Higgyetek az Ő prófétáinak - június 8 - VASÁRNAP - Mózes második könyve 3. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes második könyve 3. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%203&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Kétféle módon válaszolhatsz egy pusztai tapasztalatra: vagy azt engeded meg, hogy tönkretegyen; vagy azt, hogy megtisztítson.

Mózes második könyvének 2. fejezetében Mózes egy negyven éves koronaherceg, akinek az élet minden jót megadott.  A harmadik fejezet elején pedig úgy jelenik meg, mint egy szelíd nyolcvan éves ember, aki a semmi kellős közepén olyan munkát végez, amit egy büszke egyiptomi soha nem tenne meg: juhokat legeltet. És még csak nem is a saját juhait; hanem felesége apjának juhait. Egy semmirekellő vő, aki arra sem képes, hogy saját munkát találjon.  

Miközben az egykori herceg élete ebben a pillanatban kényelmetlennek tűnhet saját mércénk szerint, mégis van két dolog, amit Mózes helyesen tesz. Elsősorban alázatos. Már nem egy büszke egyiptomi. Másodszor: elfoglalt. Amikor pusztai tapasztalatokon mész át, pontosan ezt kell tenned: maradj alázatos, és találj magadnak elfoglaltságot.

Mózes, aki most abban az állapotban van, hogy Isten használni tudja, találkozik az Úrral a Sínai-hegyen, aki egy rejtélyes angyal formájában jelenik meg. Az „Úrnak angyala” szószerinti fordításban „az angyal, aki Jahve”. Ez azt jelenti, hogy Jahve egy angyal? Nem. Isten mindenütt jelenvaló, Akit nem korlátoz semmilyen fizikai tér. Nekünk egy olyan Isten kell, aki mindenütt jelen tud lenni.

De van olyan idő, amikor Isten, aki mindenütt jelen van, egyszer csak úgy dönt, hogy másként fogja kinyilatkoztatni magát. Itt egy angyal képében jelenik meg, hogy kijelentse magát Mózesnek. Figyeljük meg a negyedik versben, hogy Isten, aki jelen van mindenütt, most egyszerre egy konkrét helyen is megjelenik: „Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből.” Olyan Isten Ő, aki mindenütt ott van – itt és most is – ugyanabban az időben.

Vannak-e olyan dolgok a szívedben, amikről tudod, hogy visszatartanak attól, hogy Isten teljes mértékben használjon téged? Annak alapján, amit mások mondtak neked (nem a saját megérzésed szerint), mit gondolsz, Isten milyen feladatot készít számodra?

Andy Nash

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy kezelni tudja pusztai tapasztalatait, azokat, amelyek nem a legkellemesebbek, de át kell vészelni, és a legjobban kell hozzáállni, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 10-11. fejezet

10. fejezet – BÁBEL TORNYA (1. rész)

Az özönvíz elsöpörte az erkölcsi romlottságot a földről. Benépesítésére Isten csak egy családot őrzött meg, és ez Noé házanépe volt. Isten így szólt Noéhoz: "[...] téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben" (1Móz 7:1). De Noé három fia között csakhamar megmutatkozott az a nagy különbség, ami az özönvíz előtti világban látható volt. Az emberiség ősatyáiban - Sémben, Khámban és Jáfetben - már felismerhető volt utódaik jelleme.

Noé Istentől ihletve megjövendölte az emberiség e három atyjától származó három nagy faj történelmét. Khám leszármazottait inkább a fiún, mint az atyán keresztül követve nyomon kijelentette: "Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt" (1Móz 9:25). Khám erkölcstelen dolgot művelt, ami azt tanúsította, hogy a gyermeki tisztelet már rég kihalt lelkéből és leleplezte kegyetlen és becstelen jellemét. Ezek a bűnös jellemvonások átöröklődtek Kánaánba és utódaiba, akik folytonos vétkezésükkel magukra vonták Isten ítéletét.

Másrészről Sém és Jáfet atyjuk iránt és így Isten törvényei iránti tisztelete is a boldogabb jövő ígéretét hordozta magában. E fiúkról így szólt Noé: "Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kánaán! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kánaán!" (1Móz 9:26-27). Sém családjából származott a választott nép, amellyel Isten szövetségre lépett; és tőle származott a megígért Megváltó. Sém Istene Jahve volt. Sémtől ivadékai között volt Ábrahám és Izrael népe. Rajtuk keresztül jött el Krisztus. "Boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene" (Zsolt 144:15). Jáfet pedig "[...] lakozék Sémnek sátraiban" (1Móz 9:27). Az evangélium áldásaiban Jáfet utódai különösképpen részesültek.

Kánaán ivadékai a legromlottabb pogányságba süllyedtek. Bár a prófétikus átok rabszolgaságra ítélte őket, századokig nem sújtott le rájuk a végzet. Isten eltűrte istentelenségüket és romlottságukat, mígnem átlépték türelmének határát. Akkor elvesztették önállóságukat, így Sém és Jáfet leszármazottainak rabszolgáivá lettek.

Noé prófétálása nem volt a harag vagy a kedvező ígéret önkényes meghirdetése. Nem is határozta meg fiai jellemét és sorsát, de megmutatta, mi lesz a következménye annak az életútnak, amit külön-külön választottak, és a jellemnek, amit kialakítottak. Isten az ő nézetét róluk és utódaikról saját jellemük és életvitelük alapján fejezte ki. A gyermekek általában öröklik szüleik természetét és hajlamait, és követik példájukat. Tehát a szülők bűneibe nemzedékről nemzedékre a gyermekek is beleesnek. Így Khám gonoszsága és tiszteletlensége megismétlődött utódaiban, sok nemzedéken át átkot hozva rájuk. "[...] egy bűnös sok jót veszt el" (Préd 9:20). {PP 118.2}  

Másrészről milyen gazdag jutalmat kapott Sém atyja iránti tiszteletéért, és milyen sok szent és jeles ember jelenik meg ivadékai között! "Jól tudja az Úr a feddhetetlenek napjait", "[...] és az ő magzatja áldott" (Zsolt 37:18. 26). "[...] megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják" (5Móz 7:9). {PP 118.3}  

Noé ivadékai még egy ideig ott laktak a hegyek között, ahol a bárka megállapodott. Ahogy szaporodtak, a hitehagyás csakhamar megosztotta őket. Azokat, akik el akarták felejteni Teremtőjüket, és le akarták rázni törvényének korlátait, állandóan bosszantotta istenfélő társaik tanítása és példája, s idővel elhatározták, hogy különválnak Isten tisztelőitől. Elvándoroltak Sineár síkságára, az Eufrátesz folyó partjára. Vonzotta őket a hely szép fekvése és talajának termékenysége. Úgy döntöttek, hogy letelepednek e síkságon.