2025. június 23., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 23 - HÉTFŐ - Mózes második könyve 18. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes második könyve 18. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2018&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2018&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Az újratalálkozás édes tapasztalat, miután hosszú ideig távol voltál szeretteidtől. Mózes visszaküldte Cippórát és gyermekeiket apósához, hogy biztonságban legyenek a fáraóval való viszálykodások idején, és most Jetró visszahozta őket Isten hegyéhez, a Hórebhez. Jetró válasza – miután meghallgatta Mózestől Isten szabadításának történetét –, mutatja, hogy valóban igaz ember volt, miként meg is erősítette: „Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél” (11. vers). Miután végignézi Isten választott vezetőjének egy napját, mint Midián istenfélő papja, tanácsokat ad Mózesnek. Az emberek reggeltől estig Mózeshez özönlöttek panaszaikkal és problémáikkal, s tőle kérték, hogy oldja meg azokat. Miért ne osztaná meg a rá nehezedő terhet azáltal, hogy vezetőket jelöl ki ezer, száz, ötven és tíz ember fölé? Ezek az emberek nem csupán bírák voltak, hanem közösségeik vezetői úgy béke időben, mint háborúban. Pozíciójuk kiterjedt a polgári és katonai ügyekre egyaránt. Isten jóváhagyásával Mózes képes lesz arra, hogy sokkal hatékonyabban és energikusabban hordozza és szolgálja népét ebben a rendszerben.

Ez egy hatalmas tanulság az egyház és vezetői számára. Hatékony szervezetet nem lehet működtetni egy személy vezetésével. Ahogy az egyház növekszik, istenfélő embereket kell kinevezni, akik egymás terhét hordozzák, és hatékony döntéseket hoznak Isten szent vezetése alatt. A bátor szolgáló vezetők megosztják feladataikat másokkal, és összhangban dolgoznak azon, hogy megvalósítsák a végcélt: bemenni az ígéret földjére mindazokkal együtt, akik gondjukra és vezetésükre bízattak.

Michael Hasel

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ez legyen az ő hitvallása: „Nagyobb az Úr minden Istennél”. Nagyobb az Úr minden problémájánál és nehézségénél, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet

12. fejezet – A HIT PRÓBÁJA (2. rész)

Amikor Ábrahám csaknem százéves volt, Isten ismét megígérte neki a fiút és azt is, hogy születendő örököse Sára gyermeke lesz. De Ábrahám még mindig nem értette meg az ígéretet. Ismáelre gondolt abban a hitben, hogy általa valósul meg Isten könyörületes szándéka. Fia iránti szeretetében így kiáltott: "[...] Vajha Ismáel élne teelőtted!" (1Móz 17:18). Az ígéret félreérthetetlen szavakkal megismétlődött: "[...] Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele." De Isten nem feledkezett el az apa imájáról. "Ismáel felől is meghallgattalak:" - mondta - "Ímé megáldom őt [...] és nagy néppé teszem őt" (1Móz 17:19-20).

Izsák születése élethosszig tartó várakozás után legdrágább reményeik beteljesülését hozta, örömmel töltve be Ábrahám és Sára sátrát. De ezzel az eseménnyel Hágár szeretve dédelgetett reményei hiúsultak meg. A már ifjúvá serdült Ismáelt eddig az egész tábor Ábrahám vagyona és az ivadékainak megígért áldások örökösének tartotta. A fiú hirtelen háttérbe szorult, és a csalódott anya és fia meggyűlölte Sára gyermekét. Az általános örvendezés fokozta féltékenységüket annyira, hogy Ismáel nyíltan gúnyolni merte Isten ígéretének örökösét. Ismáel féktelen természetében Sára a viszály kiapadhatatlan forrását látta, és Ábrahámot arra unszolta: küldje el a táborból Hágárt és Ismáelt. A pátriárka mélységesen elszomorodott. Hogyan űzhetné el Ismáelt, fiát, akit még mindig nagyon szeretett? Tanácstalanságában mennyei eligazításért könyörgött. Az Úr szent angyal útján üzente neki, teljesítse Sára kívánságát. Sem Ismáel, sem Hágár iránti szeretete ne álljon az útba, mert csak így tudja helyreállítani családja harmóniáját és békéjét. Az angyal közölte vele azt a vigasztaló ígéretet, hogy Ismáelt, bár elszakad atyja otthonától, Isten nem hagyja el; életét megőrzi, és a fiú nagy nemzet atyjává lesz. Ábrahám sajgó fájdalommal engedelmeskedett az angyal szavának. Atyai szívére kimondhatatlan bánat nehezedett, amikor elküldte fiát és Hágárt.

Az Ábrahámnak adott parancs, amely a házasság szentségét érintette, szolgáljon tanulságul minden kor számára. Ez kimondja, hogy a házasság jogaira és boldogságára még nagy áldozat árán is gondosan kell ügyelni. Sára volt Ábrahám egyetlen igazi felesége. Jogaiban mint feleség és anya senki sem osztozhatott. Sára tisztelte férjét, és az Újtestamentom ebben követendő példaként mutatja be. De ő nem akarta, hogy Ábrahám mást szeressen, és az Úr nem rótta meg azért, hogy vetélytársa elűzését követelte. Mind Ábrahám, mind Sára kételkedett Isten hatalmában, és ez a hiba vezetett a Hágárral kötött házassághoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése