Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 6. fejezet 1565. nap
Néhány évvel később, egy új pápa újabb keresztes háborút
indított. Most is, mint korábban, Európa összes pápai országa emberekkel és
anyagiakkal járult hozzá a háborúhoz. Az egyház nagyon előnyös ajánlatokkal
kecsegtette a kockázatos vállalkozás résztvevőit. Minden keresztesnek teljes
bűnbocsánatot ígért a legförtelmesebb bűncselekményekre, és minden háborús
halottnak gazdag jutalmat a mennyben. A túlélők pedig dicsőséget és gazdagságot
szerezhetnek a csatatéren. Újra nagy sereg gyűlt össze, és lépte át a cseh
határt. A huszita haderők visszahúzódtak előlük, egyre beljebb csalogatva a
támadókat az országba. Elhitették velük, hogy a győzelmet már ki is vívták.
Végül Procopius serege megállt, és az ellenségre támadt. A keresztesek
rádöbbenve tévedésükre, táborhelyükön várták a támadást. Amikor meghallották a
közelgő sereg zaját, újra párúkba estek, még mielőtt meglátták volna a
huszitákat. Fejedelmek, hadvezérek és egyszerű katonák, eldobálva
fegyverzetüket, minden irányba menekültek. A nuncius, aki a támadást vezette,
hiába próbálta összegyűjteni a halálra rémült és felbomlott sereget. Legnagyobb
igyekezete ellenére őt magát is elsöpörte a menekülők áradata. Az összeomlás
teljes volt, és újra hatalmas zsákmány került a győztesek kezére.
A hatalmas sereg, amelyet Európa legtekintélyesebb népei
küldtek, a bátor, harcias, harcra kiképzett és felszerelt emberek serege
másodszor is, kardcsapás nélkül menekült el egy kis és mindeddig gyenge nemzet
védői elől. Isteni erő nyilvánult meg a csatatéren. A támadókat
természetfölötti rémület szállta meg. Aki a fáraó seregét megsemmisítette a
Vöröstengerben, aki menekülésre késztette Midiónt Gedeon és háromszáz embere
elől, aki egyetlen éjszaka alatt megsemmisítette a büszke Asszíria haderejét,
újból kinyújtotta kezét, hogy elsorvassza az elnyomó hatalmát. "Ott félnek
nagy félelemmel, ahol nincsen félelem, mert az Isten elszéleszti azoknak
tetemeit, akik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten
megveti őket" (Zsolt 53:6).
A pápai vezetők, feladva az erőszakos győzelem reményét,
diplomáciához folyamodtak. Megegyezés született, amely lelkiismereti
szabadságot ígért a cseheknek, de valójában a pápai vezetők csalással Róma
kezére játszották őket. A csehek a következő négy pontban határozták meg
Rómával való békekötésük feltételeit: 1 ) a Biblia alapján szabadon
prédikálhatnak; 2) az úrvacsorán az egész egyház részesülhet mind a kenyérből,
mind a borból, és anyanyelvükön tarthatják istentiszteleteiket; 3) a papság nem
viselhet semmilyen világi hivatalt vagy hatósági megbízatást; 4) a polgári
törvényszékek bíráskodnak mind a papság, mind az egyháztagok
bűncselekményeiben. A pápai hatóságok végül kijelentették, hogy
"elfogadják a husziták négy cikkelyét, de magyarázásuk, azaz értelmük
pontos meghatározása a zsinat - más szavakkal a pápa és a császár jogkörébe tartozik".
Ezen az alapon megállapodás jött létre, és Róma alakoskodással és kijátszással
megszerezte azt, amihez harccal nem tudott hozzájutni; mert tetszése szerint
magyarázva a husziták cikkelyeit - miként a Bibliát is -, saját érdekeinek
megfelelően értelmezhette.
Csehország számos polgára - látva, hogy elárulták
szabadságát - nem tudta elfogadni az egyezményt. Viszályok és megoszlások
támadtak, amelyek belső harchoz és vérontáshoz vezettek. E küzdelemben a nemes
Procopius is elesett, és Csehország elvesztette jogait.
Ezt követően Zsigmond - Husz és Jeromos árulója - lett
Csehország királya. És jóllehet esküvel fogadta, hogy támogatni fogja a csehek
jogait, továbbra is a pápaságot erősítette. De nem sokat nyert azzal, hogy
Rómát kiszolgálta. Húsz éven át élete tele volt munkával és veszéllyel. Seregei
elpusztultak, és kincstárát felemésztette a hosszú, eredménytelen küzdelem.
Most pedig, egyévi uralkodás után meghalt. Halálakor birodalma a polgárháború
küszöbén állt, utódaira pedig megbélyegzett nevet hagyott örökségül.
A zűrzavar és vérontás még sokáig tartott. Újra idegen
seregek törtek Csehországra, és továbbra is belső viszály nyugtalanította a
nemzetet. Azokat, akik hívek maradtak az evangéliumhoz, üldözték és gyilkolták.
Az ősi hithez ragaszkodók, amikor korábbi testvéreik
Rómával szövetségre lépve átvették tévedéseit, külön közösségbe tömörültek, és
"egyesült testvérek"-nek (cseh-morva atyafiaknak) nevezték magukat.
Emiatt mindenhonnan átkokat szórtak rájuk, de ők rendületlenül kitartottak.
Kénytelenek voltak erdőkben és barlangokban menedéket keresni, de mégis
összegyűltek Isten Igéjének olvasására és közös imádkozásra.
Küldöttektől, akik titkon megjelentek különböző
országokban, megtudták, hogy itt is, ott is vannak "az igazságnak
elszigetelt hitvallói, ebben a városban is néhányan, meg abban is, akiket
ugyanúgy üldöznek, mint őket; és hogy az Alpok hegyei között van egy ősi
gyülekezet, amely a Szentírás alapján áll, és tiltakozik Róma bálványimádó
romlottsága ellen".''' Ezt a hírt örömmel fogadták, és levelezni kezdtek a
valdens keresztényekkel.
Az evangéliumhoz rendületlenül ragaszkodó csehek üldözésük
éjszakájában, a legsötétebb órában is vártak, és figyelték a látóhatárt, lesve
a hajnalt. "Életükre gonosz napok következtek, de... emlékeztek azokra a
szavakra, amelyeket először Husz, majd Jeromos mondott: egy évszázadnak kell
eltelnie, mielőtt felhasad a hajnal. Ezek a szavak annyit jelentettek a
táboritáknak (huszitáknak), mint József szavai a szolgaság házában sínylődő
törzseknek: ,Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket, és felvisz titeket'.
" "A XV. század záró szakasza a cseh-morva atyafiak gyülekezetének
lassú, de biztos fejlődését tanúsíthatta. S bár korántsem élvezhettek teljes
háborítatlanságot, viszonylag nyugalmuk volt. A XVI. század kezdetén
gyülekezeteik száma Cseh- és Morvaországban kétszáz volt. " "Milyen
kegyet élvezett a maradék, amely megmenekülve a tűz és a kard pusztító dühétől,
megláthatta annak a napnak a hajnalát, amelyet Husz megjövendölt!"
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miután Roboám három
évig követte Istent, csak két évbe telt, hogy elhagyja az Úr törvényét, és
ezzel teljesen eljátssza az Úr oltalmát. Sisák, az egyiptomi király vezetésével
1200 harci szekérből, 60 000 lovasból és megszámlálhatatlan harcosból álló
sereg vonult fel Júda ellen, és bevették az összes megerősített városukat.
Mikor majdnem elérték
Jeruzsálemet, Semája prófétán keresztül Isten világossá tette, hogy miért
történt mindez. „Mivel ti elhagytatok engem, én is Sisák kezébe hagylak
jutni benneteket” (5. vers – új prot. ford.).
A fejedelmek és a
király azonnal megalázták magukat. Isten a rá jellemző kegyelmességgel
megkönyörült rajtuk, és azt mondta, hogy nem fognak elpusztulni. Azt is
megígérte, hogy meg fogják tapasztalni, mi a különbség az Istennek való
szolgálat és az idegen király, Sisák szolgálata között.
Felvonult tehát Sisák,
és kifosztotta az Úr házát és a király házát, elvitt minden arany kincset, amit
Salamon gyűjtött. Aztán alattvalóivá tette őket.
Beleestél már abba az
ostoba hibába, hogy azt gondoltad nehéz az Úrnak szolgálni? Az Ő magas
színvonalú mércéje gyakran inkább egy szabadságunkat korlátozó falnak tűnik,
mint minket védő erődnek. Ha egyszer az ellenség a falakon belül kerül,
világosabbá válik, hogy a bűn minden munkafelügyelők legkegyetlenebbike. Szolgálóinak
csak a szívfájdalom, a szenvedés, a függőség és a halál bérét adja.
Összpontosítsd ma
gondolataidat az engedelmesség örömeire, nehogy téged is megfosszon a Jézusban
való szabadságodtól egy idegen Sisák hadjárata a lelki életedben!
Scott Griswold
220. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
6. fejezetéhez
(október 20-26.).
Nagyon sok dolgot tanultam ebből a fejezetből!
Amikor a Biblia majdnem eltűnt a folyamatos üldözések miatt, Isten ennek
ellenére utat talált, hogy megóvja. A hűséges emberei, az a kevés, aki
állhatatos maradt, még akkor is hozzáfértek a Szentíráshoz, és fel tudták
használni azt az evangélium ügyének előmozdítására a saját területükön.
Azt is megtanultam ebből a fejezetből, hogy
kreatívnak kell lennem Isten szavának kézbesítésekor. Talán te is emlékszel rá,
hogyan hallgattatták el a két prédikátort, miután röviden az igazságot
prédikálták. És bár megtiltották nekik, hogy a gyülekezetben beszéljenek, ők
újabb utat találtak arra, hogy kommunikáljanak, azáltal, hogy festményeket
festettek, amelyek a Jézus és a büszke papok közti különbséget mutatták be. És
ezek az illusztrációk felkeltették az emberek lelkiismeretét, hogy kutatni
kezdjenek. Miért adjuk fel olyan könnyedén, amikor talán alternatív módját is
találhatnánk, hogy Istent megdicsőítsük azzal, hogy előrevisszük a munkáját?
Végül pedig azt, hogy a reformereknek Isten
türelmesen, egyszerre csak egy dolgot tanított meg, és nem mindent egyszerre.
Isten tudta, hogy nem lennének képesek egyszerre túl sok világosságot
befogadni. Ha Isten lépésről lépésre vezeti az embereket, akkor nekem is
lépésről lépésre kell vezetnem őket, úgy, hogy egyszerre nem adok túl sokat.
Amikor tanácsot adok nekik, nem hihetem, hogy azzal segítenék, ha az összes
hibájukra rámutatnék. Köszönöm, Istenem, ezeket a gyakorlati leckéket! Ámen.
Prescella Francis
az iEAT Jr (alap- és középfokú misszionárius
iskola) igazgatója, Sabah, Malaysia
Fordította Gősi Csaba
Á𝗆𝖾𝗇🛐✝🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés