Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 1. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%201&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A zsidók nem nevezték ezt a könyvet Mózes második könyvének, sem pedig „Exodus”-nak, hanem a könyv első szava vagy gondolata alapján nevezték el a bibliai könyveket. Mózes első könyvét például így nevezték: „Kezdetben”. Mózes második könyve a szabadulásról szól.
Noha az izraeliták több mint 400 éve voltak Egyiptomban – és már a családi nevükre is alig emlékeztek –, Isten azonban név szerint ismerte őket. Kezdte őket felkészíteni arra, hogy meghallják saját nevét (YHWH) a Sínai- hegynél.
Milyen csodálatos történet Mózes második könyvének – a Kivonulás könyvének – története! Ez a zsidók evangéliuma, a szabadulás és a kegyelem története. A zsidók úgy viszonyulnak Mózes második könyvéhez, mint a keresztények János evangéliumához. A közhiedelemmel ellentétben a zsidók sohasem hittek abban, hogy cselekedeteik által üdvözülnek. Mielőtt a Sínai-hegynél Isten felszólította volna őket az engedelmességre, már megváltást, szabadulást kaptak a Vörös-tengernél.
A korabeli izraelitákhoz hasonlóan mi is egy kisgyermek által kaptunk szabadulást, aki felnövekedve Szabadítóvá vált. Élete vége felé Jézus felment egy hegyre Kánaán földjén, és találkozott Mózessel és Illéssel. Lukács 9:31-32-ben azt olvassuk, hogy Jézus „távozásáról”, szó szerint „kivonulásáról” beszélgettek.
Izraelnek égető szüksége volt a szabadulásra. Milyen szempontból hasonlít ez saját élethelyzetedre? Emlékszel olyan időszakra életedben, amikor egy „új fáraó” támadt, aki nagyon megnehezítette életedet?
Martin Klingbeil
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te szabadításokódban higgyen és nagyon hamar a világ többi részével együtt ő is megtapasztalja a végső szabadítást, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 8-9. fejezet
9. fejezet – HÉTNAPOS HÉT (3. rész)
A tudósok mégis azt gondolják, hogy fel tudják fogni Isten bölcsességét, azt, amit Isten cselekedett vagy tud cselekedni. Jórészt eluralkodott az az elképzelés, hogy Istent saját törvényei korlátozzák. Az ember vagy tagadja, vagy nem veszi tudomásul Isten létezését, vagy azt gondolja, meg tud magyarázni mindent, még azt is, hogy miként munkálkodik a Szentlélek az ember szívén; és többé nem tisztelik nevét, sem nem félik hatalmát. Nem hisznek a természetfölöttiben, és nem értik Isten törvényét, sem azt, hogy végtelen hatalma folytán általuk viszi véghez akaratát. A "természet törvényei" - ahogy általában nevezik - azok a törvények, amelyeket az emberek megismerhetnek a fizikai világot irányító törvényekből. De milyen korlátozott a tudásuk, és milyen óriási az a terület, amelyben a Teremtő saját törvényeivel összhangban és a véges lények felfogóképességét végtelen messze meghaladóan tud cselekedni!
Sokan azt tanítják, hogy az anyagnak éltető ereje van - hogy az anyag bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik, és a benne rejlő energia által cselekedni tud - és a természet olyan változatlan törvényekkel összhangban működik, amelyekbe még Isten sem tud beavatkozni. Ez azonban hamis tudomány, és Isten Igéje nem igazolja. A természet a Teremtőjének szolgája. Isten nem helyezi törvényeit hatályon kívül, sem nem dolgozik velük ellentétben, hanem állandóan eszközeiként használja őket. A természet egy intelligenciáról, egy személy jelenlétéről, egy természet törvényein belül és keresztül működő cselekvő energiáról tanúskodik. Az Atya és a Fiú állandóan munkálkodik a természetben. Krisztus ezt mondja: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn 5:17).
Ezt énekelték a léviták a Nehémiás által feljegyzett dicsénekükben: "Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, ami rajta van [...] és te adsz életet mindnyájoknak" (Neh 9:6). Ami ezt a világot illeti, Isten teremtési munkája befejeződött. Mert "[...] munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte" (Zsid 4:3). De hatalma még most is jelen van a teremtés műveinek fenntartásában. Nem úgy van az, hogy az egyszer mozgásba lendített gépezet a benne rejlő energia folytán végzi munkáját; hogy a pulzus ver, és egyik lélegzet követi a másikat. Hanem minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás arról tanúskodik, hogy valakinek, akiben "élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17:28) mindenre kiterjed a gondoskodása. Nem a benne rejlő erő folytán termi meg ajándékait a Föld, és kering a Nap körül. Isten keze vezérli a bolygókat, és tartja pályájukon, hogy szabályszerűen járják égi útjukat. ő "[...] kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen" (Ésa 40:26). Isten hatalma folytán virul a növényzet, kihajtanak a levelek és virítanak a virágok. ő "[...] füvet sarjaszt a hegyeken" (Zsolt 147:8), és termékennyé teszi a völgyeket. "Az erdő vadjai [...] Istentől követelik táplálékukat", és minden élő teremtmény, a legparányibb bogártól egészen az emberig naponta az ő gondviselésétől függ. A zsoltáros csodálatos kijelentése szerint: "rád vár minden élő [...] megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal" (Zsolt 104:27-28 új kat. ford.). Az ő szava vezérli az elemeket; ő borítja be felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. "Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port" (Zsolt 147:16). "Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből" (Jer 10:13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése