámin törzséből való Sault. (20, 24. vers). Saul kicsinek érezte magát, és hazament, hogy várjon, míg az Úr dolgozik.

Az életében elkezdődött a küzdelem, amivel mi is, mindnyájan szembenézünk. A harc pedig akörül dúl, hogy Jézusra nézünk, és megbízunk Benne, vagy önállóan akarjuk uralni az életünket?

David Manzano

201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  34-35. fejezeteihez (június 9-15.).

Ó, az ígéretek! Milyen könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani. Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsolt 118:8, 33:9)
 
Olyan Isten szolgálunk, akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is megerősödött.
 
Isten örvendezik, amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március 19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.
 
Yik Min Wong
a Hartland Főiskola hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: