2020. november 12., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 12 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 12. fejezet 1947. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

12. fejezet (5. rész) – A munkanélküliek és hajléktalanok megsegítése  

Remény és bátorság

Bátorság és kitartás nélkül semmit sem tudunk megtenni. Öntsetek bátorságot és reményt a szegényekbe és elcsüggedtekbe. Amikor válságos helyzetbe jutnak, kézzelfogható segítséggel bizonyítsátok be nekik - ha szükséges -, hogy érdekel titeket a sorsuk. Akik sok előnyt élveznek, ne felejtsék el, hogy ők maguk is még sok dologban hibáznak, és nekik is fáj, amikor rámutatnak hibáikra, és arra, hogy miként kellene viselkedniük. Gondoljatok arra, hogy kedvességgel többet lehet elérni, mint dorgálással. Amikor megpróbáltok másokat tanítani, éreztessétek meg velük, hogy azt szeretnétek, ha a legmagasabb fokra jutnának, és hogy készek vagytok nekik segíteni. Ha néha mulasztást követnek el, ne siessetek elítélni őket.

Az egyszerűséget, önmegtagadást, takarékosságot, amelyeket oly fontos a szegényeknek megtanulniuk, sokszor nehéz és kellemetlen leckének tartják. A világ példája és szelleme állandóan önteltségre, a hivalkodás szeretetére, mértéktelenségre, tékozlásra és tétlenségre sarkall. Ezek a bűnök ezreket kergetnek nyomorba, és ezreket gátolnak meg a lealázottságból és nyomorból való kiemelkedésben. A keresztényeknek bátorítaniuk kell a szegényeket az ezekkel a hatásokkal szembeni ellenállásra.

Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegény születésű volt. A menny Fensége, a dicsőség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka megalázva magát fogadta el emberi mivoltát, és a szegénységet és a megalázottságot választotta. Nem voltak olyan lehetőségei, amelyeket a szegények nem élvezhetnek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. "A rókáknak barlangjuk van - mondta -, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania" (Lk 9:58).

Jézus nem hajszolta az emberek csodálatát és dicséretét. Ő nem parancsolt semmilyen hadseregnek. Nem uralkodott földi birodalmon.

Nem kereste a gazdagok és a világ által megbecsültek kegyét. Nem igényelt helyet a nemzet vezetői között. Egyszerű emberek között élt. Semmibe vette a társadalom mesterkélt megkülönböztetéseit. Az arisztokrata születést, a gazdagságot, talentumot, tanultságot, rangot figyelmen kívül hagyta.

Ő volt a menny Fejedelme, tanítványait mégsem a tanult jogtudósok, a vezetők, az írástudók és farizeusok közül választotta. Mellőzte őket, mert kérkedtek tudásukkal és rangjukkal. Görcsösen ragaszkodtak hagyományaikhoz és babonáikhoz. Ő, aki minden szívben olvasni tudott, egyszerű halászokat választott, akik hajlandóak voltak tanulni. Együtt evett a vámszedőkkel és bűnösökkel, és az egyszerű emberek közé vegyült, nem azért, hogy lealacsonyodjék hozzájuk és világias legyen, hanem hogy tanítás és példa által megmutassa nekik a helyes elveket, és hogy kiemelje őket földhözkötöttségükből és romlottságukból.

Jézus igyekezett helyre tenni azt a hamis mércét, amellyel a világ az emberek értékét méri. A szegények mellett foglalt helyet, hogy levegye a szegénységről a világ által rásütött bélyeget. Egyszer s mindenkorra megszabadította a megvetéstől és a gyalázattól azzal, hogy megáldotta a szegényeket, Isten országának örököseit. Jézus megmutatja nekünk azt az utat, amelyet Ő is taposott: "Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye föl az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem" (Lk 9:23).

A keresztény munkások ott találkozzanak az emberekkel, ahol vannak, és ne a kérkedésre, hanem jellemük építésére neveljék őket! Tanítsátok meg nekik azt, hogy miként munkálkodott Krisztus, és hogyan tagadta meg önmagát. Segítsetek nekik megtanulni tőle az önmegtagadás és áldozat leckéit. Tanítsátok meg nekik, hogy ne tetszelegjenek maguknak a divathoz való igazodással. Az élet tele van komoly, szent kötelezettségekkel, és sokkal értékesebb annál, mintsem hogy a magunk tetszésére eltékozoljuk.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2017&version=NT-HU

Londonban, a British múzeumban azon vettem észre magam, hogy egy biztonsági üveg mögött tárolt hatalmas, őskori gránittömböt bámulok. Sötétszürke, majdnem fekete volt és három különböző, ősi nyelvű felirat látszott rajta.  Az bizony nem más volt, mint a Rosette-i kő, amit Egyiptomban talált egy régészeti expedíció 1799-ben. Hogyan véshették bele az ősi betűjeleket és számokat abba a kemény kőbe? És vajon miért fáradoztak egy ilyen kényes, nehéz feladattal? Nyilván annyira fontos volt a mondanivalójuk, hogy maradandó megoldást kerestek megörökítésére.

Isten Szentlelke Jeremiás próféta által erőteljes ellentéteken keresztül mutatja be a szívszorító, fájdalmas valóságot.  Júda népének – az Ő saját népének – bűnei maradandóan az oltárok szarvára, és szívükbe íródtak. Az oltárok szarvára… ezt még megértjük, de az érzékeny hús-szívekbe? Gyémánthegyű vastollal, és ennek minden következményével? Örökre szól bűneink feljegyzése? Soha nem törölhetők el? Teljesen elveszett a remény?

Hogyan történhetett ez? Egyszerűen. Átkozott az ember, aki emberekben bízik. Mi ennek az elkerülhetetlen következménye? A szív eltávolodik az Úrtól. S ismét egy ellentét: áldott azonban az ember, vagy asszony, aki az Úrban bízik! Micsoda különbség! Ezeket a következményeket szeretném az életemben!

Az előbb jellemzett szív azonban mindenestül csalárd és reménytelenül gonosz. A fájdalmas kiáltás: „Kicsoda ismerhetné azt?”- korszakokon át visszhangzik felébredt bűntudatunkban.  Előfordult már veled, hogy annyira szerettél volna valamit, hogy rábeszélted magad, később pedig megbántad? Velem igen. Néhány éve volt egy kis hajó, amit meg kellett szereznem, legalább egyszer az életben. Olyan sokszor ismételgethetsz valamit-, még ha becsapod is magad -, hogy a végén te is elhiszed!

Függetlenül attól, kik vagyunk, tényleg nem ismerjük igazán magunkat. „Igazi önismeretre csak egy úton juthatunk: Krisztust kell szemlélnünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri Krisztust. (E.G. White: Krisztus példázatai 105. o. Advent Kiadó 1990)

Nem csoda, hogy Jeremiás imádságra fakad.  Nekem is ezt kell tennem!

Drága Atyám! Vizsgáld meg szívemet és gondolataimat, Te gyógyíts, és ments meg engem, akkor meggyógyulok! Te vagy egyetlen reménységem! Ámen.

Dan Houghton 

275. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12. fejezetéhez (november 8-14.).

Egy olyan csoporthoz tartozom, amit „szegénynek” tartanak az Amerikai Egyesült Államokban. Rokkant, idős asszony vagyok, alacsony, rendszeres jövedelemmel, és megtanultam, milyen nehéz szegénynek lenni Amerikában. Mégis, kényelmesen megélek többnyire, Isten gondviselésének köszönhetően. Csodálatos számomra, hogy mennyi ember, akik nem is vallásosak, törődik a szegényekkel és a rokkantakkal, és segíti őket, semmiféle viszonzást nem várva, ugyanakkor a vallásosak gyakran kötelezettségüknek érzik, hogy segítsenek, ők úgy érzik, mindannyian megérdemeljük, hogy ne legyen pénzünk, valahogyan kiérdemeltük, hogy szegények legyünk, és el kell fogadnunk a használt dolgokat és a kidobott ételt.

Ha az állampolgárok legszegényebb csoportjához tartozik valaki, rájön, hogyan lehet segíteni rajtuk, gondoskodni felőlük, megtanulni szeretni őket, ahogyan Jézus tette. Ő sosem várta el senkitől, hogy pénzgazdálkodási órákat vegyen, hogy megkapja Krisztus segítségét, vagy annál kevesebbet fogadjon el, mint a számára legjobb gyógyulás vagy megbocsátás, mert szegény vagy problémás. Tömérdek büszkeséget kell félretenni, hogy elfogadd a segítséget olyan emberektől, akik lenéznek téged. Krisztus a testet és a lelket is meggyógyította. A megbocsátás és a szeretet volt az Ő szolgálatának hajtóereje. Hajléktalan lettem, és azért vagyok ott, ahol most vagyok, mert azt kértem Istentől, hogy legyen meg az Ő akarata az életemben, és tegyen oda, ahol legjobban szolgálhatom az Ő művét.

Barbara Gardner
Berrien Springs, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba 

2 megjegyzés: