Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 6. fejezet 1560. nap
A világosság Csehországból átterjedt Németországba. Ugyanis
az egyetemi zavargások miatt a német diákok százai hagyták el Prágát. Sokan
közülük Husztól hallották először a Biblia tanításait, és hazatérésük után
szülőhazájukban terjesztették az evangéliumot.
A prágai események híre Rómába is eljutott, és Huszt
nemsokára a pápa elé idézték. A pápa előtti megjelenése a biztos halállal lett
volna egyenlő. Csehország királya és királynéja, az egyetem, a nemesség tagjai
és az állami hivatalnokok együtt fordultak a pápához, és kérték, engedje meg,
hogy Husz Prágában maradjon, és képviselője adja meg a választ Rómában. E kérés
teljesítése helyett a pápa megtartotta Husz tárgyalását, és a reformátort
elítélte, majd Prága városát kiközösítéssel sújtotta.
Abban a korban az ilyen ítélet mindig általános riadalmat
keltett. A vele járó szertartások nagyon alkalmasak voltak az emberek
megrémítésére. Az emberek a pápát Isten képviselőjének, a menny és pokol
kulcsai őrzőjének tartották, aki éppúgy sújthat földi büntetéssel, mint
lelkivel. Azt hitték, hogy a menny kapui bezárulnak a kiközösített terület
előtt, és ameddig a pápa nem szünteti meg az egyházi átkot, a halottakat Isten
kirekeszti a mennyei boldogságból. E rettenetes csapás jeleként beszüntettek
minden istentiszteletet. A templomokat bezárták. Az esketések a templomkertben
történtek. A halottakat nem volt szabad beszentelt földbe eltemetni; temetési
szertartás nélkül az árokba hantolták őket, vagy elásták a mezőn. Így próbált
Róma a képzeletre ható intézkedésekkel uralkodni az emberek lelkiismeretén.
Prága városában minden a feje tetején állt. Sokan Huszt
okolták a katasztrófa miatt, és át akarták adatni Róma bosszújának. A
reformátor egy időre visszavonult szülőfalujába, hogy a vihar lecsendesüljön.
Prágában maradt barátainak ezt írta: "Azért vonultam vissza közületek,
hogy Jézus Krisztus példáját és parancsolatát kövessem, nehogy beteg lelkű
emberek örök kárhozatot vonjanak magukra, és nehogy okot adjak a kegyesek
szenvedésére és üldözésére. Azért is vonultam vissza, mert attól félek, hogy a
kegyetlen papok még sokáig megtiltják Isten Igéjének prédikálását közöttetek,
de nem azért hagytalak el titeket, mert megtagadom Isten igazságát, amelyért az
Ő segítségével kész vagyok meghalni. " Husz nem hagyta abba munkáját,
hanem bejárta a környező vidéket, és prédikált a lelkes tömegeknek. Az
intézkedések tehát, amelyekkel a pápa el akarta fojtani az evangéliumot, inkább
szárnyakat adtak neki. " Semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem
csak az igazságért" (2 Kor 13:8).
"Husz lelkében, pályájának ezen az állomásán, fájó
harcok dúlhattak. Bár az egyház megpróbálta villámaival megsemmisíteni, ő
mégsem tagadta meg az egyház tekintélyét. Szemében Róma egyháza még mindig
Krisztus jegyese volt, a pápa pedig Isten képviselője és helytartója. Ami ellen
Husz harcolt, az a hatalommal való visszaélés, és nem maga az elv volt. Ez
viszont erős belső harcot váltott ki a meggyőződése és a lelkiismerete között.
Ha a hatalom igaz és csalhatatlan, mint ahogyan hitte, miként érezheti magát
kényszerítve az egyházzal szembeni engedetlenségre. Úgy látta, vétkezik azzal,
ha engedelmeskedik. De miként eredményezi ezt a csalhatatlan egyház iránti
engedelmesség? Ezt a problémát nem tudta megoldani. Óráról órára kínozta a
kétség. A legjobban azzal tudta ezt önmagának megmagyarázni, hogy
megismétlődött az, ami Krisztus korában történt: az egyház papjai gonoszokká
váltak, és törvényes hatalmukat törvénytelen célokra használták. Ezért fogadta
el azt az elvet, amelyet másoknak is hirdetett, hogy a Szentírás tanainak az
értelem útján uralnia kell a lelkiismeretet; azaz a Bibliában megszólaló Isten,
nem pedig a papság által megszólaló egyház a csalhatatlan vezető. "
Amikor egy idő után Prágában alábbhagyott az izgalom, Husz
visszatért a Betlehemkápolnába, hogy még buzgóbban és bátrabban prédikálja
Isten szavát. Ellenségei energikus és befolyásos emberek voltak, viszont a
királyné és számos nemes őt pártolta. A nép közül is tömegek álltak mellé.
Tiszta, felemelő tanításait és szent életét összehasonlítva a katolikusok
kapzsiságával, erkölcstelenségével, az általuk prédikált megalázó dogmákkal,
sokan megtiszteltetésnek tartották, hogy táborához tartozhatnak.
Husz mindeddig egyedül dolgozott. Most azonban Jeromos, aki
angliai tartózkodásakor elfogadta Wiclif tanításait, szintén bekapcsolódott a
reformáció munkájába. E két ember életútja ezután egymásba fonódott, és a halál
sem választotta el őket egymástól. A lángelme csillogásának, az ékes beszédnek
és a műveltségnek népszerűséget kiváltó ajándékait Jeromos különös mértékben
megkapta. Husznak viszont több olyan tulajdonsága volt, amely a jellem igazi
erőssége. Higgadt ítélőképessége féken tartotta a lobbanékony, de őszinte,
alázatos Jeromost, aki felismerte Husz értékét, és elfogadta tanácsait.
Együttes munkájuk nyomán a reformáció gyorsabban terjedt.
Isten lehetővé tette, hogy e kiválasztott emberekre nagy
világosság sugározzék. Megnyitotta szemüket, hogy lássák Róma számos tévedését;
de a teljes világosság, amelyet Isten a világra akart sugározni, még nem
fénylett fel előttük. E szolgái által Isten vezette ki az embereket a
katolicizmus sötétségéből, de még sok nagy akadályt kellett leküzdeniük.
Lépésről lépésre vezette őket - úgy, hogy el tudták viselni. Arra nem voltak
felkészülve, hogy a teljes világosságot egyszerre fogadják be. Éppúgy
elfordultak volna tőle, mint a sokáig sötétségben élők a déli nap fényétől, ha
teljes verőfényével rájuk sugárzik. Ezért Isten apránként tárta fel az
igazságot a vezetőknek, ahogy a nép be tudta fogadni. Századról századra egyik
hűséges munkás követte a másikat, hogy egyre tovább vezessék a népet a
reformáció útján.
Az egyházszakadás tovább tartott. Most már három pápa
versengett a főhatalomért, és viszályuk bűnbe sodorta és felkavarta a
keresztény világot. Nem volt elég, hogy egyházi átokkal dobálóztak, még földi
fegyverekhez is folyamodtak. Mindegyik igyekezett fegyvereket vásárolni, és
katonákat szerezni. Természetesen pénzre volt szükség; és hogy pénzhez jussanak,
áruba bocsátották az egyháznak adott ajándékokat, hivatalokat és áldásokat. A
papok is, feletteseik példáját követve, lelki javakkal üzérkedtek. Harcoltak,
hogy megalázzák vetélytársaikat, és megerősítsék saját hatalmukat. Husz napról
napra egyre erőteljesebben emelte fel hangját a vallás leple alatt megtűrt
förtelmességek ellen, és a nép nyíltan okolta a katolikus vezetőket azokért a
szenvedésekért, amelyek a keresztény világot sújtották.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Tűz szállt
alá az égből, és felemésztette az
áldozatokat. Isten dicsősége töltötte be a templomot. Ez volt Isten válasza Salamon alázatára
és odaadására. Ez volt az Úr örömének és áldásának szimbóluma
a nép számára, amely kereste Őt.
Salamon számára talán még fontosabb volt Isten második személyes megjelenése, amely éjszaka történt. Itt Isten olyannyira szent és különleges ígéretet tesz neki, hogy arról könyveket és énekeket írtak. Így szólt az Úr: „De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat” (2Krón 7:14 új prot. ford.). Itt egyértelműen feltárul a megváltás terve.
Igazán alázatos vagy? Látod kicsinyességedet és bűnös voltodat, mely éles ellentétben áll Isten nagyságával és tökéletes szentségével? Imádkozol, sírsz a kegyelemért? Az Ő arcát keresed, az Ő örömét szeretnéd, nem csak az ajándékait?
Határozottan hátat
fordítasz minden gonosz útnak? Nem hagyod, hogy
ennek a világnak akár csak egy kis része is távol
tartson Istentől?
Nem
kétséges,
Ő alig várja, hogy
meghallgathasson, megbocsáthasson és
gyógyíthasson. De képesek vagyunk teljesíteni a fenti
feltételeket, amikor oly’ könnyen belebukhatunk? Az evangélium azonban egy még nagyobb reményt számunkra, hiszen
az Isten által elvárt szívbéli megtérés szintén az Ő ajándéka! (ApCsel 5:32).
Scott
Griswold
220. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
6. fejezetéhez
(október 20-26.).
Nagyon sok dolgot tanultam ebből a fejezetből!
Amikor a Biblia majdnem eltűnt a folyamatos üldözések miatt, Isten ennek
ellenére utat talált, hogy megóvja. A hűséges emberei, az a kevés, aki
állhatatos maradt, még akkor is hozzáfértek a Szentíráshoz, és fel tudták
használni azt az evangélium ügyének előmozdítására a saját területükön.
Azt is megtanultam ebből a fejezetből, hogy
kreatívnak kell lennem Isten szavának kézbesítésekor. Talán te is emlékszel rá,
hogyan hallgattatták el a két prédikátort, miután röviden az igazságot
prédikálták. És bár megtiltották nekik, hogy a gyülekezetben beszéljenek, ők
újabb utat találtak arra, hogy kommunikáljanak, azáltal, hogy festményeket
festettek, amelyek a Jézus és a büszke papok közti különbséget mutatták be. És
ezek az illusztrációk felkeltették az emberek lelkiismeretét, hogy kutatni
kezdjenek. Miért adjuk fel olyan könnyedén, amikor talán alternatív módját is
találhatnánk, hogy Istent megdicsőítsük azzal, hogy előrevisszük a munkáját?
Végül pedig azt, hogy a reformereknek Isten
türelmesen, egyszerre csak egy dolgot tanított meg, és nem mindent egyszerre.
Isten tudta, hogy nem lennének képesek egyszerre túl sok világosságot
befogadni. Ha Isten lépésről lépésre vezeti az embereket, akkor nekem is
lépésről lépésre kell vezetnem őket, úgy, hogy egyszerre nem adok túl sokat.
Amikor tanácsot adok nekik, nem hihetem, hogy azzal segítenék, ha az összes
hibájukra rámutatnék. Köszönöm, Istenem, ezeket a gyakorlati leckéket! Ámen.
Prescella Francis
az iEAT Jr (alap- és középfokú misszionárius
iskola) igazgatója, Sabah, Malaysia
Fordította Gősi Csaba
Á𝗆𝖾𝗇🛐✝🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés