Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 8. fejezet 1929. nap
AZ
ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK
9. fejezet (1. rész) – Tanítás és gyógyítás
Amikor Krisztus első misszióútjára küldte el a tizenkét tanítványt, megparancsolta nekik, hogy "Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok" (Mt 10:7-8).
A hetvennek pedig, akiket később küldött el, ezt mondta: "Valamely városba bementek... gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa" (Lk 10:8-9). Krisztus velük volt hatalmával, és "visszatére... a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!" (17. vers).
Krisztus mennybemenetele után tovább folytatódott ez a munka. Saját szolgálatának jelenetei megismétlődtek, és a környező városokból tömegek gyűltek Jeruzsálembe, "hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának" (ApCsel 5:16).
És a tanítványok "kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük." "Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szíwel-lélekkel figyelmezve azokra, amiket Filep mondott... Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak... kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. És lőn nagy öröm abban a városban" (Mk 16:20; ApCsel 8:5-8).
A tanítványok szolgálata
Lukács, a nevét viselő evangélium írója, orvos-misszionárius volt. A Szentírás "ama szeretett orvos"-nak nevezi (Kol 4:14). Pál apostol hallott Lukács orvosi tudományáról, és felkereste őt, mint akire az Úr különleges munkát bízott. Megnyerte munkatársának, és miközben egyik helyről a másikra utazott, Lukács elkísérte. Egy idő után Pál Filippiben, Macedóniában hagyta Lukácsot. Lukács itt éveken át dolgozott mind orvosként, mind pedig az evangélium tanítójaként. Mint orvos szolgált a betegeknek, majd pedig imádkozott azért, hogy Isten gyógyító ereje nyugodjék meg a szenvedőkön. Így nyílt meg az út az evangéliumi üzenet előtt. Lukács orvosi eredményei sok alkalmat kínáltak neki arra, hogy Krisztust prédikálja a pogányok között. Isten azt akarja, hogy mi is úgy dolgozzunk, ahogy a tanítványok tették. A testi gyógyítás és az evangélium hirdetése szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az evangélium munkájában a gyógyítás soha nem választható el a tanítástól.
A tanítványok feladata az evangélium ismeretének terjesztése volt. Isten rájuk bízta ezt a munkát: hirdetniük kellett a világnak azt a jó hírt, amit Krisztus hozott el az embereknek. Ezt a munkát ők végezték el koruk népe számára. Egyetlen nemzedék alatt elvitték az evangéliumot az ég alatt élő minden nemzetnek.
Az evangélium világszéles hirdetése az a munka, amelyet Isten az Ő nevét viselőkre bízott. A világ bűneinek és nyomorának az evangélium az egyetlen ellenszere. Isten kegyelmének üzenetét meg kell ismertetni az emberiséggel. Ez elsődleges feladatuk mindazoknak, akik ismerik ennek az üzenetnek a gyógyító erejét.
Abban az időben, amikor Krisztus a tanítványokat megbízta az evangéliumi üzenet hirdetésével, az Isten és Igéje iránti hit majdnem kihalt a világból. A zsidó nép, amely Jahve ismeretével büszkélkedett, Isten Igéjét felváltotta a hagyományokkal és emberi spekulációkkal. Önző becsvágy, hivalkodás, kapzsiság töltötte be az emberek gondolatvilágát. Az Isten iránti tisztelet és az emberek iránti irgalom ismeretlenné vált közöttük. Az önzés volt az uralkodó elv, és Sátán akarata érvényesült az emberiség nyomorában és lealacsonyodásában.
Sátán ügynökei vették birtokukba az embereket. Isten lakóhelyévé teremtett emberi testek démonok lakóhelyévé lettek. Érzékeiket, idegeiket és szerveiket természetfölötti lények a leghitványabb vágyak kielégítésére késztették. Az embereket gonoszok légiói vették birtokukba, és arckifejezésükre a démonok nyomták rá bélyegüket.
Milyen a világ állapota ma? Vajon a Biblia iránti hitet nem rombolta le a "magasabb kritika" és korunk bölcselkedése, akárcsak Krisztus idején a hagyomány és a rabbinizmus? Most nem éppúgy a kapzsiság, a becsvágy és a szórakozás vágya tartja rabságban az emberek szívét, mint akkor? Az állítólagos keresztény világban - még Krisztus állítólagos egyházában is - milyen kevés embert irányítanak a keresztény elvek! Az üzleti, a társadalmi és a családi életben, még vallásos körökben is, milyen kevesen teszik Krisztus tanításait a mindennapi élet szabályává! Nem igaz-e az, hogy "az igazság messze áll... az egyenesség nem juthat be... és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz" (Ésa 59:14-15)?
"Bűncselekmények járványa" közepette élünk, amit minden gondolkodó, istenfélő ember rémülten vesz tudomásul. Nincs olyan emberi toll, amely le tudná írni az eluralkodó romlottságot. Minden nap újabb meglepetéssel szolgál, ami a politikai viszályt, megvesztegetést és csalást illeti. Minden nap magával hozza az erőszakos cselekmények, törvénytelenségek, az emberi szenvedéssel szembeni közömbösség, az emberi élet brutális, ördögi pusztításának elszomorító híreit. Minden nap az elmebetegségek, gyilkosságok, öngyilkosságok szaporodásáról tanúskodik. Ki vonná kétségbe, hogy sátáni erők növekvő aktivitással munkálkodnak az emberek között, hogy megzavarják és megrontsák a gondolkodást, és beszennyezzék és tönkretegyék a testet?
És miközben a világ tele van ezekkel a veszedelmes dolgokkal, az evangéliumot nagyon sokszor olyan közömbösen mutatják be, hogy nem sok hatást gyakorol az emberek lelkiismeretére és életére. Az emberek szíve mindenütt kiált valami után, ami nincs nekik. Olyan erőre vágynak, amellyel le tudják győzni a bűnt, olyan erőre, ami megszabadítja őket a gonoszság fogságából, olyan erőre, ami egészséget, életet és békességet ad. Sokan, akik miután egyszer már ismerték Isten szavának erejét, de egy ideig Isten nélkül éltek, most vágynak Isten jelenléte után.
A világnak ma is szüksége van arra, amire ezerkilencszáz évvel ezelőtt volt - Krisztus megismerésére. Nagy reformációs munkára van szükség, és csak Krisztus kegyelme által lehet véghezvinni a fizikai, szellemi és lelki helyreállítást.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 65
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2065&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2065&version=NT-HU
Elérkeztünk Ézsaiás könyvének utolsó két fejezetéhez, és arra jöttünk rá, hogy Isten csodálatos kegyelme soha nem ér véget. Nemzedékeken át kinyilatkoztatta magát zsidónak és pogánynak egyaránt. Ő a nagy Vagyok, még azok számára is, akik nem tudják, hogy létezik. Minden nap „naphosszat” (2. vers) kiáltja epekedő hangon mindenkinek, mindenütt: „Itt vagyok, itt vagyok!” (1-2. verse) "Jöjjetek hozzám!"
Isten nem mond le senkiről, míg egy cseppnyi remény van arra, hogy válaszolnak neki (8. vers). A nagy lázadás gyümölcse az Istentől való függetlenedés. Ahhoz, hogy valaki elkárhozzon, megfontolt döntést kell hoznia Isten ellen. Előre megfontoltan el kell döntenie, hogy hamis isteneket imád; el kell döntenie, hogy a saját maga választotta úton jár (3-7. vers; lásd még: 66:3-4-et).
Az „elveszettek” eltompították az isteni Pásztor hangját, aki „szólt, de nem feleltetek, beszélt, de nem hallgattak rá” (12. vers; 66:4). Ily módon elkövették a „megbocsáthatatlan bűnt”, a Szentlélek elleni bűnt (64:10; Mt 12:30-32). Döntésük képmutató, önigazult magatartásukban nyilvánul meg a „szentebb vagyok, mint te” magatartásban (5. vers), és abban, hogy „förtelmes bálványaikban gyönyörködtek” (66:3).
Az isteni Pásztor megígéri, hogy zöld legelőkre vezeti nyáját – a nyugalom biztonságos helyére (8-10. vers). Megígéri, hogy asztalt terít nekik ellenségeik jelenlétében, és az öröm túlcsorduló poharát adja nekik. Ők azonban ehelyett azt választották, hogy saját asztalukat a hamis isteneknek terítik meg, túlcsordult poharukat a szerencseistennek és sorsistennőnek ajánlják (11. vers).
Isten választottainak, az Ő szolgáinak, akik Őt keresik (9-10. vers) egy új ég és egy új föld tárul fel (17, 22. vers), azoknak, akik „Igent” és „Áment” mondanak Istennek, minden Jézusban megvalósuló ígéretére (2Kor 1:20). Isten egy új Kánaánt ígér Sionnal és Jeruzsálemmel a középpontjában (66:7-13), amely egyre nagyobb körökben tágul, egészen addig, míg magába nem foglalja a Föld minden népét, és végül az egész világegyetemet. Világméretű Édenkertté válik, amelyből örökre száműzve lesz minden, ami árthat – még a kígyó is, amely a bűn és a halál jelképe – visszaalakul eredeti természetére (25. vers). Ez egy szentély, amelyben az ember legdédelgetettebb álmai annyira valóságosak és dicsőségesek lesznek, hogy a régi dolgokra nem is emlékeznek majd (17. vers). Ez az új rendszer minden örömteli dogot magába foglal, amelyeket Isten mindig is akart volna népe számára: az örömöt (18. vers), a beteljesedett életet (20. vers), a biztonságot (21-23. vers), a hasznos tevékenységeket (22. vers), az Istennel való közösséget (23-24. vers), és a békességet (25. vers).
Milyen más, milyen tragikus a jövője azoknak, akik elvetik Istent! Világos, hogy Isten nem „univerzalista” (minden ember üdvösségét valló tan). Másként fogalmazva, nem minden ember fog üdvözülni. Az ellentét azok sorsa között, akik úgy döntenek, hogy elfogadják Istent és azok között, akik úgy döntenek, hogy elvetik Őt a 13-15 versekben van összefoglalva. A választás a mienk!
Aleta Barinbridge
273. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 9. fejezetéhez (október 25-31.).
A Bibliában több alkalommal az áll, hogy Jézus „könyörületességre indult”. A „könyörületesség” szó latin tövének más a jelentése, mint az együttérzésnek vagy a megszánásnak. Együtt szenvedést jelent. Krisztus nem pusztán „sajnálatot érzett azok iránt”, hanem „együttérzett azokkal”, akikkel kapcsolatba került. A szó jelentése erősebb, mint pusztán egy érzés. Tartalmazza a vágyat, hogy enyhítse a szenvedést. Krisztus valóban viseli a betegségeinket, és hordozza fájdalmainkat. Ézsaiás 53:4. Megindul a gyarlóságainkon, hiszen velünk együtt éli meg azokat.
Jézus az életét adta, hogy megerősítsen minket az élet viharaiban, jobb útra tanítson minket, és életet, egészséget, reményt vigyen az életünkbe, hogy mi is meg tudjunk másokon „indulni”. A megpróbáltatások az élet részét képezik, különösen azok számára, akik tanítók, és a lelkek súlyos terhét cipelik. Ennyi szenvedés nagy rejtély, Isten azonban tudja és fogja is jóra használni: „Mindazok, akik ezen a földön őszinte szívvel szolgálják Istent, előkészítő képzést kapnak a bánat iskolájában. Minél mélyebb a bizalom és magasabb szintű a szolgálat, annál személyesebb a próba és szigorúbb a fegyelmezés.” Nevelés 151.4 Krisztus megtapasztaltatja velünk, hogy mit jelent „könyörületességre indulni”, hogy őszintén meginduljunk, ahelyett, hogy pusztán együttérzést vagy empátiát éreznénk. Ez a fajta könyörületesség kiterjed azokra is, akiket nem szoktunk szeretni, a szenvedőkre, a bűnösökre és a szerethetetlenekre.
Tanítson meg minket az Isten könyörületességre indulni!
Ámen!
VálaszTörlés