2020. november 19., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 19 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 14. fejezet 1954. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

14. fejezet (3. rész) – Szolgálat a gazdagokért  

Sokan azt gondolják, hogy egy bizonyos viselkedési formát és munkamódszert kell alkalmazni; olyan módszert, ami e rangos emberek kényes ízlésének megfelel. Fontosnak gondolják a gazdagság látszatát, a díszes épületeket, a drága ruhákat, felszerelést és környezetet, a világ szokásaihoz való igazodást, az elegáns társaságot, a klasszikus műveltséget, az ékes szónoklást. De tévednek. A világi irányelv nem Isten útja a magasabb osztályok megközelítésére. Krisztus evangéliumának következetes, önzetlen bemutatása az, amivel eredményesen lehet hozzájuk közeledni.

Az, amit Pál apostol az athéni filozófusokkal való találkozásakor tapasztalt, tanulságul szolgál számunkra. Amikor Pál az Areopaguson összegyűltek elé tárta az evangéliumot, logikára logikával, tudományra tudománnyal, filozófiára filozófiával válaszolt. Hallgatóinak legbölcsebbjei meglepődtek és megnémultak. Szavait nem lehetett kétségbe vonni. De igyekezete nem sok gyümölcsöt hozott. Kevesen fogadták el az evangéliumot. Pál ezentúl más munkamódszert alkalmazott. Kerülte az elméletek szövevényes érveit és megvitatását; egyszerű módon hívta fel az emberek figyelmét Krisztusra, mint a bűnösök Megváltójára. Így írt a korinthusiaknak a közöttük végzett munkáról:

"Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről... És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék" (1Kor 2:1-5).

A rómaiakhoz intézett levelében majd ezt mondja:

"Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is" (Róm 1:16 - új prot. ford.).

Igazi méltósággal viselkedjenek azok, akik a magasabb szintű társadalmi osztályokért dolgoznak. Ne felejtsék el, hogy angyalok a társaik. Az értelem és szív kincstára legyen mindig telve azzal, ami "Meg van írva". Tartsd az emlékezés csarnokában Krisztus drága szavait! Sokkal jobban kell értékelni őket, mint az aranyat és ezüstöt.

Krisztus azt mondta, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába jutni. Ezért az osztályért való munkában sokszor elcsügged az ember, sok fájó meglepetésben van része. De Istennel minden lehetséges. Ő tud és fog munkálkodni emberi eszközökön keresztül azoknak az értelmén, akik életüket a pénzszerzésnek szentelték.

Csodáknak - az őszinte megtérés csodáinak - kell történniük, amilyeneket most nem látunk. A föld legnagyobb emberei sincsenek a csodatevő Isten hatalmától elzárva. Ha Isten munkatársai feladatukat bátran és lelkiismeretesen végzik, Isten fog megtéríteni felelős állású, intelligens és befolyásos embereket. A Szentlélek ereje által sok embert fog a mennyei elvek elfogadására késztetni.

Amikor tisztán feltárul előttük, hogy az Úr elvárja tőlük - mint képviselőitől -, hogy könnyítsenek az emberi szenvedésen, sokan erre válaszként anyagi javaikat együttérzésük kifejezése mellett megosztják a szegényekkel. Ahogy figyelmük így saját önző érdekeikről elterelődik, sokan meghódolnak Krisztus előtt. Befolyásukkal és anyagi javaikkal boldogan csatlakoznak a jótékonysági munkában az egyszerű misszionáriushoz, aki Isten eszköze volt megtérésükben. Földi kincseik helyes használatával kincset gyűjtenek maguknak, "elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti."

Sokan, amikor megtérnek Krisztushoz, eszközök lesznek Isten kezében a másokért - saját társadalmi osztályuk tagjaiért - való munkában. Úgy érzik, Isten megbízta őket azzal. hogy terjesszék az evangéliumot azok között, akiknek ez a világ jelenti a mindent. Időt és pénzt szentelnek Istennek, képességüket és befolyásukat arra fordítják, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak.

Csak az örökkévalóság fogja megmutatni, mit eredményezett ez a fajta szolgálat - hány kételytől gyötrődő, világiasságtól és nyugtalanságtól megfáradt lelket hozott a nagy Helyreállítóhoz, aki vágyik arra, hogy örökre megmentsen mindenkit, aki hozzá jön. Krisztus a feltámadt Megváltó, és gyógyulás van szárnyai alatt.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2024&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2024&version=NT-HU

Három fügefánk van az udvarunkon, és ma szedtem le az első fügénket ebben az évben! Tökéletes volt!

A fügefák gyakoriak voltak Izrael területén, és az emberek elég sokféleképpen használták fel a gyümölcsét. És mint minden fajta gyümölcsnél, a fügéknél is eljön az az időszak, amikor le lehet szüretelni. Kemények, de egy kicsit mégis puhák, lédúsak, és csodálatos ízük van! Viszont nem sokáig állnak el. Ha nem esszük meg őket, szárítjuk meg, vagy használjuk fel, akkor megromlanak. Ekkor már nem jók semmire, hacsak nem legyek és más rovarok rajait szeretnénk odavonzani! Ilyenkor jobb kidobni, amilyen hamar csak lehet.

Miután Jeremiás elvitte Isten üzenetét a királyokhoz, hercegekhez, prófétákhoz és papokhoz, a figyelmét most az átlagemberekre fordítja.  A szöveg valóban tartalmaz valamennyi üzenetet a királyoknak és papoknak, mégis ez a fejezet ugyanúgy szól a kézműveseknek és ácsoknak. Az egész nemzethez szól.

Isten két kosár gyümölcsöt használ fel az üzenetének szemléltetésére. Az egyik kosárban tökéletes fügék vannak: érettek és készek a fogyasztásra. A másik kosárban rothadt fügék vannak, amiket nem lehet megenni. Figyeljük meg, hogy Isten hogyan mutatja be a népének két különválasztott csoportját. A bálványimádás és a politikai és lelki vezetők hűtlenségének ellenére mégis van egy nagy csoport, Isten népe, akiket „igen jó fügének” jellemez! A másik csoport az élet népszerűbb oldalát választotta, hűtlen és teljesen romlottak lett. Bizonyos vagyok benne, hogy Isten így mutatja be népe néhány tagjának hűtlenségét a politikai és vallási romlottságban. De mindig van, aki hűséges!

Ez az üzenet elég elkeserítő lehetett a jó embereknek. Akiket a rossz fügékkel jellemeztek, már olyan távol voltak Istentől, hogy nem lehetett megmenteni őket, viszont a jó fügékkel ábrázoltak a babiloni fogságba kerülnek a jövőben! És Isten azt mondja, hogy mindez a saját érdekükben! Csak elképzelni tudom, hogy mennyire nehéz lehetett elfogadni ezt az üzenetet! Hogyan válhatna a javukra az, hogy elpusztul az otthonuk, a városuk, és kegyetlen pogányok hurcolják fogságba őket? Ez az ami képbe hozza azt a valóságot, hogy Isten útjai nem mindig a mi útjaink. Emlékezni fogok erre a következő alkalommal is, ha valami történik velem, amit nehezen tudok megérteni.  

Itt jön a lényeg, hogy mi hogyan látunk dolgokat. A mi szemszögünk csak néhány rövid napot fed le ezen a földön. Isten látótere egy hatalmas képet fog át. Annak idején Mózesen keresztül Isten megmondta a zsidók őseinek, hogy mi lesz akkor, ha a nemzet hűtlen lesz, és más isteneket, más pogány szertartásokat követ. Mózes 5. könyvének jövendölései egyértelműek. És az idő eljött.

Ezt a jövendölést két helyen találjuk meg. Az egyiket ebben a fejezetben, a 8-10. versekben. Isten megtisztítja ezt a földet. A király és a terület lakosainak nagy része, valamint azok, akik Egyiptom földjére menekültek, meg fogják tapasztalni a halált, éhínséget és dögvészt. A másik hely 2Krónikák 36-ban található, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy a vezetők és a nép egyre többet vétkezett. Isten könyörgött nekik a prófétákon keresztül egészen addig, amíg nem maradt megoldás. Ekkor az ítéletek hullámokban szakadtak rájuk. Azok, akik túlélték a pusztítást (a jó fügék) elhurcoltattak Babilonba, mint rabszolgák. Álljunk meg egy fontos pontnál. Isten embereinek addig kellett Babilonban maradniuk, amíg a földterületek megkaphatták azokat a szombatokat, amelyek elmaradtak abban a 70 évben, amikor folyamatosan dolgoztak rajtuk. Isten megparancsolta, hogy pihentessék a földet minden hetedik évben, de az emberek úgy döntöttek, hogy ez gazdaságilag nem kifizetődő! Ezért Isten most megengedi, hogy a föld megtisztuljon, és kárpótlásul pihenjen azon évek miatt, amikor Isten Szavát figyelmen kívül hagyták.

Viszont ebben a fejezetben szintén vannak jó hírek! Mindnyájunknak  szüksége van most jó hírekre! Az 5-7. versekben Isten bemutatja nagy terveit a „jó fügéknek,” miszerint elviszi őket a földjükről, hogy elkerülhessék az ítéletet. Megígéri, hogy visszaviszi őket, visszaállítja őket és új szívet ad nekik, így jobban megismerhetik Őt. Megígéri, hogy az Istenük lesz és mivel új szívük van, ezzel az új szívvel úgy fognak Hozzá fordulni, mint még soha!

Erre van szükségünk, teljes elkötelezettségre, szilárdan Reá tekinteni. Szükségünk van olyan szívre, mely teljesen elfordul a bűn pusztító erejétől. Nem lesz több langyos Laodicea, csak teljesen a Megváltónak átadott szív.

„Istenünk, hadd lehessek a jó fügékkel teli kosárban! És kérlek, adj új szívet, melyet teljesen átadhatok Neked! Ámen.”

Dan Houghton 

276. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12-15. fejezeteihez (november 15-21.).

„Nem alkalmi, átmeneti kapcsolat az, ami által a gazdag, világot szerető és imádó embereket Krisztushoz lehet vonzani. Sokszor ezeket a személyeket a legnehezebb megközelíteni. Misszionáriusi lelkülettel feltöltött embereknek – azoknak, akik nem lankadnak és nem csüggednek – személyesen kell erőfeszítéseket tenni értük.” (A nagy orvos lábnyomán 213.3)

A gazdag emberek bizonyos félelemmel és szkepticizmussal fogadják, ha az evangélium elhívásával találkoznak. Én és a barátom egy jómódú környéken voltunk, ahol egy idős párral találkoztunk, akik alkoholba fojtották a bánatukat, miután megtudták, hogy a férj halálos beteg. Mivel a barátomnak eszébe jutott egy könyv, amely olyan információt tartalmazott, ami segíthet, megígértük, hogy másnap este visszatérünk, és odaadjuk nekik a könyvet. Ez egy szokatlan barátság kezdete volt két fiatal orvosmisszionárius és egy nyugdíjas, gazdag házaspár között.

A párt nagyon kíváncsivá tette, hogy miért kapták a könyvet ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, és miért teszünk ilyesmit idegeneknek. Ez megnyitotta az utat ahhoz, hogy Krisztusról beszélgessünk. A barátság fejlődött és kiteljesedett, bibliatanulmányozásba kezdtünk, és mind a mai napig, 7 évvel később, a kialakult kapcsolat nagyon erős.

A személyes erőfeszítés, beleértve Krisztus módszerét, hogy elvegyült az emberek között és a javukat akarta, a legjobb módja, hogy elérjük a jómódúakat.

Tapiwa Marawanyika
Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA
Fordította Gősi Csaba 

2 megjegyzés: