Higgyetek az Ő prófétáinak - október 18 - PÉNTEK - 2 Krónikák 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 5. fejezet 1557. nap

A hivő ember csak annyiban követheti a pápát vagy bármelyik szentet, amennyiben azok az Úr Jézus Krisztust követik. Mivel Péter és a Zebedeus fiúk akkor, amikor Krisztus intelmei ellenére földi dicsőséget kívántak, vétkeztek, e tévelygésükben nem szabad őket követni...

A pápának minden földi hatalmat és uralmat a világi hatalmakra kell hagynia, és hatékonyan kell erre befolyásolnia és intenie az egész papságot, mert Krisztus és apostolai is így tettek. Ezért, ha e dolgok bármelyikében hibáztam, a legalázatosabban alávetem magam a büntetésnek, még a halálnak is, ha a szükség úgy kívánja. Ha a magam személyével azt tehetném, amit akarok vagy szeretnék, akkor minden bizonnyal megjelennék Róma püspöke előtt; de az Úr meglátogatott, és azt mondta, hogy inkább Istennek engedelmeskedjem, mint embereknek. "

Befejezésül ezt írta: "Imádkozzunk Istenhez, indítsa arra pápánkat, VI. Urbánt, hogy - miként kezdetben tette -, úgy éljen és cselekedjen papságával együtt, mint az Úr Jézus Krisztus, hogy hatékony tanításuk nyomán mások is híven ugyanezt tehessék. "

Wiclif tehát bemutatta a pápának és bíborosainak Krisztus szelídségét és alázatosságát. De nemcsak nekik, hanem az egész keresztény világnak bebizonyította, hogy milyen kirívó különbség van köztük és Mesterük között, akit állítólag képviselnek.

Wiclif felkészült arra, hogy hűségéért életével kell fizetnie. A király, a pápa és a püspökök összefogtak ellene, hogy elpusztítsák, és biztosnak látszott, hogy legfeljebb még néhány hónap, és a máglyára kerül. De bátorsága rendíthetetlen volt. "Miért mondjátok azt, hogy a mártíromság dicsőségét távol kell keresni? - kérdezte. Hirdessétek Krisztus evangéliumát a gőgös főpapoknak, és ti is mártírok lesztek! Hogyan?! Éljek és hallgassak?... Soha! Jöjjön a vihar, felkészültem rá. "

A gondviselő Isten azonban még mindig oltalmazta szolgáját. Az az ember, aki egész életében mindennapos veszélyek közepette bátran kiállt az igazságért, nem lett az igazság gyűlölőinek zsákmánya. Wiclif sohasem igyekezett elrejtőzni a veszély elől, és az Úr megoltalmazta. Most, amikor ellenségei már biztosra vették, hogy Wiclif a kezükben van, Isten nem engedte, hogy ártsanak neki. Lutterworth-i gyülekezetében, amikor éppen úrvacsorát akart osztani, szélütést kapott, és nemsokára meg is halt.

Isten jelölte ki Wiclif munkáját. Az igazság igéjét szájába adta, és őrséget állított mellé, hogy az Igazság eljuthasson a néphez. Életét és munkálkodását lehetővé tette addig, amíg le nem fektette a nagyszerű reformációs munka alapját.

Wiclif a sötét középkor homályából lépett elő. Senki nem járt előtte, akinek a munkájához igazíthatta volna reformjának rendszerét. Isten - miként Keresztelő Jánost is - különleges feladat elvégzésére hívta el. Új korszak előhírnöke volt. Az igazság, amelyet bemutatott, mégis egységes és egész, amelyet az utána következő reformátorok sem múltak felül, és amelyet egyesek még száz év múlva sem értek el. Az alap olyan széles és mély, a váz olyan szilárd és valóságos volt, hogy az utána jövőknek nem kellett rajta változtatniuk.

A Biblia volt a forrása a Wiclif által elindított nagy mozgalomnak, amely a lelkiismeret és a gondolkozás felszabadítását, és a Róma diadalszekeréhez oly sokáig hozzákötött nemzetek szabadon bocsátását célozta. A Biblia volt annak az áldásnak a forrása, amely a XIV. század óta az élet vizeként árad a korszakokon át. Wiclif szilárdan hitt abban, hogy a Szentírás Isten akaratának ihletett kinyilatkoztatása, a hit és gyakorlat hiteles szabálya. Úgy nevelték, hogy a római egyházat mennyei, csalatkozhatatlan tekintélynek tartsa, és feltétlenül tisztelje ezer éven át elfogadott tanításait és szokásait. De ő mindezektől elfordult, és Isten szent szavára figyelt. Ez volt az a tekintély, amelyet az emberekkel el akart ismertetni. Kijelentette, hogy nem a pápa által megszólaló egyház, hanem az Ige által megszólaló Isten az egyedüli igaz tekintély. Nemcsak azt tanította, hogy a Biblia Isten akaratának tökéletes kinyilatkoztatása, hanem azt is, hogy a Szentlélek a Biblia egyedüli magyarázója, és minden ember a Szentírás kutatása nyomán tudhatja meg, mi a feladata. Így az emberek figyelmét a pápáról és a római egyházról Isten Igéjére irányította.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+4&version=NT-HU

Milyen csodálatos élmény lehetett Salamon hatalmas beruházásának, az Istennek épített templom munkálatainak részese lenni. Óriási cserép olvasztó kemencék készültek a Jordán mellett elterülő síkságon. Rézből már olyan sokat öntöttek, hogy nem volt érkezésük feljegyezni a mennyiségét.

Hosszú volt az út a Jordán melletti síkságtól a hegyek meredélyein át a jeruzsálemi templom építkezéséig. Izzadsággal, sajgó izmokkal, és kitartással – lassan de biztosan – helyükre kerültek az elkészült berendezési tárgyak. Volt egy magas rézoltár az áldozatok számára, egy nagy víztartó medence, ami 66000 liter vizet fogadott be. Készíttetett Salamon tíz kisebb mosó-medencét is, azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, amelyek folyamatosan világítottak. Készítettek tíz asztalt is a szent kenyerek számára, aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak. Felépítették a papok udvarát és a nagy tornácot is, meg az tornác kapuit, amelyeket rézzel borítottak be. Mindezeken túl készítettek még különböző edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Látható, hogy Salamon úgy gondolta, semmi sem elegendő, semmi sem elég jó, amit Istennek adhat, csak a lehető legjobb és a lehető legtöbb.

Mi hogyan gondolkodunk mindarról, amit Istennek adhatunk? Nekünk nem szükséges egy olyan dicsőséges templomot építenünk, amilyet Salamon épített, hogy tiszteljük és imádjuk Őt. Azonban, amit meg kell tennünk, hogy előkészítjük szívünket az istentiszteletre. Hogyan tehetjük ezt meg? Salamon édesapja, Dávid, világossá tette számunkra: „Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:3-4 – új prot. ford.).

Jézus így tanított ezzel kapcsolatosan: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat” (Mt 5:23-24 új prot. ford.). Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy következő szombati istentiszteletünkre úgy készüljünk fel, hogy ma keressük Őt – egy új szív színaranyát kérve Tőle.

Scott Griswold

219. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  5. fejezetéhez (október 13-19.).

John Wycliffe, a reformáció hajnalcsillaga inspirációt jelent az olyan fiatal tanulók számára, mint én. Igazi tanuló szellemmel rendelkezett. Szilárdan hiszem, hogy ez az oka annak, hogy Isten rendkívüli mértékben fel tudta őt használni a reformáció előfutáraként. Nem jártak reformátorok előtte, „akiknek a munkájához igazíthatta volna reformjának rendszerét”.

Wycliffe magának tanult. Nem a testi erejét használta, és ez azt jelentette, hogy Isten képes volt tanítani őt. „Az utána jövők kevesen értek fel hozzá műveltségben és a gondolatok tisztaságában; csak kevesen képviselték olyan szilárdan, és védték olyan bátran az igazságot, mint ő.”

Egy másik ok, amiért csodálom Wycliffe-t, az az, hogy magához ragadta a kezdeményezést. Nem várt másokra, hogy elkezdjék a munkát. Ahol szükséget látott, megtette, amit csak tudott. Ha valamennyi egyháztagunk John Wycliffe buzgóságával rendelkezne, meglenne a világban az a reformáció, ami a megújulásnak megfelelő, amiért te és én imádkozunk.

A Lukács 16-ban lévő szavakra emlékezem: „mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.” A világi emberek buzgalma feddést jelent számunkra az Úrért végzett munkában. Csak egy szikra kell, hogy a tűz lángra kapjon. Törekedjünk hát arra, hogy a hatáskörünkben mi legyünk az a szikra. Vállaljuk azokat a felelősségeket, mint Wycliffe, amelyek hanyagolva voltak, és tegyük meg, amit meg kell tenni, hogy siettessük Urunk eljövetelét.

Ainy Evelyn Stephens

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet hallgatója, Malajzia

Fordította Gősi Csaba