2020. október 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 28 - SZERDA - Jeremiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 9. fejezet 1932. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

9. fejezet (4. rész) – Tanítás és gyógyítás  

Krisztus egyháza szolgálatra szerveződött. Jelszava a szolgálat. Tagjai üdvösségük Vezérének irányítása alatt küzdelemre kiképezendő katonák. A keresztény lelkészeknek, orvosoknak, tanítóknak szélesebb körű munkájuk van, mint ahogy azt sokan felismerik. Nemcsak szolgálniuk kell az embereknek, hanem meg is kell őket tanítani szolgálni. Nemcsak tanítaniuk kell a helyes elvekre, hanem ki kell képezniük hallgatóikat ezeknek az elveknek a továbbadására. A meg nem élt, tovább nem adott igazság elveszti életadó képességét, gyógyító erejét. Áldása csak akkor tartható meg, ha másokkal megosztják.

Isten iránti szolgálatunk egyhangúságát fel kell oldani. Minden gyülekezeti tag végezzen valamilyen szolgálatot a Mesterért. Egyesek nem tudnak oly sokat tenni, mint mások, de mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy visszaszorítsa a világon végigsöprő betegségek és nyomorúság áradatát. Sokan szívesen dolgoznának, ha megtanítanák nekik, hogyan kezdjék el. Oktatni és bátorítani kell őket.

Minden gyülekezet legyen keresztény munkásokat kiképező iskola. Tagjaikat meg kell tanítani bibliaóra tartására, szombatiskolai osztályok vezetésére és tanítására, és arra, hogyan lehet a legjobban segíteni a szegényeken, gondot viselni a betegekről, és hogyan kell dolgozni a megtéretlenekért. Szükség van egészségügyi iskolákra, főzőtanfolyamokra és a keresztény segítő munka különböző ágaira. Nemcsak tanításra van szükség, hanem tapasztalt oktatók melletti tényleges munkára is. A munkát vezessék a tanítók, mások pedig mellettük tanulni fognak példájukból. A példa értékesebb, mint sok szabály.

Mindenki fejlessze fizikai és szellemi képességeit a maximumra, hogy dolgozhasson Istenért bárhol, ahova hívja őt. Ugyanaz a kegyelem, amely Krisztustól Pálra és Apollósra áradva olyan kiváló lelki emberekké tette őket, ma is árad az odaszentelt keresztény misszionáriusokra. Isten azt akarja, hogy gyermekei értelmes és tanult emberek legyenek, mert így tudják Őt világunkban igazán és nyilvánvalóan megdicsőíteni.

Művelt munkások, akik Istennek szentelték életüket, többféleképpen tudnak szolgálni, és alaposabb munkára képesek, mint a képzetlenek. Fegyelmezett gondolkodásuk helyzeti előnyt jelent számukra. De a kevésbé tehetségesek és képzettek is elfogadhatóan szolgálhatnak másoknak. Isten felhasználja azokat, akik ezt készségesen vállalják. Nem a legkiválóbb és legtehetségesebb személyek munkája jár a legnagyobb és legtartósabb eredménnyel. Olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik meghallották a menny üzenetét. A leghatékonyabb munkások azok, akik elfogadják ezt a hívást: "Vegyétek föl magatokra az én igámat", és tanuljatok tőlem (Mt 11:29).

Olyan misszionáriusokra van szükség, akik szívüket adják a munkába. Akinek a szívét Isten megérintette, az nagyon szeretne azokhoz közeledni, akik még sohasem hallottak szeretetéről. Személy szerint fáj neki állapotuk, és életét a saját kezébe véve elindul a menny által küldött és ihletett követként, hogy olyan munkát végezzen, amelyben közreműködhetnek az angyalok.

Ha nagy értelmi képességekkel megáldott emberek ezeket az ajándékokat önzően használják, egy bizonyos próbaidő után magukra maradnak, hogy a saját útjukat járják. Isten elhív kevésbé tehetségesnek látszó, önmagukban kevésbé bízó embereket is, és a gyengéket megerősíti, mert ők bíznak abban, hogy megteszi értük azt, amire ők képtelenek. Isten elfogadja az őszinte szolgálatot, és kipótolja hiányosságaikat.

Az Úr sokszor olyan embereket választ munkatársaiul, akiknek csak korlátozott iskolai műveltség megszerzésére volt alkalmuk. Ezek az emberek nagy igyekezettel használják képességeiket, és az Úr megjutalmazza műve iránti hűségüket, kitartó szorgalmukat, tudásszomjukat. Látja könnyeiket, és hallja imáikat. Ahogy megáldotta a babiloni udvar foglyait, ma is bölcsességgel és ismerettel ajándékozza meg munkásait.

Hiányos iskolai műveltségű, alacsony társadalmi helyzetű emberek néha csodálatos eredményeket értek el a lélekmentésben Krisztus kegyelme által. Sikerük titka Isten iránti bizalmuk volt. Naponta tanultak tőle, akinek csodálatos a bölcsessége és nagy a hatalma.

Ezeket a munkásokat bátorítani kell. Az Úr kapcsolatba hozza őket jobb képességű emberekkel, hogy kitöltsék a mások által hagyott réseket. Gyorsaságuk a tennivalók felismerésében, készségük a rászorulók megsegítésére, kedves szavaik és tetteik olyan ajtókat nyitnak meg, amelyek különben zárva maradnának. Közel férkőznek a bajbajutottakhoz, és szavaik meggyőző befolyása sok remegő lelket vonz Istenhez. Szolgálatuk mutatja, mit tehetnének sok ezren mások is, ha akarnának.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%202&version=NT-HU

Amikor 23 évesen elhatároztam, hogy Isten nélkül fogok élni, nem akartam bűnös ember lenni. Sőt, úgy hittem, hogy az ellenkezője fog történni. Az élet csodálatos lesz.

Tudjátok, annak ellenére, hogy a gyerekkoromat és ifjúságomat az Adventista egyházban töltöttem el, úgy éreztem, hogy már épp elég rosszat láttam az emberiségről, akárhol is szolgáltak a szüleim a világon. Láttam erkölcstelenséget, kapzsiságot, önbíráskodást és a legrosszabbat, képmutatást. Elhatároztam, hogy nem leszek olyan, aki mond valamit, de az ellenkezőjét teszi. Soha nem fogom magam jónak tettetni, miközben a bűneimet takargatom. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy kedvesebb és szeretőbb tudok lenni.

Néhány évig a tervem jól haladt. Kaptam egy egyszerű állást egy angol nyelvű hírújságnál Oroszországban, és elkezdtem gyorsan felfelé kapaszkodni a ranglétrán. Öt évvel később úgy éreztem, hogy mindent elértem, mert már második voltam a vállalatnál a ranglétrán, nagyobb lakásom volt, mint bárkinek, akit ismertem, és minden modern kori kényelmem megvolt, amit egy ember el tud képzelni.

Azonban a munkám és a vagyonom a bálványommá vált. Talán azt tűztem ki célul, hogy egy kedves, szerető ember leszek, de miután egy évtizedig Isten nélkül éltem, az egyetlen személy, akit kedvességgel és szeretettel halmoztam el, az én magam voltam. Mások talán úgy gondolták, hogy én egy jó ember vagyok, de valójában mindent csak a saját érdekemben tettem.

Jeremiás helyesen mondja: „és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek” (Jeremiás 2:5).                                        

Ima: „Szerető Istenünk, könnyen tudunk olyan dolgokra tekinteni, mint például egy szép hely, ahol kényelmesen lehet élni, egy jó munka, egy különleges barát, mivel úgy tűnik számunkra, hogy mindezek örömöt és kényelmet tudnak biztosítani. De megértem, hogy Nélküled minden világi dolog értéktelen bálvány, amely minket is értéktelenné tesz. Ma felismertelek téged, mint a Teremtőmet és Megváltómat. Tölts el engem a te Szentlelkeddel, és segíts, hogy felismerjem, hogy az én értékem is Tőled ered! Ámen.

Andrew McChesney 

273. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   9. fejezetéhez (október 25-31.).

A Bibliában több alkalommal az áll, hogy Jézus „könyörületességre indult”. A „könyörületesség” szó latin tövének más a jelentése, mint az együttérzésnek vagy a megszánásnak. Együtt szenvedést jelent. Krisztus nem pusztán „sajnálatot érzett azok iránt”, hanem „együttérzett azokkal”, akikkel kapcsolatba került. A szó jelentése erősebb, mint pusztán egy érzés. Tartalmazza a vágyat, hogy enyhítse a szenvedést. Krisztus valóban viseli a betegségeinket, és hordozza fájdalmainkat. Ézsaiás 53:4. Megindul a gyarlóságainkon, hiszen velünk együtt éli meg azokat.

Jézus az életét adta, hogy megerősítsen minket az élet viharaiban, jobb útra tanítson minket, és életet, egészséget, reményt vigyen az életünkbe, hogy mi is meg tudjunk másokon „indulni”. A megpróbáltatások az élet részét képezik, különösen azok számára, akik tanítók, és a lelkek súlyos terhét cipelik. Ennyi szenvedés nagy rejtély, Isten azonban tudja és fogja is jóra használni: „Mindazok, akik ezen a földön őszinte szívvel szolgálják Istent, előkészítő képzést kapnak a bánat iskolájában. Minél mélyebb a bizalom és magasabb szintű a szolgálat, annál személyesebb a próba és szigorúbb a fegyelmezés.” Nevelés 151.4 Krisztus megtapasztaltatja velünk, hogy mit jelent „könyörületességre indulni”, hogy őszintén meginduljunk, ahelyett, hogy pusztán együttérzést vagy empátiát éreznénk. Ez a fajta könyörületesség kiterjed azokra is, akiket nem szoktunk szeretni, a szenvedőkre, a bűnösökre és a szerethetetlenekre.

Tanítson meg minket az Isten könyörületességre indulni!

Vicki Griffin
Egészségügyi Szolgálatok Igazgatója/Lifestyle Matters
A Hetednapi Adventista Egyház Michigani Egyházterülete, USA
Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: