Higgyetek az Ő prófétáinak - november 25 - SZERDA - Jeremiás 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 16. fejezet 1960. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA 

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

16. fejezet (4. rész) – Ima a betegekért  

Mondjuk el kívánságainkat mindentudó, bölcs, mennyei Atyánknak, és azután teljes hittel mindent bízzunk reá! Így lehet kiegyensúlyozott életet élni. Tudjuk, hogy Isten meghallgat, ha akarata szerint kérünk. De nem helyes alázatosság hiányában követelőzni. Imánk ne parancsadás, hanem közbenjárás legyen!

Vannak esetek, amikor Isten mennyei hatalmánál fogva meggyógyít betegeket, de nem gyógyít meg minden beteget. Sokan elalszanak Jézusban. Jézus ezt íratta Jánossal Pátmosz szigetén: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket" (Jel 14:13). Ebből láthatjuk, hogy ha valaki nem gyógyul meg, nem szabad azért kishitűséggel vádolni őt.

Mindnyájan szeretnénk imánkra határozott választ kapni, mégpedig azonnal, és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy nem úgy kapjuk azt, ahogy vártuk. De Isten túl bölcs és túl jó ahhoz, mintsem hogy mindig akkor és úgy válaszoljon imáinkra, ahogyan mi szeretnénk. Isten többet és jobbat tesz értünk, mint amit kérünk. S mivel bízhatunk bölcsességében és szeretetében, ne kérjük arra, hogy engedjen akaratunknak, hanem igyekezzünk megérteni és megvalósítani az Ő szándékát! Kívánságaink és érdekeink olvadjanak bele az Ő akaratába! Azok a tapasztalatok, amelyek próbára teszik hitünket, áldást rejtenek magukban részünkre. Általuk lesz nyilvánvalóvá, hogy vajon hitünk őszinte és valódi-e; egyedül Isten szavára támaszkodik-e, vagy bizonytalan és ingatag - a körülmények függvénye. A hit gyakorlással erősödik. Engedjük, hogy a béketűrés elvégezze a maga tökéletes munkáját! Ne felejtsük el, hogy a Szentírás drága dolgokat ígér azoknak, akik az Úrra várnak.

Nem mindenki érti meg ezeket az elveket. Sokan, akik az Úr gyógyító kegyelmét kérik, azt vélik, hogy egyenes és azonnali választ kell kapniuk, különben hitük fogyatékos. Ezért a betegségtől legyengült embereket bölcs tanáccsal józan cselekvéshez kell segíteni. Nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az őket talán túlélő barátaik iránti kötelességüket, sem pedig mellőzniük az egészség helyreállítását szolgáló, természet kínálta eszközöket.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2030&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2030&version=NT-HU

Jeremiás próféta ismét megkapta az Úr üzenetét. Már majdnem sor került a helyreállításra. A próféta utasítást kapott, hogy írjon egy könyvet mindarról, amit Isten mondott neki (2. vers). Érdekes megfigyelni, hogy itt a 30-33. fejezetben szélesebb körben használja a költői eszközöket. A költészetnek ez a robbanásszerű megjelenése az öröm kifejezése, hiszen ez a rész a reményről szól.

A 30. fejezettől kezdve Jeremiás megjövendöli Júda helyreállítását. Az emberek kétségbe voltak esve. Ezt a vajúdó nő metaforájával írja le (5-6. vers). Ennek a szakasznak a közvetlen címzettje Isten népe, akik azért aggodalmaskodnak, mert az Úr arra használja a babiloniakat, hogy megbüntesse őket, „de majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat” (16. vers – új prot. ford.).

Van egy kérdés, amit fel kell tennünk: Miért engedte meg az Úr a hitetleneknek, hogy kihasználják az Ő népét? Miért engedte meg Isten, hogy a gonoszak munkálkodhassanak, és gonosz cselekedeteikkel boldogulhassanak? Az Ő népének az ad reményt, hogy mennyei Atyjuk biztosítja az igazságszolgáltatást számukra. A nemzet Isten ítéletének egy része, melyre ugyan olyan ítélet vár. Az Úr ellenségei feletti ítélet és a kiválasztott nép megújításának ígérete is felveti a szövetség lehetőségét: „És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek” (22. vers), mely témát részletesen tárgyalja Jeremiás 31. fejezete.

Ez a helyreállítás nem csupán anyagi, politikai vagy nemzeti szintű, hanem ez az Isten és az Ő népe közti szövetségi kapcsolat helyreállítása is egyben. Ha gyógyító munkát végzünk, akkor az emberek egészségét állítjuk helyre; a szegények táplálásával az anyagi szükségletekről gondoskodunk; az igazságszolgáltatás segítségével az igazságtalan környezetben is fenn tudjuk tartani az Úr Igéjének eszményeit. Mindezen erőfeszítések helyesek és elismerésre méltóak, de jelentéktelenek mindaddig, míg nem tisztázzuk a probléma lényegét, ami nem más, mint a Teremtőnkkel megszakadt kapcsolat. Ez a lelki szempont legyen minden cselekedet része, akár a gyülekezetbeli szolgálatról van szó, akár az egyes tagok mindennapi életéről, akiknek ugyanez kell, hogy legyen a céljuk.

„Drága Uram, kérlek, segíts nekem, hogy egyik cselekedetem alkalmával se feledkezzek meg arról, hogy életem középpontjában a Veled lévő kapcsolatomnak kell állnia. Ámen.” 

Michael Sokupa 

277. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   16-17. fejezeteihez (november 22-28.).

„Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a napról-napra, évről-évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.” (MH 225.1)

Az élet ironikus dolgainak egyike, hogy amikor a dolgok jól mennek, az emberi természetünk hajlamos elfeledkezni az áldás forrásáról.

2016-ot írtunk. Indiában voltam, és egy családdal találkoztam, ahol az apa komoly függőségben szenvedett, ami fizikai fájdalmat okozott neki a karjában. Természetes gyógymódokkal kezdtünk rajta segíteni, azonban azokon a napokon, amikor jobban érezte magát, nem működött velünk együtt. Nem volt más választásunk, mint hogy ráhagytuk. Egy nap, amikor elutasított, és azt mondta, hogy ő most a saját dolgát fogja csinálni, a fájdalom még nagyobb erővel tört rá. Míg a múltban mi kerestük őt, most ő keresett minket, és már meg akarta tenni, amire csak szükség volt, hogy jobb legyen.

Bárcsak megértenénk, hogy nincs szükség arra, hogy az elkeseredettség állapotába kerüljünk. Isten mindig kész és hajlandó segíteni nekünk, ha mi akarjuk.

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba