Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 10. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2010&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A csapások folytatódnak. A sáskák mindent felemésztenek, amit a jégeső meghagyott. Talán az egyiptomi népnek már elege volt abból, hogy a fáraó ellenszegül Isten parancsának. Talán a fáraó már ott tartott, hogy elveszíti népe hűségét és támogatását. Megadja magát, és ismét megvallja, hogy vétkezett az Úr ellen. A sáskák elvonulnak, mire ő újra megtagadja a nép elengedését.
A sűrű sötétség fojtogató volt. Olyan sötét volt, hogy tapintani lehetett. A fáraónak elege lett. Túl volt a játékon is, amit parancsára a mágusok kíséreltek meg a bálványistenek és a zsidók Istene között. A szemfényvesztés már nem működött. Azt mondta Mózesnek és Áronnak: „Menjetek! Többé ne is lássalak, vagy mindketten meghaltok!” Mintha megszabadulhatott volna mindentől azzal, hogy kijelenti: „Nincs itt semmi probléma."
„Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1Pt 5:5). Amíg a fáraó halott fiának arcába nem nézett, nem döbbent rá, mit is tett valójában.
Amikor az emberek ellenállnak Isten kegyelmi figyelmeztetésének és üzenetének, problémát problémára halmoznak fel. Isten hatalmának további bizonyítékai még ellenállóbbá teszik őket. Még a hét utolsó csapás ideje alatt is káromolni fogják majd Isten nevét, és megtagadják, hogy Neki dicsőséget adjanak. Micsoda szomorú végük lett az egyiptomiaknak, és lesz azoknak, akik semmibe veszik Istent az utolsó napokban! „Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek” (Zsolt 34:3 – új prot. ford.).
Kenneth Mathews, Jr.
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne álljon ellene a kegyelmi figyelmeztetésnek, hanem engedjen Neked, míg nem késő, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet
12. fejezet – ÁBRAHÁM KÁNAÁNBAN (1. rész)
Ábrahám visszatért Kánaánba, és "[...] igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és arannyal" (1Móz 13:2). Lót még vele volt, és újra elmentek Béthelbe. Sátraikat a korábban emelt oltár mellett állították fel. Csakhamar rájöttek arra, hogy a megnövekedett vagyon megnövelte a bajokat is. A nehézségek és próbák idején összhangban éltek együtt, de a jólétben félő volt, hogy viszály támad közöttük. A legelő nem volt elég mindkét nyáj részére, és a pásztorok gazdáiktól várták a gyakori viták elrendezését. Nyilvánvaló volt, hogy el kell válniuk. Ábrahám idősebb, rangosabb és vagyonosabb volt, mégis ő javasolt elsőként terveket a béke megőrzésére. Bár Isten neki adta az egész országot, előzékenyen lemondott erről a jogáról.
"[...] Ne legyen versengés közöttem és közötted" - mondta - "se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincs-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek" (1Móz 13:8).
Itt mutatkozott meg Ábrahám nemes, önzetlen lelkülete. Hányan ragaszkodnának hasonló körülmények között minden áron jogaikhoz és elsőbbségükhöz! Hány család hullott szét ezért! Hány gyülekezet bomlott szét az igazság ügyét közmegvetés tárgyává és gyalázattá téve a gonoszok között! "Ne legyen versengés közöttem és közötted" - mondta Ábrahám - "hiszen atyafiak vagyunk"; nemcsak a rokonság miatt, hanem az igaz Isten imádata miatt is. Isten gyermekei az egész világon egy családot alkotnak, és a szeretetnek és megbékélésnek ugyanazon lelke irányítja őket. "Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek" (Róm 12:10) - tanítja Megváltónk. Ha mindenkivel egyformán előzékenyek lennénk, ha úgy bánnánk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy ők bánjanak velünk, akkor fele annyi bajunk lenne az életben. Az önimádat Sátán lelkülete; de az a szív, amely Krisztus szeretetét őrzi, irgalmas, és nem keresi a maga hasznát. Megfogadja a menny szabályát: "Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is" (Fil 2:4).
Jóllehet Lót Ábrahámmal való kapcsolatának köszönhette jólétét, mégsem volt hálás jótevője iránt. Az udvariasság azt kívánta volna, hogy engedje át a választást Ábrahámnak, de ő inkább önzően megpróbált előnyhöz jutni. "Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld ... mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe" (1Móz 13:10). Egész Palesztina legtermékenyebb tájéka a Jordán völgye volt. A szemlélőket az elveszett Paradicsomra emlékeztette. Olyan szép és termékeny volt, mint a Nílus öntözte síkságok, amelyeket nemrégiben hagytak el. Gazdag és gyönyörű szép városok is voltak ott, amelyek népes piacaikon jövedelmező kereskedést kínáltak. A világi nyereség ábrándképétől elkápráztatott Lót nem vett tudomást az ott uralkodó erkölcsi és lelki bűnökről. A síkság lakói "[...] nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt" (1Móz 13:13), de erről ő mitsem tudott, vagy ha tudott is, nem tulajdonított neki fontosságot. "És választá Lót magának a Jordán egész mellékét [...] és sátoroz vala Sodomáig" (1Móz 13:11-12). Mennyire nem látta előre önző választása szörnyű következményeit!
Miután Ábrahám elvált Lóttól, az Úr ismét neki ígérte az egész országot. Nem sokkal ezután a pátriárka Hebronba költözött; Mamré tölgyei alatt verte fel sátorát, és mellette oltárt emelt az Úrnak. Az olajfaligetekkel, szőlőskertekkel borított felföldi síkságok, hullámzó búzatáblák friss levegőjében, a dombokkal övezett tágas legelőkön megelégedetten élte egyszerű pátriárkális életét, és Lótnak hagyta Sodoma veszélyeket rejtő fényűzését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése