Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 14. fejezet 1952. nap
AZ
ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK
14. fejezet (1. rész) – Szolgálat a gazdagokért
Kornélius, a római százados gazdag ember volt, és előkelő családból származott. Bizalmi és magas rangú állást töltött be. Ez a pogány születésű, neveltetésű és műveltségű ember a zsidókkal való kapcsolata által megismerte és imádta az igaz Istent. Hitének őszintesége a szegények iránti könyörületében mutatkozott meg. "Sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez" (ApCsel 10:2 - új prot. ford.).
Kornélius nem ismerte úgy az evangéliumot, ahogy azt Krisztus élete és halála kinyilatkoztatta; Isten egyenesen a mennyből küldött neki üzenetet. Egy másik üzenettel pedig Péter apostolt utasította, hogy látogassa meg és oktassa Kornéliust. A százados nem volt a zsidó egyház tagja, és a rabbik pogánynak és tisztátalannak tartották volna. Isten azonban ismerte szívének őszinteségét, és követeket küldött trónjától azért, hogy segítsék szolgáját a földön e római tisztségviselő tanításában.
Isten ma is keres embereket éppúgy a rangos, mint az alacsony származásúak között is. Sok olyan ember van, mint Kornélius, akiket kapcsolatba akar hozni egyházával. Ezeknek az embereknek rokonszenves az Úr népe, de a világhoz kapcsoló kötelékek erősen tartják őket. Erkölcsi bátorságot igényel, hogy állást foglaljanak az egyszerű emberek mellett. Különleges erőfeszítést kell tenni ezekért a lelkekért, akik felelős állásuk és kapcsolataik miatt olyan nagy veszélyben vannak.
Sok szó hangzott már el a mellőzött szegények iránti kötelességünkről. De nem kellene a gazdagoknak is némi figyelmet szentelnünk? Sokan reménytelennek tartják őket, és nem sokat tesznek azok szemének felnyitása érdekében, akik a világi dicsőség csillogásától elvakítva és elkábítva kihagyják számításukból az örökkévalóságot. Gazdag emberek ezrei szállnak sírba anélkül, hogy az intő üzenetet megismerték volna. De bármennyire közömbösnek tűnjenek is, a gazdagok között is sokan nagy terheket hordoznak a lelkükben. "Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont." Aki ezt mondaná a színaranynak: "Reménységemet aranyba vetettem", az "megtagadta... volna az Istent odafönt." "Senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla" (Préd 5:9 - új prot. ford.; Jób 31:24, 28 - új prot. ford.; Zsolt 49:8-9 - új prot. ford.)
Gazdagság és világi dicsőség nem elégítheti ki a lelket. Sok gazdag ember vágyik valamilyen mennyei bizonyosságra, valamilyen lelki reménységre. Sokan vágynak valamire, ami véget vetne céltalan életük egyhangúságának. Hivatali életükben sokan vágynak olyasvalamire, amijük nincs. Közülük kevesen járnak templomba, mert úgy érzik, hogy abból nem sok hasznuk van. A tanítás, amit ott hallanak, nem érinti meg a szívüket. Nem kellene-e őket személyesen megszólítanunk?
Az ínség és bűn áldozatai között találhatók olyanok, akik valamikor gazdagok voltak. Különböző foglalkozású és helyzetű embereket győzött le a világ szennye, a tömény ital fogyasztása, a bűnös vágyak kielégítése, és buktatott el a kísértés. Míg ezek az elbukott emberek szánalmat és segítséget igényelnek, ne szenteljünk figyelmet azoknak, akik már elindultak ugyan ezen az úton, de még nem süllyedtek ilyen mélyre?
Bizalmi állású és tiszteletre méltó emberek ezrei a test és lélek pusztulását jelentő szokások rabjai. Az evangélium szolgái, államférfiak, írók, gazdag és tehetséges emberek, jó üzleti érzékű és képességeik folytán használható emberek halálos veszedelemben vannak, mert nem látják be, hogy mindenben szükséges önuralmat gyakorolni. Figyelmüket fel kell hívni a mértékletesség elveire, nem szűklátókörűen, sem önkényeskedve, hanem Istennek az emberiség részére kitűzött nagyszerű céljának fényében. Ha az igazi mértékletesség elveit eléjük tudnánk tárni, sokan az előkelő osztályokból is felismernék annak értékét, és szívből elfogadnák azt.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 22
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2022&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2022&version=NT-HU
Jósiás király uralkodása üdítő lélegzetvétel a zsidó nemzet történelmében. Az Urat kereste teljes szívéből. A Szentírás feljegyzi, hogy a királyság több százéves történelme alatt nem volt olyan húsvét, mint amilyet Jósiás tartott. Minden tőle telhetőt megtett, hogy közelebb kerüljön Istenhez. Sajnos viszont nem volt olyan sikeres abban, hogy ezt az elkötelezettséget továbbadja a fiainak és embereinek.
Jeremiás, aki Jósias uralkodása alatt prófétaként szolgált, most Jósiás fiaihoz beszél. Azért, hogy ne legyen semmi kétség, Isten elküldi a prófétáját a királyi palotába, hogy a királlyal beszéljen. Jeremiás konkrét volt. Micsoda jelenet lehetett látni ott Jeremiást prófétaruhában a király előtt, amint Isten üzenetét célba juttatja!
„Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok” (3. vers).
A szavak természete jól mutatja azt a romlottságot, mely a palotát és a népet átjárta. Viszont ha ez megváltozik, a királyság megmarad. Ha elveti e szavakat, olyan csapások érik őt és a népét, melyet el sem tud képzelni; olyanok, melyek az utókor számára hihetetlenek lesznek.
Ezután az üzenet a
személyesebb hangvételű lesz. Jeremiás Jósiás három fiához intézi szavait, akik
mind királyként szolgáltak az elmúlt években. Ismeri mindegyik fiút gyermekkorából.
Látta fejlődésüket, és ismeri a legrosszabb tulajdonságaikat. Isten nagyon
elégedetlen a viselkedésükkel.
Isten utálja a kizsákmányolást, különösen, ha az erős teszi ezt a gyengével. Szembeállítja az ifjú fiút, Sallumot az apjával, és összehasonlítja a tetteiket. Jósiás megvédte a szegények és rászorulók ügyeit, azonban Sallum kihasználja őket. Jósias igazságban uralkodott, Sallum viszont elzüllött, és elnyomta az igazságot.
Joákim sem jobb nála. Isten a jólét idején is megosztja szavát a királlyal és az emberekkel, de ők nem fogják hallani, és nem követik hangját. A fiatal királyt a saját népe és a hercegek is megvetik, és amikor meghal, kivonszolják a városból, és úgy temetik el, mint egy szamarat, szégyenben és megalázottan az életében elkövetett bűnökért.
De lehet ez még
rosszabb. Isten Jeremiáson keresztül üzeni Kóniásnak, hogyha ő volna a
pecsétgyűrű az Ő jobb kezén, akkor lerántaná, és elhajítaná magától. Azoknak a
kezébe fogja adni, akiktől fél, akik az életére törnek! Őt és az anyját kiűzik
e földről, és meghalnak! Miért az édesanyjuk is? Ez lenne a jelzés, hogy ez a
korrupt befolyás honnan gyűrűzött be?
Végül pedig a kiáltás, mely minden időkön keresztül visszhangozni fog. „Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!” Napjainkban olyan világban élünk, ahol nem Isten Szent szava szerint élnek az emberek, ezért most azokért imádkozom, akik nem értik, hogy Isten mit szeretne nekik elmondani.
„Urunk, imádkozom, hogy figyelmes és éber legyek, és segíts meg, hogy a Te Szavaidat mindig a szívemben tarthassam. Ámen.”
Dan Houghton
276. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 12-15. fejezeteihez (november 15-21.).
„Nem alkalmi, átmeneti kapcsolat az, ami által a gazdag, világot szerető és imádó embereket Krisztushoz lehet vonzani. Sokszor ezeket a személyeket a legnehezebb megközelíteni. Misszionáriusi lelkülettel feltöltött embereknek – azoknak, akik nem lankadnak és nem csüggednek – személyesen kell erőfeszítéseket tenni értük.” (A nagy orvos lábnyomán 213.3)
A gazdag emberek bizonyos félelemmel és szkepticizmussal fogadják, ha az evangélium elhívásával találkoznak. Én és a barátom egy jómódú környéken voltunk, ahol egy idős párral találkoztunk, akik alkoholba fojtották a bánatukat, miután megtudták, hogy a férj halálos beteg. Mivel a barátomnak eszébe jutott egy könyv, amely olyan információt tartalmazott, ami segíthet, megígértük, hogy másnap este visszatérünk, és odaadjuk nekik a könyvet. Ez egy szokatlan barátság kezdete volt két fiatal orvosmisszionárius és egy nyugdíjas, gazdag házaspár között.
A párt nagyon kíváncsivá tette, hogy miért kapták a könyvet ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, és miért teszünk ilyesmit idegeneknek. Ez megnyitotta az utat ahhoz, hogy Krisztusról beszélgessünk. A barátság fejlődött és kiteljesedett, bibliatanulmányozásba kezdtünk, és mind a mai napig, 7 évvel később, a kialakult kapcsolat nagyon erős.
A személyes erőfeszítés, beleértve Krisztus módszerét, hogy elvegyült az emberek között és a javukat akarta, a legjobb módja, hogy elérjük a jómódúakat.
Ámen!
VálaszTörlés