2020. október 10., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 10 - SZOMBAT - Ézsaiás 50

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1914. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

6. fejezet (7. rész) – Szolgálatra váltott meg   

A Megváltó feláldozta drága életét, hogy a szenvedő, bánatos és megkísértett embereknek szolgálni tudó egyházat hozzon létre. Lehet egy hívő csoport szegény, tanulatlan, ismeretlen; de családjában, a lakóközösségben, sőt "határaitokon túl is" olyan munkát végezhet Krisztus ügyében, amelynek eredményei olyan messze érnek, mint az örökkévalóság.

Krisztus követőinek ma is ugyanúgy szólnak ezek a szavak, mint az első tanítványoknak:

"Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket." "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mt 28:18; Mk 16:15).

És ez az ígérete is szól nekünk: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).

Ma nem özönlik kíváncsi sokaság a pusztába, hogy lássa és hallja Krisztust. Hangja nem hallható a forgalmas utcákon. Nem hallatszik ilyen kiáltás az útszélről: "A Názáretbeli Jézus megy el arra" (Lk 18:37). Mégis igaz ez az ige! Krisztus ott jár utcáinkon - láthatatlanul. A kegyelem üzenetével betér otthonunkba. Társul szegődik mindazok mellé, akik az Ő nevében akarnak szolgálni. Közöttünk jár, hogy gyógyítson és áldjon, ha befogadjuk Őt.

"Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő!"


"Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai,
Aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet,
Aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!"

(Ésa 49:8-9; 52:7).

"Ujjongva énekeljetek mindnyájan,
Jeruzsálem romjai,
Mert megvigasztalá az Úr népét...
Feltűrte az Úr szent karját Minden népeknek szemei előtt,
Hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!" (9-10. vers).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 50

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2050&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2050&version=NT-HU

Elfeledkezett vajon Isten az Ő népéről? Sok zsidónak úgy tűnt. Ellenségeik folyamatosan támadták őket, és Isten előre megmondta, hogy száműzöttek lesznek idegenben. Az Úr két jogi kérdést vet fel itt nekik: a válás és a rabszolgaság kérdését (1. vers).

Isten valójában nem vált el Júdától, ahogy azt Jeruzsálem-szerte beszélték. Ha így lett volna, be tudják vajon mutatni a válási okiratot? Ilyesmi sehol sem volt található. Rabszolgának sem adta el őket Isten, különben is, hol a hitelező, akinek eladta volna? Júda népe egy időre elűzetik, de ez nem jelenti Istennel való kapcsolatuk végleges megszakadását. A zsidók tehát nem hivatkozhattak arra, hogy mivel az Úr elhagyta őket, ezért joguk van az önsajnálatra. Valójában Isten számtalanszor, újra, meg újra megpróbálta elérni menyasszonyát: Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem?” – kiáltotta (2. vers – új prot. ford.).

A második versben Isten tovább sorolja, hogy képes Júdáról gondoskodni. Nem olyan rövid a keze, hogy ne tudná megváltani őket. A „rövid a keze” kifejezés pénzügyi eredetű. „Ha pedig nem telik…..” (3Móz 5:7; 12:8; 14:21), amikor valakinek nincsen pénze például egy szolgát kiváltani. A világmindenség Ura természetesen képes volt „feleségét” ellátni, és a váltságdíjat is kifizetni érte. Hát nem tette meg már korábban is, amikor kihozta őket Egyiptomból?

A második versben feltett kérdésre: „Miért nem volt ott senki…?”, érkezik a válasz: Isten szolgája, Jézus lesz az az ember, aki alig várja, hogy az Úrért dolgozhasson. Az Úr minden reggel „fülének megnyitásával” ébresztette Jézust, hű tanítványát. Korán reggel Szentlélekkel töltekezett, és napközben is engedelmességet gyakorolt, tanulta, hogyan folytassa isteni küldetését a világban. Mindezek készítették fel Jézust arra, hogy odatartsa hátát azoknak, akik „megostorozták” (Mk 15:15) Az evangéliumokban Jézus szakállának megszaggatásáról nem olvashatunk, mint a 6. versben, bár ettől még megtörténhetett. A Holt-tengeri tekercsen talált ézsaiási szövegben, és a görög fordításban is „pofozás” szerepel „rángatás” helyett. Az evangéliumok szerint az történt (lásd Mk 14:65). Jézus bármit elviselt, amit csak az ördög kigondolt bántására.

Évekig tartottam egyetemi előadásokat Jézus életéről. A harmadik hét környékén felszólítottam hallgatóimat, kérjék Istent, hogy 10 napon át ébressze fel őket korábban, ahogy Jézussal is tette, hogy időt tölthessenek Vele. Sok éjszakai bagoly diák eleinte kételkedett benne, hogy ébresztőóra nélkül korán fel tudna kelni, csupán az Úr halk szavára. Legnagyobb meglepetésükre, mégis ez történt mindazokkal, akik őszintén szerettek volna reggel időt tölteni Istennel.

Krisztusnak nagy szüksége volt erre, ahogy nekünk is. Sokan még áhítatuk ideje alatt sem fogadják el az Istennel való közösség áldásait, mert nagyon sietnek. Gyors léptekkel hatolnak át Krisztus szerető jelenlétének körén, talán csak egy pillanatig időznek szent jelenlétében, de nem várják meg tanácsait. Nincs idejük arra, hogy az isteni Tanítóval maradjanak, ezért terheikkel együtt térnek vissza munkájukba. Ezek a munkások addig nem érhetik el a legnagyobb sikert, amíg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell szánniuk a gondolkodásra, az elmélkedésre, az imára, és várniuk kell Istenre, hogy megújítsa fizikai, szellemi és lelki erejüket. Nem nélkülözhetik” (E.G.White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 258. oldal).

Ron E. M. Clouzet

270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   6. fejezetéhez (október 4-10.).

Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.

Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.

A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.

Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.

Eileen VanTassel
Gyülekezeti vén, Riverside hetednapi adventista gyülekezetez, Washougal, Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
 

 

2 megjegyzés: