Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 36. fejezet 1765. nap
A spiritizmusban megmutatkozó csodatevő hatalom azok ellen
fogja érvényesíteni befolyását, akik inkább Istennek engedelmeskednek, mint
embereknek. A szellemvilág követei azt állítják magukról, hogy a menny
küldöttei, akiket Isten azzal bízott meg, hogy a vasárnap megtagadóit
meggyőzzék tévedésükről, és arról, hogy az ország törvényeinek az Isten
törvényének kijáró engedelmességgel tartoznak. Ezek a lények keseregni fognak a
világ romlottsága miatt, és a vallástanítókkal együtt ők is vallják, hogy az
erkölcstelenség oka a vasárnap meggyalázása. Nagy lesz a felháborodás azok
ellen, akik bizonyságtételüket nem fogadják el.
Ebben a harcban - az Isten népe ellen vívott végső csatában
- Sátán politikája ugyanaz, mint amit a mennyben, a nagy küzdelem
megindításakor alkalmazott. Isten kormányzatának erősítését színlelte, és
titokban minden igyekezetével meg akarta dönteni. És a saját bűnös vágyaival a
hűséges angyalokat vádolta meg. A római egyház történelmét ugyanez a politika -
a megtévesztés politikája - jellemzi. A menny helytartójának munkáját színleli,
miközben magát Isten fölé akarja emelni, törvényét pedig megváltoztatni. Róma
gonosztevőknek bélyegezte azokat, akik uralma alatt az evangélium iránti
hűségük áldozatai lettek. Azt mondta, hogy Sátán cinkosai. Gyalázta őket, hogy
mások, sőt a maguk szemében is a legalávalóbb bűnözőknek tűnjenek. Így lesz ez
most is. Sátán megkísérli Isten törvényének tisztelőit elpusztítani.
Törvényszegőknek bélyegezteti őket, akik meggyalázzák Istent, és csapásokat
hoznak a világra.
Isten soha nem hat kényszerrel az akaratra, sem a
lelkiismeretre. Sátán viszont könyörtelen kényszert alkalmaz azokkal szemben,
akiket másként nem tud megrontani. Megfélemlítéssel vagy erőszakkal próbál a
lelkiismereten uralkodni és hódolatot kicsikarni. Igénybe veszi mind a vallási,
mind a világi hatalmakat, hogy Isten törvényével dacolva erőszakkal szerezzenek
érvényt emberi törvényeknek.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
102
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez az egyik
legszomorúbb zsoltár. Egy olyan ember imája ez, akinek a feje fölött
összecsapnak a megpróbáltatások hullámai. Panaszait a vigasztalás szavai
követik. Három különböző nézőpontból olvashatjuk ezt a zsoltárt:
1) Egy száműzött
fiatalember hazatérte előtt, a fogság földjén panaszkodik fájdalmai, magánya,
üldöztetése, betegsége és – habár még fiatal – a
halálfélelme miatt. Egyetlen reménye, hogy a Sion szabadításáról szóló prófécia
beteljesedése küszöbén áll: „Mert ideje, hogy könyörülj rajta [Sionon],
mert eljött a megszabott idő” (Zsolt 102:14). Imája végén kifejezi
bizonyosságát abban, hogy Isten soha el nem múló szeretettel bánik
gyermekeivel.
2) Messiási
zsoltárként is tekinthetünk a 102. zsoltárra, mint olyanra, amiből Jézus
idézett a kereszten: „Én Istenem én Istenem, miért hagytál el engem?”Olvashatjuk
úgy, mint Jézus és az Atya között lezajló párbeszédet. Jézus panaszainak
elmondásával kezdi a párbeszédet: „... olyan vagyok, mint a magános
madár a háztetőn. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek
én reám” (Zsolt 102:8-9). Beszél Isten ellene forduló haragjáról
is: „felemeltél engem és földhöz vertél engem” (Zsolt 102:11).
Az Atya válaszát és vigasztalását a 13-tól a 23-ig terjedő versekben
olvashatjuk: „De te Uram” – mondja az Atya a
Fiúnak –, „örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről
nemzetségre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj
rajta, mert eljött a megszabott idő.” A fizikailag teljesen elgyengült
Jézus nagyon röviden így imádkozik: „Ne vígy el engem az én napjaimnak
felén.” Az Atya válasza, részben a Zsidókhoz írt levél 1:10-12-ben
idézve, kinyilatkoztatja Jézus istenségét.
„Te Uram kezdetben
alapítottad a földet
és a te kezeidnek művei
az egek;
Azok elvesznek, de te
megmaradsz,
és mindazok, mint a
ruha megavulnak.
És palástként
összehajtod azokat
és elváltoznak,
te pedig ugyanaz vagy
és a te esztendeid el
nem fogynak.”
Olvassuk el újra és újra ezt a zsoltárt, érintsen meg bennünket Jézus szenvedése, ugyanakkor ízlelgessük győzelmét, állhatatos szeretetét és gondviselését irántunk.
3) Amikor 10-14 éves
diákokat tanítottam egy vidéki egyházi iskolában, Floral Crestben, Alabama
államban (USA), diákjaim gyakran választották kedvenc éneküknek az „Uram,
ma reggel...” című éneket. A 102. zsoltár kezdete erre az énekre
emlékeztet engem. Szerettem az első versszakot, de megremegtem a második
versszak utolsó szavától:
1/ Uram, ma reggel
hallgass meg,
Szám Neked énekel;
Mikor Hozzád küldöm
imám
Szemem Te emeld fel-
2/ A hegyekre, hol
Krisztus járt
Hordozta gondjaink,
Isten trónjához ajánlva
Imáink, panaszaink.
„Panaszaink”. Nem
tetszett a gondolat, hogy panaszaink Isten elé kerülnek. Tiszteletlennek
éreztem. Amikor kicsi voltam, szüleim gyakran mondták, hogy ne panaszkodjak. De
a Zsoltárok
könyve újra
és újra Isten elé viszi panaszainkat. Nem csupán a ránk törő bajokról beszél,
de elpanaszolja még azt is, hogy Isten mit tett, vagy éppen mit nem tett meg.
Most már hálás vagyok a „Panasz” zsoltárokért. Amikor összecsapnak a hullámok a fejünk felett, Isten jobban szereti, ha Hozzá visszük panaszainkat, mintha megtartanánk azokat magunknak. Istenhez intézett panaszainkkal elismerjük létezését. De nem kell itt leragadnunk.
Elismerhetjük hatalmát,
bölcsességét, jóságát, irgalmát, szeretetét és gondoskodását is irántunk.
Örömet találhatunk Isten dicsőítésében. Ebben a zsoltárban, mi, akik a XXI.
században élünk, a mennyei vigasztalás bizonyosságára lelhetünk, amikor
kétségbeesés és próba vesz erőt rajtunk.
R. Lynn Sauls
249. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
36. fejezetéhez (május 10-16.).
A törvények nélküli társadalom ki van téve a
káosznak és mindenféle borzalmas következménynek. Sátán célja, hogy hatalmas
pusztítást hozzon a világra, azzal, hogy az igazság semmibevételének és a
hamisságnak magjait elhintse a földön, ugyanazzal a buzgalommal, amellyel az
angyalok harmadát maga mellé állította a nagy küzdelem kezdetén. Amikor az
ellenség emberi képviselői Isten szavára úgy hivatkoznak, mint elavult és
javításra szoruló műre, Isten tekintélyét és Törvényét tagadják meg és egyszerű
kézikönyvvé degradálják azt.
Vegyük figyelembe azonban a következő kérdést:
ha a király törvénye nem mentette meg Esztert és a többi zsidó embert a
nyomorúság napjától, ha Dárius rendeletét nem vonták vissza a hűséges Dániel
javára, ha Heródes szavát nem lehetett megváltoztatni a kegyetlen kérés
ellenére, hogy Keresztelő Jánost végezzék ki, miért gondolnánk, hogy az Úr
változhatatlan Szava alakítható lenne e világ mértéke szerint? Miből gondoljuk,
hogy a szent, igazságot és szeretetet is hibátlanul tartalmazó Tízparancsolat
megváltozhat úgy, hogy a szerzője sosem hagyta jóvá rajta a változást?
Ezekben a napokban, amikor „Sátán egyre inkább
kiteljesedik”, és a csapások és „e jelenségek egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak”,
abban rejlik a legnagyobb veszély az életünkre és a családunkra nézve, ha
elfordulunk az igazságoktól, amelyek egyedüli védőbástyánkat jelentik. Közeleg
a pillanat, amikor Isten gyermekeit azzal vádolják meg, hogy ők az okai a
csapásoknak, amelyek világunkat sújtják. Amikor kiadják a rendeletet, amely a
hamis Szombat megtartására kötelez minket, az életünk mutassa be a szentek
állhatatosságát. Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése