2020. november 14., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 14 - SZOMBAT - Jeremiás 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 12. fejezet 1948. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

12. fejezet (7. rész) – A munkanélküliek és hajléktalanok megsegítése  

Amikor nehéz körülmények közé kerülünk, Ő alázatos imánkra válaszként megmutatja hatalmát és bölcsességét. Bízzál benne, mint imát meghallgató és imára válaszoló Istenben. Ő olyan Istenként fogja kinyilatkoztatni magát neked, aki segíteni tud minden válságos helyzetben. Ő, aki az embert teremtette, Ő aki csodálatos testi, szellemi és lelki képességeket adott neki, nem tartja vissza azt, ami szükséges annak az életnek a fenntartásához, amelyet Ő adott. Ő, aki Igéjét - az élet fájának leveleit - adta nekünk, képessé tesz bennünket arra, hogy ellássuk nincstelen gyermekeit élelemmel.

Hogyan kaphat bölcsességet az az ember, aki tartja az ekét és hajtja az ökröket? - Úgy, hogy keresi azt, mint ezüstöt, és kutatja, mint elrejtett kincset. "Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene" (Ésa 28:26). "Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet!" (Ésa 28:29).

Ő, aki az Édenben Ádámot és Évát megtanította, hogyan gondozzák a kertet, ma is szeretné tanítani az embert. Van bölcsesség annak a részére, aki hajtja az ekét és veti a magot. A benne bízók és neki engedelmeskedők előtt Isten utat nyit a fejlődésre. Lépjenek bátran előre, bízva abban, hogy kielégíti szükségleteiket az Ő jóságának gazdagsága szerint!

Ő, aki öt kenyérrel és két kis hallal táplálta a sokaságot, meg tudja ma is adni munkánk gyümölcsét. Ő, aki a galileai halászoknak ezt mondta: "Vessétek ki hálóitokat fogásra", és aki - amikor engedelmeskedtek - szakadásig megtöltötte hálóikat, azt akarja, hogy népének ez bizonyság legyen arra, hogy mit fog értünk tenni ma. Az az Isten, aki Izrael gyermekeinek mennyei mannát adott a pusztában, még él és uralkodik. Ő vezetni fogja népét, és ügyességet és értelmet ad abban a munkában, amelynek elvégzésére hivatottak. Bölcsességet ad azoknak, akik igyekeznek lelkiismeretesen és értelmesen elvégezni feladatukat. Ő, akié a világ, bővölködik anyagi eszközökben, és megáldja mindazokat, akik áldásul akarnak lenni másoknak.

Nézzünk hittel az ég felé! Ne csüggedjünk el a látszólagos kudarcok miatt, és ne kedvetlenítsen el minket a késedelem. Dolgozzunk jókedvvel, reménnyel, hálásan, és higgyük, hogy a föld gazdag, begyűjtésre kész kincseket tartogat kebelében a lelkiismeretes munkásoknak, és aranynál és ezüstnél értékesebb dolgokat tárol. A hegyek és dombok változnak; a föld elöregszik, mint a ruha; de Isten áldása, amely a pusztában asztalt terít népének, soha el nem múlik.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2019&version=NT-HU

Vendégeink voltak ebédre, ezért segítettem a mosogatásban. Sok volt a mosatlan, ezért Karen mosogatott, én pedig törölgettem és elraktam az edényeket. Felvettem egy kristálypoharat, hogy megtöröljem, és már biztosan tudjátok is, hogy mi történt. Kicsúszott a kezemből, a padlóhoz vágódott és millió darabra tört. Nem volt más választásom, mint felsöpörni, és a darabokat a szemétbe dobni.

Annak ellenére, hogy Isten prófétáját megfenyegették, és ő könyörgött Istenhez, hogy mentse fel, Isten azt mondta: „Menj." Isten az ítéletnek egy olyan üzenetét bízta rá, amelyet úgy kellett átadni, hogy ne lehessen félreérteni. Ezért Isten arra utasította Jeremiást, hogy „eljátsszon egy példázatot."

A nép vezetőiben és a papokban volt annyi tisztelet Jeremiás iránt, hogy elmenjenek vele arra a helyre, amelyet az Úr megmutatott, a hírhedt Ben-Hinnom völgyébe, amely nem más mint a Gyehenna. Ez a hely az idő múlásával a végső pusztulás szimbólumává lett. Ez volt az a hely, ahol a hitehagyó királyok feláldozták gyermekeiket a Molok és Baál démon isteneknek. Egyben szemétdomb is volt, ahol a város szemetét elégették.

Végigtekintve a tájon, Jeremiás meghirdeti az eljövendő veszedelmet, és felsorolja ennek okait. Ez olyan, mintha Isten azt akarná, hogy ők és mindazok, akik hallják és olvassák, megértsék népének romlottságát. Ez annyira visszataszító, hogy ki kell jelentenie, hogy a gyermekek feláldozása Molok és Baál isteneknek annyira távol állt Isten jellemétől, hogy még csak eszébe sem jutott az ilyesmi. Csak arra tudok következtetni, hogy a gonosz annyira elmosta a határvonalakat, hogy egyesek a nép közül ezt a visszataszító és kegyetlen gyakorlatot a Teremtő követelményeként értelmezték.

A próféta üzenetét azzal zárja, hogy a cserépkorsót, amely azzal a céllal készült, hogy vizet vagy olajat tároljanak benne, annyi darabra töri, hogy többé ne lehessen összeilleszteni. Ez után a próféta megismétli a vádakat Isten népe ellen, hogy elhagyták Istent és démon istenek után futkostak. Az "eljátszott példázatot" azzal fejezi be, hogy kijelenti: az egész város olyan lesz, mint a megfertőztetett „Tófet", ami egy különleges hely a Hinnom völgyében, ahol a Molok isten papja élve megáldozta a gyermekeket. A Tófet név egy olyan szóból ered, ami dobot jelent és egy magyarázó azt mondja, hogy dobokat használtak, hogy elnyomják a gyermekek sírásának hangját, miközben feláldozták őket. 

El tudjátok képzelni a vezetők és papok menetét, akik visszafele mentek a városba ez után a tapasztalat után, amit Jeremiással átéltek? Később a próféta elismétli Isten üzenetét a Templom udvarában, hogy mindenki aki ott elhalad, tudomást szerezzen róla.

Nagyon nehezen tudom megérteni, amikor ezt az igei szakaszt olvasom, hogy Isten népe hogyan süllyedhetett  ilyen mélyre. Hogyan történhetett ez meg királyokkal, papokkal, vezetőkkel és a néppel? Van valami a bűn vírusában, ami annyira szétterjed, hogy – az evangélium hatalma nélkül –, lényünk alkotóelemeit belülről szétbomlasztja.  

„Mennyei Atyám! Köszönöm Jézust és az evangélium erejét, amely megtérésre vezet engem."

Dan Houghton 

275. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12. fejezetéhez (november 8-14.).

Egy olyan csoporthoz tartozom, amit „szegénynek” tartanak az Amerikai Egyesült Államokban. Rokkant, idős asszony vagyok, alacsony, rendszeres jövedelemmel, és megtanultam, milyen nehéz szegénynek lenni Amerikában. Mégis, kényelmesen megélek többnyire, Isten gondviselésének köszönhetően. Csodálatos számomra, hogy mennyi ember, akik nem is vallásosak, törődik a szegényekkel és a rokkantakkal, és segíti őket, semmiféle viszonzást nem várva, ugyanakkor a vallásosak gyakran kötelezettségüknek érzik, hogy segítsenek, ők úgy érzik, mindannyian megérdemeljük, hogy ne legyen pénzünk, valahogyan kiérdemeltük, hogy szegények legyünk, és el kell fogadnunk a használt dolgokat és a kidobott ételt.

Ha az állampolgárok legszegényebb csoportjához tartozik valaki, rájön, hogyan lehet segíteni rajtuk, gondoskodni felőlük, megtanulni szeretni őket, ahogyan Jézus tette. Ő sosem várta el senkitől, hogy pénzgazdálkodási órákat vegyen, hogy megkapja Krisztus segítségét, vagy annál kevesebbet fogadjon el, mint a számára legjobb gyógyulás vagy megbocsátás, mert szegény vagy problémás. Tömérdek büszkeséget kell félretenni, hogy elfogadd a segítséget olyan emberektől, akik lenéznek téged. Krisztus a testet és a lelket is meggyógyította. A megbocsátás és a szeretet volt az Ő szolgálatának hajtóereje. Hajléktalan lettem, és azért vagyok ott, ahol most vagyok, mert azt kértem Istentől, hogy legyen meg az Ő akarata az életemben, és tegyen oda, ahol legjobban szolgálhatom az Ő művét.

Barbara Gardner
Berrien Springs, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba 

1 megjegyzés: