2020. november 10., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 10 - KEDD - Jeremiás 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 12. fejezet 1945. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

12. fejezet (3. rész) – A munkanélküliek és hajléktalanok megsegítése  

Nagyvárosi nyomornegyedek

A nagyvárosokban tömegek élnek, olyanok, akik még a néma állatoknál is kevesebb törődést és figyelmet kapnak. Gondolj a szánalmas bérkaszárnyákban, sőt még sötét, nyirkosságtól és szennytől bűzlő alagsorokban is összeterelt családokra. Ezeken a nyomorúságos helyeken gyermekek születnek, nőnek fel és halnak meg. Semmit sem látnak a természet csodálatos dolgaiból, amelyeket Isten az érzékek gyönyörűségére és a lélek felemelésére teremtett. Rongyosan és kiéhezetten erkölcstelen és züllött környezetben élnek. Jellemüket az őket körülvevő nyomorúság és bűn formálja. A gyermekek Isten nevét csak káromkodásban hallják. Csak mocskos beszéd, átkozódás és gyalázkodás jut el a fülükhöz. A szesz- és dohányszag, az émelyítő bűzök, az erkölcsi lealacsonyodás torzítja érzékeiket. Tömegeket nevelnek így bűnözőkké, a társadalom ellenségeivé, amely nyomorúságukban és züllöttségükben magukra hagyta őket.

A nagyvárosi nyomornegyedek nem minden szegénye tartozik ebbe a kategóriába. Betegség és balszerencse, sokszor pedig az embertársaikon élősködők becstelen cselszövése istenfélő férfiakat és nőket taszít a szegénység mélységeibe. Sok becsületes és jó szándékú ember szegényedik el szakmai képzettség hiányában. Tudatlanságuk miatt alkalmatlanok az élet nehézségeivel való megbirkózásra. A nagyvárosokba sodródva gyakran nem tudnak álláshoz jutni. Az erkölcstelenség látványával és hangjaival körülvéve rettenetes kísértéseknek vannak kitéve. Romlott és züllött emberekkel összeterelve, és gyakran közéjük sorolva, csak emberfeletti küzdelem, több mint emberi erő őrzi meg őket attól, hogy ugyanolyan mélyre süllyedjenek. Sokan kitartóan igyekeznek becsületesek maradni, inkább a szenvedést választva, mint a bűnt. Ez a réteg különösen igényli a segítséget, az együttérzést és a bátorítást.

Ha a nagyvárosokba zsúfolódott szegények otthonra találnának vidéken, nemcsak mindennapi betevőjüket keresnék meg, hanem addig ismeretlen egészségre és boldogságra lelnének. Kemény munka, egyszerű ellátás, nagy takarékosság, gyakran nehézség és szűkölködés lenne a sorsuk. De micsoda áldást hozna, ha a vidék csendjéért és tisztaságáért cserébe elhagynák a várost bűnre való csábításaival, kavargásával és bűntetteivel, nyomorúságával és szennyezettségével együtt.

Sok városlakó - akinek a lába zöld füvön nem pihenhet, aki évről évre piszkos udvarokra és keskeny sikátorokra lát, téglafalakat, járdákat, por és füst takarta eget láthat - ha zöld mezőkkel, erdőséggel, dombokkal és patakokkal, a vidék friss, tiszta levegőjével körülvett tanyavilágba költözhetne, olyan volna ez számára, mint a menny.

Az emberi kapcsolatoktól és függőségtől jórészt elvágva, a világ romlott életfelfogásától, szokásaitól és izgalmaitól elválasztva közelebb kerülnének a természethez. Isten jelenléte valóságosabb lenne számukra. Sokan megtanulnák, mit jelent Istenre támaszkodni. A természeten keresztül meghallanák Isten hangját, aki békét és szeretetet hirdet nekik, és értelmük, lelkük és testük érzékelné gyógyító, életadó hatalmát.

Ahhoz, hogy valaha is szorgalmasak és önfenntartóak legyenek, sokukat kell segíteni, bátorítani és tanítani. Tömegesen vannak szegény családok, akikért a legnagyobb missziómunkát akkor végeznénk, ha segítenénk őket a vidéken való letelepedésben és annak elsajátításában, hogy miként tegyék a földet termővé és megélhetésük forrásává.

Az ilyen segítségre és eligazításra nemcsak a városokban van szükség. Még vidéken is, a jobb életforma minden lehetősége ellenére, szegények tömegei élnek szűkösen. Egész lakóközösségek nélkülözik a szakmai és az egészségügyi oktatást. Családok laknak gyéren bebútorozott viskókban, csekély ruházattal, szerszámok és könyvek nélkül, megfosztva minden kényelemtől és a kultúra eszközeitől. Eldurvult lelkek, gyenge és deformálódott testek mutatják a végzetes örökség és rossz szokások következményeit. Az embereket az alapoktól kezdve kell tanítani. Lusta, tétlen, romlott élethez szoktak; gyakoroltatni kell velük a helyes szokásokat.

Hogyan lehet őket ráébreszteni az előmenetel szükségességére? Hogyan lehet őket elvezetni a magasabb szintű élet eszményéhez? Hogyan lehet felemelkedéshez segíteni őket? Mit lehet tenni ott, ahol túlsúlyban van a szegénység, és minden lépésnél meg kell küzdeni vele? Ez a munka minden bizonnyal nehéz. A szükséges reformáció sohasem valósítható meg úgy, hogyha az embereket nem segíti kívülről egy hatalom. Isten célja, hogy a gazdagokat és szegényeket szorosan kössék össze az együttérzés és segítőkészség szálai. Akiknek vannak képességeik, lehetőségeik és anyagi eszközeik, azok használják ezeket az ajándékokat embertársaik áldására.

Keresztény gazdálkodók igazi missziómunkát végezhetnek azzal, ha segítenek a szegényeknek otthont találni vidéken, és megtanítják őket arra, hogyan műveljék a földet, és tegyék azt termékennyé. Tanítsátok meg őket, hogyan használják a mezőgazdaság eszközeit, hogyan termesszenek különböző növényeket, hogyan ültessék el és gondozzák a gyümölcsösöket!

Sokan, akik a földet művelik, hanyagságuk miatt nem jutnak elegendő terméshez. Nem gondozzák megfelelően gyümölcsösüket, nem vetik el időben a magvakat, és csak felszínesen művelik meg a talajt. Sikertelenségüket a föld terméketlenségének tulajdonítják. Gyakran tanúskodnak hamisan, amikor megbírálnak olyan földet, amely helyes művelés esetén gazdag termést hozna. A nem megfelelő tervezés, a kevés erőfeszítés, a legjobb módszerek tanulmányozásának hiánya sürgős reformot kíván.

Mindenkinek, aki kész tanulni, meg kell tanítani a helyes módszereket. Ha valaki nem akar hallani a haladó ötletekről, akkor szavak nélkül kell megtanítani nekik a leckéket. Tartsátok rendben a saját földeteket! Ejtsetek el egy-két szót szomszédaitoknak, amikor csak lehetséges, és hadd bizonyítsa a föld termése ékesen a helyes módszer eredményeit. Mutassátok be, mire képes a föld, ha megfelelően művelik!

Figyelmet kell szentelni a különböző iparágak bevezetésének azért, hogy szegény családok állást találhassanak. Ácsok, kovácsok és mindenki, aki ért valamilyen hasznos munkához, tartsa feladatának, hogy tanítsa és segítse a tudatlanokat és a munkanélkülieket.

A szegények megsegítésében épp olyan tág tere van a nők szolgálatának, mint a férfiakénak. A jó szakácsnő, a háziasszony, a varrónő, az ápolónő - mindegyiknek a segítségére szükség van. A szegény családok tagjait meg kell tanítani főzni, saját ruházatukat megjavítani, a betegeket ápolni, otthonukat megfelelően gondozni. Tanítsátok meg a fiúkat és lányokat valamilyen hasznos mesterségre vagy foglalatosságra!

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2015&version=NT-HU

Nehéz helyzetbe hozták Istent az izraeliták.  Végül kijelentette, annyira engedetlenek és olyan konokul ragaszkodnak bűnös életmódjukhoz, hogy már senki sincs, akinek közbenjárása segíthetne rajtuk.

„És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állnának is előttem, nem hajolna lelkem e néphez; küldd ki orcám elől, hadd menjenek! ” (Jer 15:1). Gondoljunk csak bele, milyen kíméletlen ez a kijelentés. Senki sem járhatott már közbe Isten népéért. Senki!

Emlékszünk az izraeliták gonoszságának mértékére, amikor Isten kihozta őket Egyiptomból? 400 esztendőn át csak távolodtak Istentől. Elfeledkeztek Isten törvényéről, a szombat szentségével egyetemben. Bűneik egyre súlyosabbak lettek, miközben Isten a pusztaságban az Ő útjaira tanította őket. Isten csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy Ő kihozta népét Egyiptomból, most mégis kész volt elpusztítani őket, s ettől csak vezetőjük, Mózes közbenjáró könyörgése tartotta vissza.

Saul király is hasonló helyzetbe került.  A főpap, Sámuel járt közben érte egy darabig Istennél.

Isten azonban most azt mondta Jeremiásnak, hogy sem Sámuel, sem Mózes nem járhat már közben nála népéért. Ennyire messzire tévedtek Izrael gyermekei. Vajon minden elveszett? Számunkra is minden elveszik hasonló körülmények között?

Isten reményt nyújtott Jeremiásnak: „Azért ezt mondja az Úr: Ha visszatérsz hozzám, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk!” (19. vers)

Mózes, Sámuel és Jeremiás előrevetítették a mi mennyei közbenjárónk, Jézus képét, aki értünk könyörög. Jeremiás története bemutatja Isten irgalmát, de figyelmeztetésül is szolgál. Ha megmaradunk az engedetlenség útján és makacsul ragaszkodunk bűnös életünkhöz, eljön a nap, amikor már senki sem járhat közben értünk.

Imádságom: Köszönöm, Jézus, hogy közbenjársz értem. Őszintén engedelmeskedni akarok Neked. Kérlek, segíts, hogy engedelmeskedni tudjak! Ámen.

Andrew McChesney 

275. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12. fejezetéhez (november 8-14.).

Egy olyan csoporthoz tartozom, amit „szegénynek” tartanak az Amerikai Egyesült Államokban. Rokkant, idős asszony vagyok, alacsony, rendszeres jövedelemmel, és megtanultam, milyen nehéz szegénynek lenni Amerikában. Mégis, kényelmesen megélek többnyire, Isten gondviselésének köszönhetően. Csodálatos számomra, hogy mennyi ember, akik nem is vallásosak, törődik a szegényekkel és a rokkantakkal, és segíti őket, semmiféle viszonzást nem várva, ugyanakkor a vallásosak gyakran kötelezettségüknek érzik, hogy segítsenek, ők úgy érzik, mindannyian megérdemeljük, hogy ne legyen pénzünk, valahogyan kiérdemeltük, hogy szegények legyünk, és el kell fogadnunk a használt dolgokat és a kidobott ételt.

Ha az állampolgárok legszegényebb csoportjához tartozik valaki, rájön, hogyan lehet segíteni rajtuk, gondoskodni felőlük, megtanulni szeretni őket, ahogyan Jézus tette. Ő sosem várta el senkitől, hogy pénzgazdálkodási órákat vegyen, hogy megkapja Krisztus segítségét, vagy annál kevesebbet fogadjon el, mint a számára legjobb gyógyulás vagy megbocsátás, mert szegény vagy problémás. Tömérdek büszkeséget kell félretenni, hogy elfogadd a segítséget olyan emberektől, akik lenéznek téged. Krisztus a testet és a lelket is meggyógyította. A megbocsátás és a szeretet volt az Ő szolgálatának hajtóereje. Hajléktalan lettem, és azért vagyok ott, ahol most vagyok, mert azt kértem Istentől, hogy legyen meg az Ő akarata az életemben, és tegyen oda, ahol legjobban szolgálhatom az Ő művét.

Barbara Gardner
Berrien Springs, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: