Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 7. fejezet 1568. nap
A bűnbocsánat árulásának németországi főmegbízottját - név
szerint Tetzelt - előzőleg elítélték, mert a leggaládabbul megsértette Isten és
a társadalom törvényét. De megmenekült a bűncselekményeiért kijáró büntetéstől,
és a pápa felhasználta a maga nyereségvágyó és lelkiismeretlen céljaira. Tetzel
arcátlanul mondogatta a legégbekiáltóbb hazugságokat, és csodálatos mesékkel
vezette félre a tudatlan, hiszékeny és babonás népet. Ha ismerték volna Isten
szavát, nem lehetett volna megtéveszteni őket. A pápaság azért rejtette el a
Bibliát az emberek elől, hogy saját befolyása alatt tartsa őket, hogy becsvágyó
vezetői hatalmát és vagyonát növelje.
Amikor Tetzel belépett egy városba, futár ment előtte, és
közhírré tette: "Isten és a szentatya kegyelme van kapuitoknál. "9 És
az emberek úgy fogadták az istenkáromló csalót, mintha Isten jött volna le
hozzájuk a mennyből. A becstelen üzérkedés a templomban folyt, és Tetzel a
szószékre lépve Isten legdrágább ajándékaként dicsőítette a búcsút.
Kijelentette, hogy akik bűnbocsátó cédulát vásárolnak, minden bűnükre, amelyet
a jövőben elkövetnek, bocsánatot kapnak, és "még bűnbánatra sincs
szükség."1° Sőt arról is biztosította hallgatóit, hogy a bűnbocsátó
cédulák nemcsak az élőket, hanem a halottakat is megmentik; hogy abban a
pillanatban, amikor a pénz megcsörren pénzesládája fenekén, annak a lelke,
akiért kifizették, megmenekül a purgatóriumtól, és elindul a menny felé."
Péter így válaszolt Simon mágusnak, aki az apostoloktól meg
akarta vásárolni a csodatevő erőt: "A te pénzed veled együtt vesszen el,
mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető" (Acs
8:20). Tetzel ajánlatán azonban ezrek kaptak mohón. Kincstárába ömlött az arany
és az ezüst. A pénzen megvásárolható üdvösség olcsóbb, mint az az üdvösség,
amely bűnbánatot, hitet, a bűn legyőzéséhez pedig kitartó erőfeszítést igényel.
A búcsú tanútételét a katolikus egyház számos művelt és
kegyes tagja ellenezte, és sokan nem hittek a józan ésszel és a
kinyilatkoztatással ellentétes tanításokban. Egyetlen főpap sem merte felemelni
szavát e gonosz üzérkedés ellen, de a köznépet aggasztotta és nyugtalanította
ez a dolog. Sokan türelmetlenül kérdezték, vajon Isten nem tesz semmit az
egyház megtisztításáért?
Luther, aki még mindig katolikus volt, mégpedig a
legszigorúbbak közül való, elborzadt a bűnbocsátás árusának istenkáromló
vakmerősége láttán. Saját gyülekezetéből is sokan vásároltak bűnbocsátó
cédulákat. Majd csakhamar felkeresték lelkészüket, és bűneiket megvallva
feloldozást akartak kapni; nem mintha a bűnt megbánva meg akartak volna
javulni, hanem a búcsú alapján. Luther megtagadta feloldozásukat, és figyelmeztette
őket, hogy ha nem bánják meg bűneiket, és nem változnak meg, elvesznek. Ezek
után kétségek között visszamentek Tetzelhez, - és elpanaszolták, hogy
gyóntatójuk nem fogadta el céduláját. Néhányan még bátran vissza is követelték
a pénzüket. A szerzetest elöntötte a harag, és a legiszonyúbb átkokat szórta. A
köztereken tüzet gyújtatott, és azt mondta: "a pápától parancsot kapott,
hogy eretnekként égessen el mindenkit, aki ellenezni merészeli legszentebb
búcsúit".
Luther az igazság bajnokaként most bátran munkához látott.
A szószékről komolyan és ünnepélyesen figyelmeztette hallgatóit. Feltárta
előttük a bűn visszataszító voltát, és azt, hogy az ember képtelen saját
cselekedeteivel kisebbíteni vétkességét, vagy elkerülni a megérdemelt
büntetést. A bűnös ember csak akkor juthat üdvösséghez, ha Isten előtt megbánja
bűneit, és hisz Krisztusban. Krisztus kegyelmét nem lehet megvásárolni.
Krisztus kegyelme ingyen van, ajándék. Azt tanácsolta az embereknek, hogy ne
bűnbocsátó cédulákat vásároljanak, hanem tekintsenek hittel a keresztre
feszített Megváltóra. Elmondta hallgatóinak saját fájó élményét, hogy
megalázkodással és vezekléssel hiába igyekezett üdvösséget szerezni; hogy akkor
lelt békére és örömre, amikor önmagáról levéve tekintetét, hitét Krisztusba vetette.
Amikor Tetzel folytatta a kufárkodást és hamis állításait,
Luther elhatározta, hogy hatékonyabban fog tiltakozni az égbekiáltó
visszaélések ellen. Nemsokára alkalom kínálkozott erre. A wittenbergi
vártemplomnak számos ereklyéje volt, amelyeket bizonyos ünnepeken közszemlére
tettek ki, és teljes bűnbocsánatot ígértek azoknak, akik ekkor elmennek a
templomba és meggyónnak. Ezért ezeken a napokon nagyon sokan keresték fel a
templomot. Közeledett a mindenszentek ünnepe, az egyik legfontosabb ilyen
alkalom. Egy nappal előbb Luther a templom felé igyekvő tömeghez csatlakozott,
és a templom kapujára egy papírlapot tűzött, amelyen a búcsú tana elleni
kilencvenöt tétele állt. Luther kijelentette, hogy hajlandó e tételeket másnap
az egyetemen megvédeni mindazokkal szemben, akik ezzel nem értenek egyet.
Luther tételei nagy érdeklődést keltettek. Az emberek újra
meg újra elolvasták, és mindenütt mondogatták. Felbolydult az egyetem és az
egész város. Ezek a tételek feltárták, hogy soha senki - sem a pápa, sem más -
nem kapott hatalmat a bűnbocsánat adására, sem a büntetés elengedésére. Az
egész rendszer értelmetlenség, Sátán fortélya, ügyes fogás, amelynek az a
célja, hogy pénzt csikarjanak ki az emberektől babonaságuk kihasználásával, és
amely tönkreteszi mindazok lelkét, akik elhiszik e hazugságokat. Luther azt is
világosan kimutatta, hogy az egyház legértékesebb kincse Krisztus evangéliuma,
és hogy a benne kinyilatkoztatott isteni kegyelemben ingyen részesül mindenki,
aki bűnbánattal és hittel igényli.
Luther tételei vitára hívtak. De senki sem merte elfogadni
a kihívást. Az általa felvetett kérdések néhány nap leforgása alatt elterjedtek
egész Németországban, és néhány hét múlva az egész keresztény világ
visszhangzott tőlük. Sok buzgó római katolikus, aki látta és fájlalta az egyház
iszonyú romlottságát, de nem tudta, miként állítsa meg ezt a folyamatot, nagy
örömmel olvasta a tételeket. Sokan Isten hangját ismerték fel bennük. Úgy
érezték, hogy a könyörületes Isten kinyújtotta kezét, hogy megállítsa a római
Szentszéktől kiinduló romlottság rohamosan duzzadó áradatát. A fejedelmek és a
magisztrátusok titokban örültek, hogy megtörik a befolyása annak a fennhéjázó
hatalomnak, amely megtagadja a döntései elleni fellebbezés jogát.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miután Isten megáldotta Asa királyt
a hatalmas etiópiai sereg feletti győzelemmel, egy különleges üzenetet küldött
neki Azáriás próféta által. Ez bátorítással volt tele, de egy finom
figyelmeztetést is tartalmazott. „Az ÚR veletek lesz, ha ti is ővele
lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy
benneteket” (2. vers – új prot. ford.).
Hiába a friss győzelem, Asa
királynak szüksége volt a továbbhaladásra való felhívásra, még sok volt a
teendő. Ezért „összeszedte az erejét” és mindenhonnan eltávolította a
bálványokat, helyreállította Isten oltárát. Csodálatos módon Izraelből nagy
számmal kezdtek el áttelepülni az emberek Júdába. Az igaz Isten követői egy
igaz szívű vezető oldalán akarták tudni magukat.
Majd együtt „szövetségre léptek,
hogy őseik Istenét, az URat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel” (12.
vers új prot. ford.). Asa szíve annyira hűséges volt, hogy még anyját is
eltávolította a királynői székből, mivel az Asérának készített bálványt.
Nekünk is emlékeznünk kell arra,
hogy egy réges-régi beszélgetés vagy akár a tegnapi győzelmek sem adnak erőt a
ma küzdelmeihez. A szívünkben még bálványok rejtőznek, amelyeket meg kell
találnunk. Itt az ideje, hogy összetartsunk, a világ minden részében az Isten
és egymás iránti szeretetre való, teljes elköteleződésben egyesülve. Ekkor a tiszta
szívből keresők hozzánk fognak „áttelepülni”.
„Ti azonban legyetek erősek, ne
lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!” (7. vers új prot. ford.)
Scott
Griswold
221. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
7. fejezetéhez
(október 27 – november 2.).
Luther Mártonra korának igen nagy szüksége volt.
Buzgó volt, odaszánt és lángolt, nem ismervén félelmet, pusztán az Isten
félelmét, és csak a Szentírást ismerte el a vallásos hit alapjának. Rajta
keresztül Isten óriási munkát végzett el, hogy az egyházat megreformálja és a
világot felvilágosítsa. Luthert Isten a viszontagságok, nélkülözések és a
kemény fegyelmezés iskolájában készítette fel élete fontos küldetésére.
Élete korai szakaszában azonban hibás nézetei
voltak a hit jelentéséről. Aztán felfedezett egy latin nyelvű Bibliát,
tanulmányozta, és mélyen áthatotta bűnös állapotának tudata. Azonban a
bűnbocsánatról való helytelen nézete arra késztette, hogy a megbocsátást az
által keresse, hogy az egyház valamennyi szertartásának megfeleljen, és így
nyerjen békét. Isten egy barátját küldte hozzá, hogy segítse Luthert ennek a
félreértésnek a tisztázásában. Aztán megragadta az igazságot, és békére lelt,
végül pedig a római egyházzal való kapcsolatát is felbontotta.
Luther szilárdan hű maradt elveihez, még később
is, amikor a korábbi egyháza részéről sokféle büntetéssel, még halállal is
fenyegették. Határozottan hitte, hogy Isten vele van. Tudta, hogy Isten munkája
Isten ereje által be lesz fejezve.
Alyssa Haijon
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet hallgatója
(Malajzia)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁ𝗆𝖾𝗇🛐✝🙏
VálaszTörlés