Higgyeztek az Ő prófétáinak - június 6 - CSÜTÖRTÖK - 1 Sámuel 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 33. fejezet 1424. nap

Pál, az emberiség tanítóinak egyik legnagyobb mestere, legmagasabbrendű kötelességei mellett a legkisebbeket is szívesen végezte. Ha az Úrért való szolgálatában a viszonyok megkívánták, készségesen dolgozott mesterségében. Egyébként pedig kész volt mindenkor világi foglalkozását abbahagyni, hogy az evangélium ellenségeinek ellenállását leküzdje, avagy megragadjon egy-egy rendkívüli alkalmat lelkek megnyerésére, Jézus Krisztus számára. Buzgalma és szorgalma: tilalomfa a lustasággal és kényelemszeretettel szemben.

Példaadásával Pál megcáfolta azt a felfogást - mely akkor terjedt el a gyülekezetben -, hogy csak azok hirdethetik eredményesen az evangéliumot, akik teljesen függetlenek, akik nem kényszerülnek testi munkára. Cselekedete gyakorlatilag szemléltette előttük, hogy mit tehetnek szent életű gyülekezeti tagok olyan helyeken, ahol az emberek még nem ismerik az evangéliumi igazságokat. Példaadása sok egyszerű munkást lelkesített, hogy Isten művének fejlesztésére minden tőlük telhetőt megtegyenek s egyszersmind munkájukkal megkeressék mindennapi kenyerüket. Így Akvilla és Priscilla sem szentelték minden idejüket az Evangélium szolgálatára, de Isten mégis felhasználta ezeket az alázatos munkásokat, hogy Apollósnak megmutassák a teljes igazság útját. A Úr, szándékának kivitelére különböző eszközöket használ fel; kiválóan tehetséges egyéneket kiválaszt, hogy minden erejüket az evangélium tanítására és prédikálására szenteljék, mindazáltal mások is, akiket bár kézrátétellel nem avattak fel, fontos munkát végezhetnek a lélekmentés terén.

Az önfenntartó evangéliumi munkások előtt igen nagy terület áll nyitva. Igen sokan, mialatt mesterségüket folytatják, értékes tapasztalatokat szerezhetnek a lélekmentés munkájában. Ily módon használható munkásokká képezik ki magukat, fontos feladatok elvégzésére, az ínséges területeken.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel+1&version=NT-HU

Az első fejezet szomorú képet fest Isten népéről. A hitehagyás széles körben elterjedt, mindenki azt tette, amire bűnös vágya indította. Amikor Éli, Isten főpapja Anna imáját hallgatta, félreértette őt. Azt gondolta, túl sok bort ivott. Odament hozzá, beszélgetett vele és nagyon hamar rájött, hogy az asszony egy komoly hívő, aki azért imádkozik, hogy gyermeke szülessen. Ezt mondhatta magában: „Uram, kérlek bocsáss meg.” Aztán az Úr arra indította, hogy biztosítsa Annát: a gyermekért mondott imája meghallgatásra talált.

Éli kegyes ember volt, de vezetőként hiányzott belőle az erkölcsi bátorság. Az Úrnak egy olyan emberre volt szüksége, aki határozott vezetést biztosít, és megteszi a szükséges lépéseket. A változás egy olyan asszonnyal kezdődik, aki nem szült gyermeket, de szerencsétlen helyzete nem fordította el őt Istentől. Bizalmát az Úrba vetette, és biztos volt abban, hogy imáját meghallgatja. Férje, Elkána, lévita volt, aki Efraim népe között telepedett le. Hűséges volt Istenhez, és engedelmeskedett parancsolatainak, azonban annak érdekében, hogy gyermeke szülessen, egy másik asszonyt is elvett feleségül, ami abban az időben megszokott tett volt. Ez az esemény még növelte Anna – meddősége miatti – szégyenérzetét. Az egyik éves ünnepen, amikor Silóban voltak, Anna kiöntötte bánatát, és azt kérte, hogy egy fiúgyermeke legyen. Ígéretet tett, hogy ha az Úr teljesíti kérését, ő egész életére az Úrnak szenteli fiát.

Isten egy ilyen édesanyát keresett. Anna nem sokkal ezután megszülte a kis Sámuelt, és mindent megtett, amit csak tudott, hogy ima és példaadás által felkészítse őt az Úrnak. Nem volt könnyű elvinnie Sámuelt Silóba, és otthagyni, ahogy azt az Úrnak megígérte. Kétség nem fér ahhoz, hogy a kis Sámuel mindig ott volt a gondolataiban. Ez tűnik ki abból, hogy évenként új ruhát készített neki egészen addig, míg felnőtt ifjúvá nem cseperedett. A kis Sámuel hite először az édesanyja hitében mutatkozott meg. Annak ellenére, hogy Biblia közvetlen módon semmit sem mond Sámuel édesanyja iránti szeretetéről, valószínű, hogy nagyon mély lehetett. Az évenkénti silói látogatások különlegesek lehettek mindannyiuk számára.

David  Manzano

200. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  33. fejezetéhez (május június 2-8.).

Voltál valaha olyan helyzetben, hogy „jogod” volt valamit megtenni, birtokolni, vagy valahogyan érezni, azonban a nagyobb jó érdekében lemondtál „jogodról”? Lelkipásztorként Pálnak joga volt ahhoz, hogy anyagilag támogassák a gyülekezetek. Azonban azért, hogy a kézzel végzett munka méltóságát népszerűsítse és megakadályozza azt, hogy félreértsék a motivációját, Pál úgy döntött, hogy lemond erről a jogról, és felhasználja sátorkészítő szakmáját.

Pál munkaereje az egyházban Jézus döntésére emlékeztet, hogy lemond „jogáról” egy nagyobb és magasabb cél érdekében, a megváltásunkért. Bár Jézus egyenlő volt Istennel és az Istennel megegyező jogai, előjogai és kiváltságai voltak, mégis, amíg a földön járt, úgy döntött, lemond ezekről. Maradhatott volna az angyalok társadalmában, mégis úgy döntött, maga mögött hagyja ezt. Úgy döntött, megalázza magát, hogy olyan halált haljon, amilyet nem kellett volna neki, hogy mi élhessük azt az életet, amit nem érdemlünk meg.

Milyen jogokról kell lemondanunk egy magasabb cél és a nagyobb jó érdekében? Megengedtük-e Jézus szeretetének és szelídségének, hogy beáramoljon a szívünkbe azért, hogy lemondhassunk róluk? Pál és Jézus példája ösztönözzön minket arra, hogy úgy döntsünk, lemondunk róluk egy nagyobb és magasabb cél érdekében.

Gabrielle da Silva

Hartland Főiskola

Rapidan, Virginia, USA

Fordította Gősi Csaba