Higgyetek az Ő prófétáinak - október 13 - VASÁRNAP - 1 Krónikák 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 5. fejezet 1552. nap

5. Wiclif János

A reformáció előtt voltak olyan idők, amikor a Bibliának csak nagyon kevés példánya létezett, de Isten nem engedte, hogy mindegyik elvesszen. Az igazságot nem lehetett örökre véka alá rejteni. Isten az élet Igéjéről éppolyan könnyen le tudta törni a bilincseket, mint a börtönök vaskapuiról a reteszeket, hogy kitárva őket kiszabadítsa szolgáit. Európa különböző országaiban Isten Lelke arra indított embereket, hogy az igazságot mint elrejtett kincset keressék. Figyelmük gondviselésszerűen a Szentírásra terelődött, és feszült érdeklődéssel tanulmányozták a szent iratokat. Készek voltak elfogadni a világosságot, bármi legyen is az ára. Bár nem láttak mindent világosan, de felismertek sok, régen eltemetett igazságot. A menny követeiként elindultak, hogy szétszaggassák a tévelygés és a babona láncait, és felszólítsák a régóta fogságban sínylődőket, hogy vívják ki maguknak a szabadságot.

Isten Igéje hosszú századokon át lepecsételt könyv volt, és - a valdensek bibliafordítását kivéve - csak az iskolázottak által ismert nyelveken szólalt meg. De eljött az idő, amikor más népekhez is eljutott az anyanyelvükre lefordított Szentírás. A világ túljutott az éjfélen. A sötétség órái múlóban voltak, és számos országban feltűntek a közelgő hajnal előjelei.,

A XIV. században Angliában felkelt "a reformáció hajnalcsillagai. Wiclif János nemcsak az angliai, hanem az egész keresztény világ reformációjának előhírnöke volt. Róma elleni súlyos tiltakozását nem lehetett többé elhallgattatni. E tiltakozás olyan harc megindítója volt, amely emberek, egyházak és népek egyenjogúsítását eredményezte.

Wiclif sokrétű műveltségre tett szert. Számára az Úr félelme volt a bölcsesség kezdete. A főiskolán kegyes életéről, rendkívüli képességeiről és tudományos felkészültségéről egyaránt ismert volt. Tudásszomja arra ösztönözte, hogy megismerkedjen a tudomány minden ágával. Jártas volt a skolasztikus filozófiában, az egyházi szabályokban és a polgárjogban, különösen saját hazája törvényeiben. Későbbi munkájában megmutatkozott, hogy milyen értékes volt fiatalkori tanulása. Kora spekulatív bölcseletének alapos ismerete képessé tette arra, hogy e bölcselet tévedéseit leleplezze. A nemzeti és egyházi jogban való jártassága pedig felkészítette a polgári és vallási szabadságért vívott nagy küzdelemre. Tudta forgatni az Isten Igéjéből vett fegyvereket, és az iskolában megtanulta azt is, hogyan fegyelmezze értelmét. De ismerte a teológusok mesterkedéseit is. Lángelméje, sokoldalú és alapos tudása tiszteletet ébresztett mind barátban, mind ellenségben. Követői megelégedéssel látták, hogy hős elöljárójuk a legkiválóbb a nemzet vezető egyéniségei között. Ellenségei pedig nem vethettek árnyat a reform ügyére védelmezője tudatlanságának és gyengeségének kipellengérezésével.

Wiclif már főiskolai hallgató korában tanulmányozni kezdte a Szentírást. Azokban a régi időkben, amikor a Biblia csak az ókori nyelveken volt olvasható, csak a tanult emberek találhatták meg az utat az igazság forrásához, amely el volt zárva a tanulatlan néprétegek előtt. Így az út már elkészült Wiclif későbbi reformátori munkája számára. Művelt emberek tanulmányozták Isten Igéjét, és megismerték a benne kinyilatkoztatott nagy igazságot, hogy Isten kegyelme ingyen van. Tanításaik nyomán az igazság elterjedt, és sokan eljutottak az élő kinyilatkoztatásokhoz.

Amikor Wiclif figyelme a Szentírásra terelődött, azzal az alapossággal kezdte kutatni, amellyel korábban az iskolai műveltséget is elsajátította. Addigi nagy hiányérzetét sem iskolai tanulmányai, sem az egyház tanításai nem tudták kielégíteni. Isten Igéjében találta meg azt, amit korábban hiába keresett. Meglátta a benne kinyilatkoztatott megváltási tervet, és felismerte, hogy az ember egyedüli közbenjárója Krisztus. Az Ő szolgálatára szentelte életét, és elhatározta, hogy hirdetni fogja azokat az igazságokat, amelyeket felismert.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+28&version=NT-HU

Uralkodásának negyvenedik évében Dávid összehívta királyságának minden vezetőjét egy fontos tanácskozásra. A király egészsége meggyengült, és néhányan úgy gondolták, hogy nem tud ott lenni személyesen, azonban a Szentlélek megerősítette, tehát végigvezette a tanácskozást, és felejthetetlen beszédet mondott.

A nép vezető személyiségei mind jelen voltak az eseményen. A törzsek vezetői, a katonai parancsnokok, a király vagyonának kezelői, a király fiai, kiváló vitézek és a palota elöljárói mind óriási várakozással tekintettek a nap eseményei elé.

Az idős király megkérte őket, hogy támogassák fiát, Salamont; felszólította az egybegyűlteket, hogy egyesítsék erejüket a szent templom építésében. Elérzékenyülve emlékeztette őket, hogy sok-sok évvel ezelőtt már kifejezte az Úr háza építésének szándékát, de Isten Nátán prófétán keresztül figyelmeztette, hogy ne építse fel. Annak ellenére, hogy Isten nem őt választotta a templom építésére, mégis örömmel vállalta a költséges előkészületeket, hogy utódja elvégezhesse a nagy munkát.

 
Dávid saját keserű tapasztalataiból megtanulta, hogy a megalkuvás nagyon veszélyes, és mindenkit arra buzdított, hogy teljes szívéből szolgálja Istent. „Őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Isteneteknek minden parancsolatát, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké” (1Krón 28:8).

Salamont emlékeztette, hogy a király nem felsőbbrendű másoknál, és csak akkor kap áldást Istentől, miután komolyan kereste Őt. Konkrét szavakkal és tárgyilagosan így fogalmazott Dávid: „Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és készítsd meg azt” (1Krón 28:10).

Dávid beszéde a várt eredményt hozta. A király és a vezetők összefogtak, hogy végrehajtsák a rájuk bízott feladatot. Salamon király uralkodásának korai évében teljesen az Úr templomának építésének szentelte magát, és a nép vezetői kitartóan támogatták.

Boldog az, aki megtalálja azt a nemes feladatot, amiért érdemes volt megszületnie. Ahogyan Salamonnak is megvolt a különös missziója, nekünk is megvan a mienk. Kérdezzük Istent, hogy mit vár el tőlünk, és utána szenteljük oda magunkat teljes szívünkből ennek a feladatnak, hogy beteljesíthessük azokat az álmokat, amiket Ő adott nekünk! Ha így teszünk, az eredmény egy fényesebb jövő lesz!

Mennyei Atyánk, adj örömöt és bátorságot, hogy követhessük az ösvényt, amit kijelöltél nekünk az életünkben!

Jobson Santos

219. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  5. fejezetéhez (október 13-19.).

John Wycliffe, a reformáció hajnalcsillaga inspirációt jelent az olyan fiatal tanulók számára, mint én. Igazi tanuló szellemmel rendelkezett. Szilárdan hiszem, hogy ez az oka annak, hogy Isten rendkívüli mértékben fel tudta őt használni a reformáció előfutáraként. Nem jártak reformátorok előtte, „akiknek a munkájához igazíthatta volna reformjának rendszerét”.

Wycliffe magának tanult. Nem a testi erejét használta, és ez azt jelentette, hogy Isten képes volt tanítani őt. „Az utána jövők kevesen értek fel hozzá műveltségben és a gondolatok tisztaságában; csak kevesen képviselték olyan szilárdan, és védték olyan bátran az igazságot, mint ő.”

Egy másik ok, amiért csodálom Wycliffe-t, az az, hogy magához ragadta a kezdeményezést. Nem várt másokra, hogy elkezdjék a munkát. Ahol szükséget látott, megtette, amit csak tudott. Ha valamennyi egyháztagunk John Wycliffe buzgóságával rendelkezne, meglenne a világban az a reformáció, ami a megújulásnak megfelelő, amiért te és én imádkozunk.

A Lukács 16-ban lévő szavakra emlékezem: „mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.” A világi emberek buzgalma feddést jelent számunkra az Úrért végzett munkában. Csak egy szikra kell, hogy a tűz lángra kapjon. Törekedjünk hát arra, hogy a hatáskörünkben mi legyünk az a szikra. Vállaljuk azokat a felelősségeket, mint Wycliffe, amelyek hanyagolva voltak, és tegyük meg, amit meg kell tenni, hogy siettessük Urunk eljövetelét.

Ainy Evelyn Stephens

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet hallgatója, Malajzia

Fordította Gősi Csaba