Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 9. fejezet 1934. nap
AZ
ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK
9. fejezet (6. rész) – Tanítás és gyógyítás
Apró alkalmak
Senki se keressen nagyobb feladatokat, kihasználatlanul hagyva az apró alkalmakat. Míg sikeres lehetsz a kis feladatban, a nagyobb munkába belebukhatsz, és akkor elcsüggedsz. Ha teljes erőbedobással végzed el a kezed ügyében lévő feladatokat, akkor alkalmassá teheted magad a nagyobb munkára. A mindennapi alkalmak figyelmen kívül hagyásával, a kéznél levő kicsiny dolgok mellőzésével sokan gyümölcstelenek lesznek és elsorvadnak.
Ne támaszkodj emberi segítségre! Az embereken túl nézz arra a Valakire, akit Isten fájdalmaink elviselésére, bánatunk elhordozására, szükségleteink kielégítésére rendelt. Istent szaván fogva bárhol találsz munkát. Fogj hozzá, és rendíthetetlen hittel lépj előre! Az a hit, hogy Krisztus jelen van, erőt ad és állhatatossá tesz. Munkálkodj önzetlen érdeklődéssel, lelkiismeretes igyekezettel, kitartó erővel.
Egyes területeken, ahová az elviselhetetlen és csüggesztő állapotok miatt sokan nem hajlandóak odamenni, önfeláldozó munkások erőfeszítései meglepő változásokat hoztak létre. Nem emberi erőre, hanem Istenre támaszkodva türelmesen és kitartóan dolgoztak, és az Ő kegyelme erőt adott nekik. Az így megvalósított sok jót ez a világ soha nem fogja megismerni, de az áldott eredmények láthatóak lesznek odaát.
Önfenntartó misszionáriusok
Önfenntartó misszionáriusok sok helyen eredményesen dolgozhatnak. Pál apostol önfenntartó misszionáriusi munkával világszerte megismertette Krisztust. Míg Ázsia és Európa nagyvárosaiban naponta hirdette az evangéliumot, kézművesi mesterségét folytatva tartotta fenn magát és társait. Az efézusi vénekhez intézett, munkamódszereiről bizonyságot tevő búcsúszavai értékes tanulságokkal szolgálnak minden evangéliumi munkás számára.
"Ti tudjátok" - mondta -, "mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt... hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként... Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni" (ApCsel 20:18-35).
Sokan ma is, ha ugyanaz az önfeláldozó lelkület hatná át őket, hasonló módon jó munkát végezhetnének. Induljanak el együtt ketten vagy többen az evangélizációs munkában! Látogassák meg az embereket, imádkozzanak, énekeljenek, tanítsák, magyarázzák a Szentírást, és szolgáljanak a betegeknek! Egyesek könyvevangélistaként tarthatják fenn magukat, mások pedig, az apostolhoz hasonlóan valamilyen kézművességet vagy egyéb munkát végezhetnek. És miközben munkájukat végezve felismerik tehetetlenségüket, alázatosan Istenre támaszkodva áldott tapasztalatokban lesz részük. Az Úr Jézus jár előttük, és mind a gazdagok, mind a szegények között pártfogásra és segítségre találnak.
Akik orvos-misszionáriusként kaptak kiképzést külföldi szolgálatra, azokat arra kell bátorítani, hogy késedelem nélkül menjenek el oda, ahol szolgálni fognak, és kezdjenek dolgozni az emberek között, munka közben tanulva meg a nyelvet. Nagyon hamar képesek lesznek arra, hogy megtanítsák Isten szavának egyszerű igazságait.
Az egész világon szükség van a kegyelem követeire. A keresztény családok hivatása, hogy elmenjenek sötétségben tévelygő lakóközösségekbe, külföldi területekre, hogy megtudják mire van szükségük embertársaiknak, és munkálkodjanak a Mester ügyéért. Ha ilyen családok telepednének le a föld sötét helyein, a lelki sötétségben élő emberek között, és Krisztus életét sugároznák, milyen nemes munka valósulhatna meg!
Ez a munka önfeláldozást igényel. Amíg sokan minden akadály elhárulására várnak, elvégezetlenül marad az a munka, amelyet elvégezhetnének, és tömegek halnak meg remény és Isten nélkül. Egyesek anyagi előnyökért vagy tudományos ismeretekért bizonytalan területekre merészkednek, és szívesen viselnek el áldozatot és nehézséget; de embertársaik érdekében milyen kevesen költöznek családjukkal olyan területekre, amelyek nélkülözik az evangéliumot!
A legkülönbözőbb állású vagy helyzetű emberek közelébe kerülni, bárhol vannak is, és segíteni nekik minden lehetséges módon - ez az igazi szolgálat. Ilyen erőfeszítéssel szíveket nyerhetsz meg, és olyan ajtót nyithatsz ki, amelyen át pusztuló lelkekhez kerülhetsz közel.
Bármit csinálsz, soha ne feledkezz el arról, hogy el vagy kötelezve Krisztusnak, és része vagy a nagy megváltási tervnek. Krisztus szeretetének gyógyító, életadó ereje hassa át életedet. Amint igyekszel másokat Isten szeretetének vonzáskörébe vonni, tegyen beszéded tisztasága, önzetlen szolgálatod, derűs viselkedésed bizonyságot kegyelmének hatalmáról. Adj a világnak olyan tiszta és igaz képet Istenről, hogy az emberek meglássák szépségét.
Nem sok haszna van annak, ha az általunk rossznak minősített szokások támadásával próbálunk másokat megreformálni. Az ilyen törekvésből sokszor több kár származik, mint haszon. A samáriai asszonnyal való beszélgetésekor Jézus nem becsmérelte Jákób kútját, hanem valami jobbat kínált. "Ha ismernéd az Isten ajándékát - mondta -, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet" (Jn 4:10). A beszélgetést arra a kincsre terelte, amelyet adni készült. Felkínált az asszonynak valami jobbat annál, mint amije volt: az élő vizet, az evangélium örömét és reménységét.
Ez szemlélteti azt a módot, ahogyan nekünk is dolgoznunk kell. Valami jobbat kell felkínálnunk az embereknek, mint amijük van. Krisztus békességét, amely minden értelmet felülhalad. Beszélnünk kell nekik Isten szent törvényéről, jellemének tükörképéről, ami kifejezi azt, hogy Isten mit vár el tőlük. Mutasd meg nekik, hogy a világ tovatűnő örömeinél és múló gyönyöreinél milyen végtelenül különb a menny soha el nem múló dicsősége! Beszélj nekik a Megváltóban található szabadságról és nyugalomról! "Valaki... abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik" (Jn 4:14) - nyilatkoztatta ki Jézus.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%204&version=NT-HU
A hatásos bizonyságtevésről szóló könyvek kis gyűjteményét tartom polcomon. Tapasztalt keresztényeknek sikerült mindössze néhány oldalon összegezniük Jézus bemutatásának tudományát. Ám, ha a tapasztalatok megosztásáról kellene könyvet írnom, talán sokkal jobb művet készíthetnék a bűn megosztásának tudományáról, amit mi, emberek mindnyájan gyakorolunk. Ez nagyon ijesztő gondolat!
Amióta csak a bűn megjelent, az emberek szerették megtanítani egymást, hogyan csatlakozzanak gonosz élvezeteikhez. Ez volt az oka, hogy az Úr özönvíz által elpusztította a földet. „Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében” (1Móz 6:5). Évszázadokkal később Salamon azt írta, hogy a hét dolog között, amiket az Úr gyűlöl, szerepelnek „Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszságra sietséggel futó lábak" (Péld 6:18).
Az éveken át tartó bűnelkövetés megtaníthatja az embert, hogyan vigyen másokat is a bűn lejtőjére. Azonban micsoda idő- és energiapazarlás ez! Amikor 33 évesen elkezdtem őszintén keresni az Urat, elborzadva tekintettem vissza életem eltékozolt éveire. Jézus 33 évet töltött itt, és megmentette a világot. Én pedig ostobaságomban semmit sem tettem az Úrért azokban az éveimben.
Isten sokunkban látja ezt a bolondságot és így szól. „Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek!” (Jer 4:22 - új prot. ford.).
Imádságom: Drága Uram! Tanító vagyok, akár akarom, akár nem. Az emberek tanulnak tetteimből és szavaimból. Taníts, kérlek, hogyan legyek tanító Teérted. Engedd, hogy mások a Te igédet és tetteidet lássák az életemben, és ezáltal mind közelebb vonzódjanak hozzád! Ámen.
Andrew McChesney
273. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 9. fejezetéhez (október 25-31.).
A Bibliában több alkalommal az áll, hogy Jézus „könyörületességre indult”. A „könyörületesség” szó latin tövének más a jelentése, mint az együttérzésnek vagy a megszánásnak. Együtt szenvedést jelent. Krisztus nem pusztán „sajnálatot érzett azok iránt”, hanem „együttérzett azokkal”, akikkel kapcsolatba került. A szó jelentése erősebb, mint pusztán egy érzés. Tartalmazza a vágyat, hogy enyhítse a szenvedést. Krisztus valóban viseli a betegségeinket, és hordozza fájdalmainkat. Ézsaiás 53:4. Megindul a gyarlóságainkon, hiszen velünk együtt éli meg azokat.
Jézus az életét adta, hogy megerősítsen minket az élet viharaiban, jobb útra tanítson minket, és életet, egészséget, reményt vigyen az életünkbe, hogy mi is meg tudjunk másokon „indulni”. A megpróbáltatások az élet részét képezik, különösen azok számára, akik tanítók, és a lelkek súlyos terhét cipelik. Ennyi szenvedés nagy rejtély, Isten azonban tudja és fogja is jóra használni: „Mindazok, akik ezen a földön őszinte szívvel szolgálják Istent, előkészítő képzést kapnak a bánat iskolájában. Minél mélyebb a bizalom és magasabb szintű a szolgálat, annál személyesebb a próba és szigorúbb a fegyelmezés.” Nevelés 151.4 Krisztus megtapasztaltatja velünk, hogy mit jelent „könyörületességre indulni”, hogy őszintén meginduljunk, ahelyett, hogy pusztán együttérzést vagy empátiát éreznénk. Ez a fajta könyörületesség kiterjed azokra is, akiket nem szoktunk szeretni, a szenvedőkre, a bűnösökre és a szerethetetlenekre.
Tanítson meg minket az Isten könyörületességre indulni!
Ámen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés