2019. október 12., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 12 - SZOMBAT - 1 Krónikák 27


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 4. fejezet 1551. nap

Az ősi egyház hitét őrző nép puszta léte is állandó bizonyságot tett Róma hitehagyásáról, és ezért felszította a legelkeseredettebb gyűlöletet és üldözést. Az a tény, hogy a hűségesek nem voltak hajlandók beszolgáltatni a Szentírásokat, szintén olyan sértés volt, amit Róma nem tudott eltűrni. Elhatározta, hogy eltörli őket a föld színéről. És elkezdődött a legiszonyúbb keresztes hadjárat Isten népe ellen a hegyek között. Az inkvizítorok nyomukat követték, és sok ártatlan Ábel vesztette el életét a gyilkos Kainok keze által.

Termőföldjeiket újra és újra letarolták, lakóhelyüket és kápolnáikat halomra döntötték; olyannyira, hogy egy ártatlan, szorgalmas nép otthonából és virágzó szántóföldjeiből nem maradt más, csak pusztaság. Miként a ragadozó állat a vér ízére még jobban felbőszül, a katolikusok dühe is hevesebb lett áldozataik szenvedése láttán. A tiszta hitnek sok ilyen tanúját űzték át a hegyeken, majd le a völgybe, mígnem az üldözöttek menedéket találtak a hatalmas erdők és sziklacsúcsok rejtekében.

Semmi vádat nem tudtak felhozni e törvényen kívül helyezett osztály erkölcse ellen. Még ellenségeik is békeszerető, csendes, jámbor embereknek tartották őket. Nagy vétkük az volt, hogy nem akarták a pápa akarata szerint imádni Istent. Ezért a bűnért zúdítottak rájuk minden megalázást, sértést és kínzást, amit csak ember vagy ördög kitalálni képes.

Egyszer, amikor Róma elhatározta e gyűlölt közösség kiirtását, a pápa kiadott egy bullát, amely eretnekeknek bélyegezte tagjait, és kiszolgáltatta őket az öldöklőknek.' Nem lustasággal, becstelenséggel vagy rendbontással vádolták őket, hanem azzal, hogy a kegyesség és szentség látszatával megrontották "az igazi nyáj juhait". Ezért a pápa elrendelte, hogy "a rosszindulatú embereknek ezt a gonosz és utálatos szektáját", amennyiben "nem hajlandók eskü alatt megtagadni hitüket, össze kell zúzni, mint a mérges kígyót".6 Vajon gondolt-e arra ez a gőgös nagyúr, hogy ezekkel a szavakkal még találkozni fog? Tudta-e vajon, hogy szavait beírták a mennyei könyvekbe, és felelnie kell értük az ítéletkor. "Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40).

Ez a bulla felszólította az egyház minden tagját, hogy vegyen részt az eretnekek ellen indított keresztes hadjáratban. E kegyetlen "munka" vállalására való ösztönzésképpen "feloldozást adott mindennemű általános és különleges egyházi fenyíték és büntetés alól. Felmentette minden esetleges eskü alól mindazokat, akik csatlakoztak a keresztes hadjárathoz. Az illegálisan szerzett vagyont törvényesítette, és bűnbocsánatot ígért mindazoknak, akik eretneket ölnek meg. Minden - a valdenseknek előnyös - szerződést eltörölt; cselédeiknek megparancsolta, hogy hagyják ott őket. Megtiltotta, hogy a valdenseknek bárki is bármilyen segítséget nyújtson. Az embereket felhatalmazta arra, hogy javaikat elkobozzák. "' Ez az okirat világosan leleplezi a színfalak mögötti szellemet. Nem Krisztus hangja, hanem a sárkány üvöltése szólalt meg benne.

A pápa vezető emberei nem akarták jellemüket Isten törvényének magas mércéjéhez igazítani, hanem olyan normát állítottak fel, amely őhozzájuk igazodik, és elhatározták, hogy ezt a normát mindenkire rákényszerítik, mert Róma így akarta. A lehető legiszonyatosabb tragédiák játszódtak le. Romlott, istenkáromló papok és pápák azt a munkát végezték, amelyet Sátán rájuk bízott. Az irgalmat nem ismerték. Ugyanaz a gyilkos indulat igyekezett megszabadítani a földet Isten gyermekeitől, amely keresztre feszítette Krisztust, megölte az apostolokat és a vérszomjas Nérót felbujtotta korának hűségesei ellen.

Ez az istenfélő nép Megváltóját megdicsőítő béketűréssel és állhatatossággal viselte a hosszú évszázadokon át rázúduló üldözést. Jóllehet keresztes hadjáratokat indítottak ellenük, és könyörtelenül mészárolták őket, de továbbra is elküldték misszionáriusaikat, hogy a drága igazságot terjesszék. Halálra kergették őket, ők pedig vérükkel öntözték az elvetett magot, és a mag meghozta termését. Így tettek bizonyságot a valdensek századokkal Luther születése előtt. Sok-sok országban szétszóródva, elvetették annak a reformációnak a magvait, amely Wiclif idejében kezdődött el, Luther korában szélesedett és mélyült, és amelyet tovább kell vinniük az idők végéig azoknak, akik szintén készek arra, hegy mindent elszenvedjenek "az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért" (Jel 1:9).

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Krónikák első könyvének 27. fejezete röviden Izráel katonai és polgári nyilvántartásáról szól. Bár régebben nagyrészt a léviták vállán nyugodott a felelősség, hogy a nép jóléte zavartalan legyen, ám rajtuk kívül is szükség volt más vezetőkre, akik támogatták a királyságot.

Az év minden egyes hónapjában egy 24000 fős hadtest volt elérhető, akik a nemzeti őrségben szolgáltak. Az egységek folyamatos cseréje lehetővé tette, hogy még több ember kapjon kiképzést. Ezért bármilyen fenyegetés esetén egy hatalmas, jól képzett hadsereg volt kéznél. Mivel a szolgálat ideje egy hónap volt, az év nagy részében a katonák rendes családi életet élhettek.

Azért, hogy a király könnyebben kezelhesse a nyilvántartást, fejedelmeket állítottak a törzsek élére. Az emberek irányítása mindig összetett feladat. Ezek a fejedelmek a királynak segítettek azzal, hogy a kormányzásuk alatt levő földrajzi területről gondoskodtak, lakosainak szükségleteit kielégítették, és megoldották a problémás helyzeteket.

Negyven év kormányzás alatt Dávid jelentős vagyont halmozott fel. Tizenkét felügyelőt választott, hogy ügyeljenek a földekre, munkásokra, állatokra, mezőgazdasági termelésre és a király javaira.

A fejezet az összefoglalásban megemlíti Dávid néhány személyi tanácsadóját.  Jonatánt, az írnokot bölcs és tanult emberként említi a feljegyzés. Jéhiel a király gyermekeinek tanításáért felelt. Jóáb a hadsereg vezéreként, Akhitófel, Jójada, és Abjátár a király tanácsosaiként szerepelnek. Dávid sikereinek nagy részét e hűséges tanácsadóknak köszönhette.

Dávid a polgári és katonai területek szakértőivel vette körül magát. Ha mi is arra vágyunk, hogy sikereket érjünk el, jó barátokkal és tanácsadókkal kell körülvennünk magunkat.

Szerető Istenünk, köszönjük a magasztos terveket, amiket számunkra tartogatsz. Segíts, hogy együttműködjünk Veled ezeknek a terveknek a teljesítésében!

Jobson Santos

218. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  4. fejezetéhez (október 6-12.).

Azok az országok, amelyeket „10/40-es ablakként” ismerünk, és amelyek konfliktusos területeken találhatóak és kormányuk korlátozza a vallási és/vagy politikai szabadságot hitben vagy kifejezésre juttatásban, sok misszionárius pár és család otthonává váltak. Annak ellenére, hogy az életük veszélyben van, ezek az emberek valódi tapasztalatot szereztek Istennel és hihetetlen megtéréstörténetek tanúi voltak.

A valdensek szintén döntő szerepet játszottak a múltban. Istennek odaszentelvén magukat, ezek a férfiak és nők nem engedték, hogy bármilyen ellenállás is aláássa hitüket. Amikor a tűz lángjaival vagy éles fegyverekkel kerültek szembe, egyenesen és eltökélten álltak, készen arra, hogy bátor és határozott bizonyságát adják Istenben való bizodalmuknak. Minél jobban üldözte őket a Római egyház, annál elszántabbak lettek a bibliai igazság védelmezésében. Még gyermekeiket és fiataljaikat is arra nevelték, hogy halálukig védjék a hitüket.

Nem mindannyian arra kaptunk megbízást, hogy veszélyes és távoli helyeken prédikáljunk, azonban arra igen, hogy bárhol is vagyunk, ragyogtassuk fényünket, és az örökkévaló evangélium üzenetét tisztán hangoztassuk. Csak úgy, mint a valdenseknél, a mi munkánknak is elsősorban az otthonunkban kell kezdődni. Ha személyekkel és családokkal dolgozunk, a Szentlélek lehetővé teszi számunka, hogy Isten utolsó hívását hirdessük a világ számára.

Legyen a mi válaszunk minden nap az Úr számára: „Itt vagyok, küldj engem.”

Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Brazília

1 megjegyzés: