Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 6. fejezet 1563. nap
Egy másik máglyát is felállítottak Konstanzban. Egy másik
tanú vérének is bizonyságot kellett tennie az igazságról. Amikor Husz a
zsinatra indult, búcsúzáskor Jeromos bátorította, és kitartásra buzdította. Azt
mondta, hogy ha bármilyen veszélybe sodródik, ő maga siet segítségére. E hű
tanítvány, amikor tudomást szerzett a reformátor bebörtönzéséről, kész volt
ígéretét azonnal teljesíteni. Menlevél nélkül, egyetlen társa kíséretében
elindult Konstanzba. Amikor megérkezett, mindjárt látta, hogy csak magát tette
ki veszélynek, de nem tehet semmit Husz szabadulása érdekében. Ezért elmenekült
a városból, de útban hazafelé elfogták, és láncra verve, egy csapat katona
őrizetében visszavitték. Amikor első ízben jelent meg a zsinat előtt,
megpróbált az ellene felhozott vádakra válaszolni. Próbálkozását azonban
"a lángokba vele, a lángokba vele" kiáltással fogadták.
Börtönbe vetették, és leláncolva gyötrelmes testhelyzetbe
kényszerítették. Csak kenyeret és vizet kapott. Néhány hónap múlva a börtönélet
kegyetlenségeitől halálosan megbetegedett. Ellenségei, attól félve, hogy
kicsúszik a kezük közül, enyhítettek a sorsán, de egy évig börtönben tartották.
Husz halála nem váltotta be a katolikusok reményeit.
Menlevelének megsértése felkavarta a felháborodás viharát. A zsinat ezért
jobbnak látta, ha Jeromost, elégetése helyett, megpróbálja visszalépésre
kényszeríteni. Jeromost tehát a gyűlés elé vitték, és lehetőséget adtak neki a
választásra: vagy visszavonja tanait, vagy a máglyára kerül. A halál,
fogságának mindjárt az elején irgalmas cselekedet lett volna a börtönsors
szörnyű gyötrelmeihez képest. De most a betegségtől, a börtönélet
kegyetlenségétől legyengült, a félelemtől és bizonytalanságtól meggyötört, a
barátaitól elválasztott és Husz halála miatt elcsüggedt Jeromos bátorsága
megtört, és meghajolt a zsinat akarata előtt. Elkötelezte magát a katolikus
vallás hű követésére. Jeromos elfogadta a zsinat határozatát, és ő is elítélte
Wiclif és Husz tanait, kivéve azokat, amelyek a római egyház szerint is
"szent igazságok".
Ez volt az a kibúvó, amivel Jeromos megpróbálta
elhallgattatni lelkiismeretét, és elkerülni a halált is. De börtöne magányában
tisztábban látta tettét. Husz bátorságára és kitartására gondolt, és éles
ellentétként önmagára, az igazság megtagadójára. Majd gondolatai a Mesterre
terelődtek, akinek szolgálatára elkötelezte magát, és aki érte elviselte a
kereszthalált. Visszalépése előtt a szenvedések közepette az a bizonyosság
vigasztalta, hogy Isten pártját fogja. De most bűntudat és kétely gyötörte
lelkét. Tudta, hogy Róma még többet fog kívánni tőle, mielőtt békejobbot nyújt neki.
Az az út, amelyre lépett, csak teljes hitehagyással végződhet. És döntött:
azért, hogy megszabaduljon a szenvedéstől, nem fogja megtagadni Urát.
Nemsokára újból a zsinat elé vitték. Behódolása nem
elégítette ki bíráit. Vérszomjuk, amelyet Husz halála felkeltett, újabb
áldozatokat követelt. Jeromos csak az igazság maradéktalan feladásával
menthette volna meg életét. De ő elhatározta, hogy megvallja hitét, és követi
mártír testvérét a lángok közé.
Visszavonta tehát előbbi nyilatkozatát, és a haldokló jogán
ünnepélyesen lehetőséget kért a maga védelmére. A főpapok azonban, félve szavai
hatásától, követelték, hogy erősítse meg, vagy tagadja meg az ellene felhozott
vádak igaz voltát. Jeromos tiltakozott ez ellen a kegyetlenség és
igazságtalanság ellen. "Háromszáznegyven napig tartottatok bezárva egy
rettenetes börtönben - szólt -, szenny, piszok, bűz közepette, és a legnagyobb
szükségben, majd magatok elé rendeltek. A halálos ellenségeimet
meghallgattátok, engem viszont nem engedtek szóhoz jutni... Ha valóban bölcs
emberek és a világ világosságai vagytok, vigyázzatok, nehogy az igazság ellen
vétkezzetek! Ami engem illet, én csak gyönge halandó vagyok, életemnek nincs
nagy jelentősége; és amikor arra intelek benneteket, hogy ne hozzatok
igazságtalan ítéletet, inkább a ti érdeketekben, mint önmagamért szólok! "
Végül helyt adtak kérésének. Jeromos letérdelt bírái
jelenlétében, és imádkozott, hogy Isten Lelke irányítsa gondolatait és szavait,
hogy semmi olyant ne mondjon, ami ellenkezik az igazsággal, vagy ami méltatlan
Mesteréhez. E napon Isten teljesítette azt az ígéretét, amelyet az első
tanítványoknak adott: "Helytartók és királyok elé visznek titeket
érettem... De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit
szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti
vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól tibennetek"
(Mt 10:18-20).
Jeromos szavai még ellenségeiben is csodálkozást és
csodálatot ébresztettek. Egy egész évig börtönbe volt zárva, ahol testileg és
lelkileg iszonyatosan szenvedett. Nem volt lehetősége olvasni, sőt még csak nem
is látott. Érveit mégis olyan világosan és olyan meggyőzően adta elő, mintha
zavartalanul tanulhatott volna. Felhívta hallgatói figyelmét azokra a szent
emberekre, akiket az igazságtalan bírák elítéltek. Szinte minden nemzedékben
voltak olyanok, akiket, miközben koruk népét igyekeztek felemelni, ellenségeik
gyaláztak és kiközösítettek, de akikről később kiderült, hogy megbecsülést
érdemeltek volna. Krisztust is igazságtalan törvényszék ítélte el mint
gonosztevőt.
Visszalépésekor Jeromos helyeselte Husz elítélését. Most
azonban kijelentette, hogy megbánta, és bizonyságot tett a mártír
ártatlanságáról és szentségéről. "Ismerem gyermekségétől fogva - szólt. -
A legkiválóbb ember volt, igazságos és szent életű, és ti elítéltétek, pedig
ártatlan volt... Én is kész vagyok meghalni. Nem fogok meghátrálni a rám váró
kínok elől, melyeket ellenségeim és a hamis tanúk készítettek számomra. Egy
napon számot kell adniuk a nagy Istennek csalásaikról, mert Őt nem lehet
becsapni. "
Jeromos, aki vádolta önmagát az igazság megtagadásáért, így
folytatta: "Ifjúságom óta elkövetett bűneim közül egyik sem nyomja úgy a
lelkiismeretemet és nem okoz olyan szívbemarkoló bűntudatot, mint amelyet ezen
a végzetes helyen elkövettem, amikor a Wiclif ellen és a szent mártír, barátom
és mesterem, Husz János ellen hozott aljas ítéletet helyeseltem. Igen! Teljes
szívemből megvallom ezt a vétkemet, és mély fájdalommal jelentem ki, hogy
gyalázatosan meghunyászkodtam, amikor a haláltól való rettegésemben elítéltem
tanaikat. Ezért kérem... a Mindenható Istent, bocsássa meg kegyesen bűneimet,
és különösen ezt a legförtelmesebbet! " Bíráira mutatva keményen mondta:
" Wiclifet és Husz Jánost nem azért ítéltétek el, mert megtámadták az
egyház tanait, hanem egyszerűen azért, mert elítélték a papság botrányos
dolgait - a pompájukat, a gőgjüket, a papok és főpapok minden bűnét.
Állításaikat, amelyek megcáfolhatatlanok, én is úgy hiszem és vallom, amint ők.
"
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Salamon király halála
után a trónt fia, Roboám örökölte. Roboám királynak három nagyobb „tankönyve”
volt a vezetésről, amit elolvashatott: Saul, Dávid és Salamon lenyűgöző élete.
Nyilvánvalóan nem töltött túl sok időt azzal, hogy tanuljon elődeinek hibáiból
és sikereiből. Ehelyett inkább a saját kortársaira hallgatott. Úgy döntött,
hogy még több adót vet ki, és kemény kézzel fogja vezetni a népet. Uralkodni
akart ahelyett, hogy szolgált volna.
Izrael északi törzsei azonnal elfordultak tőle, pontosan úgy, ahogy Isten előre megmondta. Egyedül Júda és Benjámin törzse maradt.
Jézus téged és engem különleges módon szeretne vezetni. „És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mk 10:44, 45).
Apaként csak utasítgatnád, vagy szeretettel és segítőkészen vezetnéd a gyermekeidet? Gyülekezeti vezető vagy, és a pozíciódban csakis a jót keresed másokban? És a munkahelyeden hogy cselekszel? A szolgálat és az Istentől jövő megerősítés értéke nagyobb-e számodra, mint a profit és a siker iránti vágy? Ugyanis minden más csak lerombolja a helyedet Isten királyságában. Jézus viszont biztonságban felépítheti a szívünkben. Szolgáld őt ma!
Scott Griswold
220. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
6. fejezetéhez
(október 20-26.).
Nagyon sok dolgot tanultam ebből a fejezetből!
Amikor a Biblia majdnem eltűnt a folyamatos üldözések miatt, Isten ennek
ellenére utat talált, hogy megóvja. A hűséges emberei, az a kevés, aki
állhatatos maradt, még akkor is hozzáfértek a Szentíráshoz, és fel tudták
használni azt az evangélium ügyének előmozdítására a saját területükön.
Azt is megtanultam ebből a fejezetből, hogy
kreatívnak kell lennem Isten szavának kézbesítésekor. Talán te is emlékszel rá,
hogyan hallgattatták el a két prédikátort, miután röviden az igazságot
prédikálták. És bár megtiltották nekik, hogy a gyülekezetben beszéljenek, ők
újabb utat találtak arra, hogy kommunikáljanak, azáltal, hogy festményeket
festettek, amelyek a Jézus és a büszke papok közti különbséget mutatták be. És
ezek az illusztrációk felkeltették az emberek lelkiismeretét, hogy kutatni
kezdjenek. Miért adjuk fel olyan könnyedén, amikor talán alternatív módját is
találhatnánk, hogy Istent megdicsőítsük azzal, hogy előrevisszük a munkáját?
Végül pedig azt, hogy a reformereknek Isten
türelmesen, egyszerre csak egy dolgot tanított meg, és nem mindent egyszerre.
Isten tudta, hogy nem lennének képesek egyszerre túl sok világosságot
befogadni. Ha Isten lépésről lépésre vezeti az embereket, akkor nekem is
lépésről lépésre kell vezetnem őket, úgy, hogy egyszerre nem adok túl sokat.
Amikor tanácsot adok nekik, nem hihetem, hogy azzal segítenék, ha az összes
hibájukra rámutatnék. Köszönöm, Istenem, ezeket a gyakorlati leckéket! Ámen.
Prescella Francis
az iEAT Jr (alap- és középfokú misszionárius
iskola) igazgatója, Sabah, Malaysia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés