2020. november 16., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 16 - HÉTFŐ - Jeremiás 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 13. fejezet 1951. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

13. fejezet (2. rész) – Az elhagyatott szegények  

A jellem próbája

"A szegények mindenkor veletek lesznek - mondta Krisztus -, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük." "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól" (Mk 14:7; Jak 1:27).

Krisztus próbára teszi hitvalló követőit azzal, hogy gondoskodásra szoruló, tehetetlen és szegény embereket visz a közelükbe. Szűkölködő gyermekei iránti szeretetünkkel és szolgálatunkkal bizonyítjuk be, hogy őszintén szeretjük Őt. Ha elhanyagoljuk őket, akkor hamis tanítványoknak, Krisztussal és szeretetével szemben idegeneknek mutatjuk be magunkat.

Ha mindent megtettünk, ami megtehető annak érdekében, hogy családban szerezzünk otthont árva gyermekeknek, még sok egyéb tennivaló is marad. Sokan közülük rossz örökséget hoztak magukkal. Nem sok jóval kecsegtetnek, nem vonzó jelenségek, önfejűek, de Krisztus értük is meghalt, és szemében éppolyan értékesek, mint a mi saját kicsinyeink. Hacsak nem nyúl utánuk segítő kéz, tudatlanságban nőnek fel, és erkölcstelenségbe és bűntettekbe sodródnak. Sok ilyen gyermeket menthetnek meg munkájukkal az árvaházak.

Ezek az intézmények akkor a legeredményesebbek, ha a lehető legjobban hasonlítanak a keresztény otthonokhoz. A sok gyermeket magába gyűjtő, nagy épületek helyett legyenek különböző helyeken alapított kis intézmények! Kis- vagy nagyvárosok helyett (vagy azok közelében) legyenek vidéken, ahol művelésre való földterület áll rendelkezésre, ahol a gyermekek kapcsolatba hozhatók a természettel, és ahol lehetőség van valamilyen hasznosítható szakma elsajátítására.

Az ilyen otthon irányításával nemes szívű, művelt és önfeláldozó férfiakat és nőket kell megbízni; akik Krisztus iránti szeretetből vállalják ezt a munkát, és akik Krisztusnak nevelik a gyermekeket. Ilyen gondoskodás mellett sok otthontalan és elhanyagolt gyermek a társadalom hasznos tagjává, Krisztust megdicsőítő és másokat segítő emberré nevelhető.

Sokan lebecsülik a takarékosságot; összetévesztik azt a fösvénységgel és a kicsinyességgel. Pedig a takarékosság a legnagyobb bőkezűséggel is összefér. Takarékosság nélkül nem lehetséges igazi bőkezűség. Takarékoskodnunk kell ahhoz, hogy adhassunk.

Senki sem gyakorolhat igazán jótékonyságot önmegtagadás nélkül. Csak egyszerű, önmegtagadó és szigorúan takarékos élettel tudjuk elvégezni a Krisztus képviselőiként részünkre kijelölt munkát. Az önteltséget és a világi becsvágyat ki kell űznünk a szívünkből. Minden munkánkban a Krisztus életében megnyilvánuló önzetlenség elvét kell megvalósítanunk. Otthonunk falain, a képeken, a bútorokon ez legyen olvasható: "A szegény bujdosókat vidd be házadba!" Ruhásszekrényeinken ezt a feliratot kell látnunk, mintha Isten ujjával íródott volna: "A mezítelent ruházd fel!" Az ebédlőben, a gazdagon megterített asztalon ez álljon: "Oszd meg kenyeredet az éhezővel!"(Ésa 58:7 - új prot. ford.)

A hasznosság ezer útja nyitott számunkra. Gyakran azon siránkozunk, hogy csak szűkös anyagi források állnak rendelkezésünkre; de ha a keresztények igazán komolyan vennék ezt a kérdést, megsokszorozhatnák ezeket az anyagi forrásokat. Önzés és mértéktelenség az, ami elzárja előlünk a hasznossághoz vezető utat.

Mennyit költünk olyan dolgokra, amelyek merő bálványok; olyan dolgokra, amelyek lekötik szentebb dolgokra fordítandó figyelmünket, időnket és erőnket! Mennyi pénz pazarlódik el drága házakra és bútorokra, önző örömökre, fényűző és egészségtelen ételekre, káros élvezetekre! Mennyi pénzt költünk feleslegesen olyan ajándékokra, amelyek senkinek sem használnak! Hitvalló keresztények ma sokkal többet költenek szükségtelen, sokszor káros dolgokra, mint arra, hogy a kísértő karmaiból lelkeket mentsenek ki.

Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, olyan sokat költenek ruhára, hogy semmi nem marad mások szükségleteire. Azt gondolják, hogy nekik kellenek a drága díszek és költséges ruhák, tekintet nélkül mások szükségleteire; azokéra, akik még a legszerényebb ruhaneműt is csak nehezen tudják maguknak megszerezni.

Testvérnőim, ha öltözködési szokásotokat összhangba hoznátok a Bibliában leírt szabályokkal, bőven volna miből segítenetek szegényebb nőtestvéreiteknek. Nemcsak anyagi eszközeitek lennének, hanem időtök is. Sokszor erre van a legnagyobb szükség. Sok embernek segíthetnétek javaslataitokkal, ügyességetekkel és tapintatos viselkedésetekkel. Mutassátok meg, hogyan öltözködjenek egyszerűen, de ízlésesen. Sok nő azért nem jár Isten házába, mert viseltes, oda nem illő öltözéke élesen különbözik másokétól. Sok érzékeny lelket elkeserít ez a megalázottság és e különbség miatti igazságtalanság. Ezért sokan megkérdőjelezik a vallást, és megkeményítik szívüket az evangéliummal szemben.

Krisztus ezt parancsolja nekünk: "Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!" Míg naponta ezrek pusztulnak éhen, és lesznek gyilkosság, tűz és csapások áldozatai, minden emberbarát vigyáz arra, hogy semmi veszendőbe ne menjen, és semmi szükségtelenül el ne pazarolódjék, ami egy embernek is hasznára lehet.

Helytelen elfecsérelni időnket, és rosszul tesszük, ha kimerítjük agyunkat. Minden perc elvesztegetett idő, amit önzően használunk fel. Ha minden percet értékelnénk és helyesen használnánk fel, akkor mindenre volna időnk, amit meg kell tennünk önmagunkért és a világért. A pénzköltésben, az idő, az erő és az alkalmak felhasználásában várja minden keresztény Istentől az eligazítást! "Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki" (Jak 1:5).

"Adjatok, néktek is adatik"

"Jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal" (Lk 6:35).

Aki "elrejti szemét, megsokasulnak rajta az átkok", de "aki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége" (Péld 28:27).

"Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe" (Lk 6:38).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2021&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2021&version=NT-HU

Nehéz, már-már reményvesztett időkben elszánt lépésekre van szükség. Szemmel láthatóan valósággá vált, amire Jeremiás figyelmeztetett a babilóniaiak elleni háborúval kapcsolatosan, amikor Nabukodonozor seregével körülvette a várost. Ekkor Sedékiás király delegációt küldött Jeremiáshoz, hogy megtudakolja az Úr Szavát, amit nem sokkal korábban megvetett és visszautasított. Nem azért tett így, mert megtért, vagy a szíve átalakult volna, hanem kétségbeesésében – hátha így kivédhet és túlélheti a katasztrófát.

Válaszul a próféta egyértelmű és velős üzenetet küldött a királynak. A nemzet túl messzire ment, így a végzet és az ítélet felfokozott üzenete hangzott el. Nincs remény a város, a király, és a király szolgái számára, de az Úr megadja a köznép számára, hogy őket ne érintse a támadás olyan súlyosan. Isten azt üzeni Sedékiásnak, hogy – minden ösztöne ellenére – ahelyett, hogy harcolna vagy elfutna, inkább adja meg magát a babilóniaiaknak és így életben marad. Isten lehetőséget biztosít bárki számára, hogy az életet válassza, ha engedelmeskedik.

Már-már mintha kétségbe vonná Jeremiás az ítélet jogosságát, amikor Dávid házára emlékeztet, a királyra és szolgáira, arra, hogy mindannak, ami most történik, az uralkodás rendszerének teljes romlottsága az oka. Isten megragadja az alkalmat, hogy egy szenvedélyes védőbeszéd kerüljön a Bibliába arról, hogy jogossággal, becsülettel és együttérzéssel kell bánni a néppel és irányítani az országot, mert ha nem így történik, annak megvannak a természetes következményei.

Ez arra az alapelvre emlékeztet engem, amit igyekeztem fiaim elméjébe plántálni. Hozz jó döntéseket és jó dolgok történnek. Ha rossz döntéseket hozol, akkor rossz dolgok történnek. Minél több jó döntést hozol, annál több jó dolog történik, és megfordítva. Minél hamarabb kezdesz jó döntéseket hozni a rosszak helyett, annál hamarabb fognak jó dolgok történni!

A jó hír ebben a fejezetben az, hogy Isten szeretete és igazságossága nem engedi, hogy a bűn romlottsága ellenőrizetlenül terjedjen a végtelenségig. Egy nap véget vet az igazságtalanságnak és az elnyomásnak. Akkor Isten mindent helyrehoz, és újjá tesz.

Dan Houghton 

276. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12-15. fejezeteihez (november 15-21.).

„Nem alkalmi, átmeneti kapcsolat az, ami által a gazdag, világot szerető és imádó embereket Krisztushoz lehet vonzani. Sokszor ezeket a személyeket a legnehezebb megközelíteni. Misszionáriusi lelkülettel feltöltött embereknek – azoknak, akik nem lankadnak és nem csüggednek – személyesen kell erőfeszítéseket tenni értük.” (A nagy orvos lábnyomán 213.3)

A gazdag emberek bizonyos félelemmel és szkepticizmussal fogadják, ha az evangélium elhívásával találkoznak. Én és a barátom egy jómódú környéken voltunk, ahol egy idős párral találkoztunk, akik alkoholba fojtották a bánatukat, miután megtudták, hogy a férj halálos beteg. Mivel a barátomnak eszébe jutott egy könyv, amely olyan információt tartalmazott, ami segíthet, megígértük, hogy másnap este visszatérünk, és odaadjuk nekik a könyvet. Ez egy szokatlan barátság kezdete volt két fiatal orvosmisszionárius és egy nyugdíjas, gazdag házaspár között.

A párt nagyon kíváncsivá tette, hogy miért kapták a könyvet ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, és miért teszünk ilyesmit idegeneknek. Ez megnyitotta az utat ahhoz, hogy Krisztusról beszélgessünk. A barátság fejlődött és kiteljesedett, bibliatanulmányozásba kezdtünk, és mind a mai napig, 7 évvel később, a kialakult kapcsolat nagyon erős.

A személyes erőfeszítés, beleértve Krisztus módszerét, hogy elvegyült az emberek között és a javukat akarta, a legjobb módja, hogy elérjük a jómódúakat.

Tapiwa Marawanyika
Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: