2020. október 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 27 - KEDD - Jeremiás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 9. fejezet 1931. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

9. fejezet (3. rész) – Tanítás és gyógyítás  

Az egészségügyi elvek tanítása

Az evangélium szolgáinak is tudniuk kell tanácsot adni az egészséges élet elveiben. Mindenütt találkozunk betegségekkel. A legtöbbet meg lehetne előzni az egészség törvényeire való odafigyeléssel. Az embereknek látniuk kell, milyen hatással van az egészségügyi elvek követése az egészségükre és mind a jelen, mind az eljövendő életükre. Meg kell velük értetni azt, hogy mi a felelősségük testük iránt, amelyet Teremtőjük alkalmassá tett arra, hogy a Lélek lakóhelye legyen, és azt akarja, hogy annak hű sáfárai legyenek. Tudatosítaniuk kell ezt a szentírási igazságot:

"Ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek" (2Kor 6:16).

Ezreknek kellene megtanulniuk - és boldogan meg is tanulnák - a betegek kezelésének egyszerű módszereit, hogy azok foglalják el a mérgező gyógyszerek használatának helyét. Nagy szükség van az étkezési reformmal kapcsolatos tanításra. Rossz étkezési szokások egész sora és az egészségtelen táplálékok fogyasztása nem kismértékben felelős a világot átokkal sújtó iszákosságért, bűncselekményekért és nyomorúságért.

Az egészségügyi elvek tanításával megismertethetjük az emberekkel a reform nagy célját - a test, az értelem és a lélek legmagasabb rendű fejlődésének biztosítását. Mutassátok ki, hogy a természet törvényei - lévén azok is Isten törvényei - a mi érdekünkben jöttek létre; hogy követésük elősegíti boldogságunkat ebben az életben, és segíti felkészülésünket az eljövendő életre.

Vezessétek rá az embereket arra, hogy tanulmányozzák Isten szeretetének és bölcsességének megnyilatkozását a természet műveiben. Vezessétek rá őket arra, hogy tanulmányozzák azt a csodálatos organizmust, az emberi szervezetet, és az azt szabályozó törvényeket. Akik felfogják Isten szeretetének bizonyítékait, akik megértenek valamit törvényének bölcsességéből és áldásaiból és az engedelmesség eredményeiből, azok egészen más szemszögből fogják nézni feladataikat és kötelességeiket. Ahelyett, hogy az egészségügyi törvények megtartását áldozatnak és önmegtagadásnak tartanák, felbecsülhetetlen áldásnak fogják tekinteni, ami valójában is.

Az evangélium minden szolgájának éreznie kell, hogy az egészséges élet elveinek tanítása a rájuk bízott feladatok egy része. Erre a munkára nagy szükség van, és a világ nyitott rá.

Mindenütt jelen van az az irányzat, amely szervezetek munkájával akarja pótolni a személyes erőfeszítést. Az emberi bölcsesség társulásra, központosításra, nagy templomok és intézmények felépítésére törekszik. Tömegek hagyják rá intézményekre és szervezetekre a jótékonykodást; okot találnak a világtól való elzárkózásra, és a szívük kihűl. Önzők és érzéketlenek. Az Isten és az emberek iránti szeretet kihal a lelkükből.

Krisztus megszabja minden követőjének a maga munkáját - olyan munkát, amit nem bízhat másra. Hogy szolgáljanak a betegeknek és szegényeknek, hogy hirdessék az evangéliumot az elveszetteknek - ezt nem lehet bizottságokra vagy segélyszervezetekre bízni. Egyéni felelősség, egyéni igyekezet, személyes áldozat az, amit az evangélium igényel.

"Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit - parancsolja Krisztus -, hogy megteljék az én házam." Ő kapcsolatba hozza az embereket azokkal, akiken segíteni kívánnak. "A szegény bujdosókat házadba bevigyed - mondja -, ha meztelent látsz, felruházzad." "Betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Lk 14:23; Ésa 58:7; Mk 16:18). Közvetlen kapcsolat, személyes szolgálat által kell az evangélium áldásait megmutatni.

Isten az ősidőkben nem kizárólag egy osztályon keresztül adott népének világosságot. Dániel júdabeli fejedelem volt. Ésaiás szintén királyi családból származott. Dávid pásztorfiú volt, Ámos is pásztor. Zakariás babilóniai való fogoly, Elizeus földművelő. Az Úr a maga képviselőiként prófétákat és fejedelmeket támasztott, nemeseket és alacsony származásúakat, és megtanította nekik az igazságokat, hogy közöljék azokat a világgal.

Mindenkit, aki kegyelmében részesül, az Úr másoknak való szolgálattal bíz meg. Egyénileg kell vállalnunk részünket és helyünket, mondván: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ésa 6:8) Az Ige hirdetőjére, a misszionárius-ápolóra, a keresztény orvosra, az egyes keresztényekre - legyen az kereskedő vagy gazdálkodó, értelmiségi vagy szakmunkás -, mindenkire felelősség hárul. A mi feladatunk megismertetni az emberekkel üdvösségük evangéliumát. Minden vállalkozásunknak ezt a célt kell szolgálnia.

Akik vállalják a rájuk bízott munkát, nemcsak mások számára jelentenek áldást, hanem ők maguk is áldásban részesülnek. A jól végzett munka tudata visszahat saját lelkükre. A csüggedt elfelejti csüggedtségét, a gyenge erős lesz, a tudatlan értelmes, és mindenki biztos segítőt talál Őbenne, aki elhívta.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%201&version=NT-HU

Néhány éve egy hasonló szituációban voltam, mint az izraeliták Jeremiás könyvének megírása idejében.

Zambiában és Zimbabwében illetve Indonéziában adventista misszionárius szülők neveltek fel, akiktől megtanultam, hogy mennyire fontos Isten vezetésének a keresése attól a naptól kezdve, amikor megtettem az első lépéseimet. Tapasztalhattam csodálatos válaszokat az imáimra a vadonban, például a rodéziai függetlenségi háborúban, mielőtt elértem volna a hazámat, az Egyesült Államokat, mikor is a szüleim 15 éves koromban visszaköltöztek oda.

Miközben Isten törvényeinek általam kigondolt határain újra meg újra átléptem, megszakítottam minden kapcsolatomat Istennel, és 23 éves koromban egymagam ott ragadtam Oroszországban. Azonban tíz évvel később felismertem, hogy az életem Isten nélkül sokkal rosszabb. Ezért – életemben először – komolyabban elkezdtem keresni Isten akaratát. Keserűen tekintettem vissza az elpazarolt 33 évemre, és elgondolkodtam, hogy tartogat-e még valamit Isten számomra.

Isten szavai Jeremiáshoz akár pontosan nekem is szólhatnak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5).

Isten mindegyikünket már azelőtt ismert, hogy az anyaméhben növekedtünk volna.  Mielőtt megszülettünk, Isten már megáldott minket, és hív minket, hogy osszuk meg az üzenetet a bűntől való megváltásról és a reményről, hogy hamarosan visszatér.

Ima mindannyiunk számára: „Szerető Istenem, köszönöm, hogy előre tudtál a létezésemről, mielőtt még akár szüleim gondolatában is megszülettem volna. Köszönöm, hogy megáldottál engem édesanyám méhében. Áldj meg ma is, hogy elvethessem a te bűnbánatról és reményről szóló igéd magvait mindennapi életemen keresztül! Legyenek a tetteim a Te élő szavad. Ámen.”

Andrew McChesney 

273. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   9. fejezetéhez (október 25-31.).

A Bibliában több alkalommal az áll, hogy Jézus „könyörületességre indult”. A „könyörületesség” szó latin tövének más a jelentése, mint az együttérzésnek vagy a megszánásnak. Együtt szenvedést jelent. Krisztus nem pusztán „sajnálatot érzett azok iránt”, hanem „együttérzett azokkal”, akikkel kapcsolatba került. A szó jelentése erősebb, mint pusztán egy érzés. Tartalmazza a vágyat, hogy enyhítse a szenvedést. Krisztus valóban viseli a betegségeinket, és hordozza fájdalmainkat. Ézsaiás 53:4. Megindul a gyarlóságainkon, hiszen velünk együtt éli meg azokat.

Jézus az életét adta, hogy megerősítsen minket az élet viharaiban, jobb útra tanítson minket, és életet, egészséget, reményt vigyen az életünkbe, hogy mi is meg tudjunk másokon „indulni”. A megpróbáltatások az élet részét képezik, különösen azok számára, akik tanítók, és a lelkek súlyos terhét cipelik. Ennyi szenvedés nagy rejtély, Isten azonban tudja és fogja is jóra használni: „Mindazok, akik ezen a földön őszinte szívvel szolgálják Istent, előkészítő képzést kapnak a bánat iskolájában. Minél mélyebb a bizalom és magasabb szintű a szolgálat, annál személyesebb a próba és szigorúbb a fegyelmezés.” Nevelés 151.4 Krisztus megtapasztaltatja velünk, hogy mit jelent „könyörületességre indulni”, hogy őszintén meginduljunk, ahelyett, hogy pusztán együttérzést vagy empátiát éreznénk. Ez a fajta könyörületesség kiterjed azokra is, akiket nem szoktunk szeretni, a szenvedőkre, a bűnösökre és a szerethetetlenekre.

Tanítson meg minket az Isten könyörületességre indulni!

Vicki Griffin
Egészségügyi Szolgálatok Igazgatója/Lifestyle Matters
A Hetednapi Adventista Egyház Michigani Egyházterülete, USA
Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: