Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 8. fejezet 1927. nap
AZ ORVOS FELADATAI
8. fejezet (6. rész) – Az orvos mint nevelő
Az orvos és a mértékletességi munka
Sok olyan ember bízza magát az orvos gondjaira, aki dohányzással és részegítő italok fogyasztásával rombolja lelkét és testét. A hivatásához hű orvosnak fel kell hívnia ezeknek a betegeknek a figyelmét szenvedésük okára. Ám milyen súlya lehet szavainak, ha ő maga is dohányzik vagy szeszes italt fogyaszt? Vajon nem vonakodik-e majd - saját gyengéje tudatában - rámutatni a betege életét megkeserítő foltra? Hogyan győzheti meg a fiatalokat káros hatásukról, miközben ő is használja ezeket a dolgokat?
Hogyan lehet egy orvos a társadalomban a tisztaság és önuralom példaképe, hogyan lehet a mértékletesség ügyének eredményes munkása, miközben ő maga is egy gyarló szokásnak hódol? Hogyan tud megfelelően szolgálni a betegek és a haldoklók ágyánál, ha az ő lehelete is bűzlik az alkohol vagy a dohány szagától?
Hogyan szolgálhat rá valaki a személyébe mint szakképzett orvosba helyezett bizalomra, ha kábító mérgekkel zavarja meg idegeit és tompítja agyát? Szinte lehetetlen gyors diagnózist megállapítania és helyesen cselekednie!
Ha nem tartja be a saját lényét is szabályozó törvényeket, ha inkább az önző élvezetet választja, mint az értelem és a test egészségét, vajon nem jelenti ki magát alkalmatlannak arra, hogy emberek életüket bízzák rá?
Bármennyire gyakorlott és lelkiismeretes is egy orvos, hivatása gyakorlása során sokszor elcsügged és kudarcot vall. Gyakran nem tudja megvalósítani azt, amit szeretne. Ha betegei meg is gyógyulnak, ez talán nem igazán szolgál az ő javukra, sem a világéra. Sokan azért gyógyulnak meg, hogy újra gyakorolják a betegségüket okozó rossz szokásaikat. A korábbi hévvel merülnek bele újra ostoba élvezeteikbe. Az orvos értük végzett munkája elpocsékolt erőfeszítésnek tűnik.
Krisztusnak ugyanez volt a tapasztalata, mégsem szűnt meg dolgozni még egyetlen szenvedőért sem. A tíz megtisztult bélpoklos közül csak egy méltányolta az ajándékot, és ő idegen és samáriai volt. Ezért az egyért gyógyította meg Krisztus a tízet. Ha az orvos nem lesz eredményesebb, mint a Megváltó, tanulja meg a leckét a Nagy Orvostól. Krisztusról ezt olvassuk: "Nem lankad el, sem kedvét el nem veszti" (Ésa 42:4 - új kat. ford.). "Lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik" (Ésa 53:11).
Ha csak egy lélek fogadta volna el kegyelmének evangéliumát, Krisztus akkor is vállalta volna a nehéz életet, a megaláztatást és a szégyenteljes halált, hogy megmentse azt az egyet. Ha fáradozásunk által egyetlen ember jó útra tér, és alkalmas lesz az Úr országára, nincs-e okunk az örvendezésre?
Az orvos feladatai vesződségesek és megerőltetőek. Sikeres teljesítésükhöz erős alkatra és egészséges szervezetre van szüksége. Egy gyenge vagy beteg ember nem tudja elviselni az orvosi hivatással járó fárasztó munkát. Aki nem tud tökéletesen uralkodni önmagán, az nem alkalmas mindenféle betegség gyógyítására.
Az orvosnak sokszor nincs lehetősége aludni, sőt még enni sem, a társas élet örömeit és a vallás kiváltságait is jórészt nélkülözi. Úgy tűnik, hogy az orvos életét állandóan árnyék borítja. A szenvedések, a segítségre vágyó kiszolgáltatott halandók látványa, a züllött emberekkel való kapcsolata szívét beteggé teszi, és szinte elveszti bizalmát az emberiségben.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 63
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2063&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2063&version=NT-HU
Ennek a fejezetnek az első verse a lenyűgöző pompáról és hatalomról ír. Itt láthatjuk a dicső harcos fenséges alakját, aki legyőzte ellenségeit (Edomot és Bocrát), azokat, akik évszázadokon keresztül kitartó, kegyetlen ellenségei voltak, pusztították Őt magát, és királyságának alattvalóit.
Azonban szinte egy csapásra megváltozik a leírás hangulata. Csodálatunkat hirtelen dermesztő aggodalom váltja fel. Ez nem volt könnyű győzelem. A harcos ruháját vér áztatta át, és rettenetes szomorúság nyomasztja, miközben kimondja ezeket a szavakat: „A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem” (Ézs 63:3 – új prot. ford.). A győzelem nyilvánvalóan nem édes. Számos áldozatot követelt ez a szörnyű háború, akik közül néhányan közel álltak hozzá. Az ő szőlőprésében az Úr taposta Júda Szűz Lányát. „Ezek miatt sírok én, szemem könnybe lábadt, mert messze van vigasztalóm” (Jer Sir 1:16).
Az isteni Harcos nem talált nyugalomra Gecsemáné kertjében vagy a kereszten legnagyobb szükségének órájában. Legközelebbi barátai elhagyták, és úgy tűnt, még Atyja is eltakarta előle arcát. Ez bepillantást enged abba, milyen ára van annak, hogy az egész emberiségnek megadja a lehetőséget a Kegyelem Királyságába való belépésre (Ézsaiás 61).
Volt egy rész, amit nem vizsgáltuk meg a 61. fejezetben. Azt olvashatjuk, hogy a Messiás-Szolga azért érkezett, hogy az Atya kegyelmének évét hirdesse… Majd így folytatja: „… Istenünk bosszúállása napját” (Ézs 61:2). Vajon a mi harcos Messiásunk azért ment a Gecsemáné kertjébe és a keresztre, hogy megváltsa az emberiséget, vagy azért, hogy bosszút álljon a gonoszon? Ézsaiás azt mondja Róla, hogy a „bosszúállás napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje” (4. vers). Itt azt olvassuk, hogy mikor Isten látta, hogy nem volt senki, aki segítene Neki, hogy „véghezvigye tervét, szokatlan tettét, elvégezze munkáját”, a „Seregek Ura elhatározta az egész ország pusztulását” (Ézs 28: 21-22)., majd megdöbbenve azt mondja: „saját karom segített nekem, és felindulásom támogatott” (Ézs 63:5). A gonoszság vére áztatta át Megváltónk ruháját (3. vers). Megtapasztalta az Atya teljes dühét, mely a gonoszság felé irányul. Ez megtörte a Messiás szívét. Életének vére kiömlött a földre, hogy a bűnösök milliói nyerhessenek így örök életet.
Nem tudjuk elválasztani egymástól a megváltást és a gonoszság kiirtását. Isten gyűlöli a gonoszságot. Hogyan tudnánk tisztelni egy olyan uralkodót, aki nem dönt a helyes lépésről a megfelelő időben, hogy kiirtsa ezt a pusztító erőt, és így tegye még egyszer biztonságosabb hellyé az univerzumot? Mind a megváltás, mind a bosszú az „Atya kedvessége”. Dicsőség Neki „sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen” (7. vers – új prot. ford.). Isten minden embernek azt adja, amit választott. A gonoszok úgy döntöttek, hogy elutasítják az Urat, és nem lennének boldogok az Ő királyságában.
A harcos Messiás együtt örül minden idők megváltottaival. De ez a hatalmas harcos, Isten jelenlétének Angyala (9. vers), aki sírt, amikor Lucifert és angyalait – még a kezdet kezdetén – kivetették a Mennyből, a vég idején is gyászolja majd gyermekeit, akik elvesznek.
Aleta Bainbridge
272. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 8. fejezetéhez (október 18-24.).
Ki vigyáz az egészségedre? Alapjában véve te. A mai mű világunkban az élet, a gondolkodás és az egészség józan elvei támadás alatt vannak. A mentális, a testi és a lelki egészség a gyakorlatban összefonódik és kihatnak egymásra – nem lehet őket elválasztani. Szerencsére Istennek megvan a saját orvos „csapata”, akik még mindig házhoz mennek, és szerencsére elérhetők számunkra. Megtalálod őket a mai olvasmányban.
Jó, ha eszünkbe jut, hogy míg a tálentumok adottak, a mag felnövekszik. A Lélek gyümölcse a Galáciabeliekhez írt levél 5:22-ben a „magból” nő ki, vagyis Isten szavából, amit a szívbe ültetnek el. Ez a mennyei gyümölcs nem nő a természetes szív köves talaján. Azonban, ó, milyen jó látni, ahogyan növekszik a Krisztus által megújított szívünkben, amikor alárendeljük magunkat az ő irányító szeretetének és legfelsőbb akaratának. Szeretet, öröm, békesség, szívesség, hűség…mértékletesség fog teremni benned, hasonlóképpen, mint ahogy egy átlagos kert növekszik. Amikor zöldséget ültetek, figyelem, művelem, védelmezem, kigyomlálom a gazt, ami elfojtaná az életét – és a csoda megtörténik: növekszik. A gyümölcs, amelyet termesztünk, Isten jelleme – az Ő jellemvonásai – a mennyei módon újjászületett szívben! A mértékletesség nem egy listán kipipálandó tétel – hanem a Krisztusban elrejtett életről szól. Műveljük hát a mennyei magot, amelyet belülre plántáltak és figyeljük, amint növekszik!
Ámen!
VálaszTörlés