Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 35. fejezet 1756. nap
A bálványok és az ereklyék imádása, a szentek segítségül
hívása és a pápa dicsőítése Sátán cselfogásai, amelyekkel az ember figyelmét
elvonja Istenről és Fiáról. Hogy romlásukat okozza, igyekszik elterelni
figyelmüket arról az egyetlen Valakiről, akiben üdvösségre lelhetnek. Nem
bánja, ha bárkihez fordulnak, csak ahhoz ne, aki ezt mondta: "Jöjjetek
énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én
megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28).
Sátán folyvást igyekszik hamis színben feltüntetni Isten
jellemét, a bűn jellegét és a nagy küzdelemben kockán forgó tényleges
kérdéseket. Filozófiájával eltereli figyelmünket az Isten törvényében foglalt
kötelességeinkről, és engedélyt ad a vétkezésre. Ugyanakkor hamis istenfogalmat
táplál az emberekben, hogy Istentől inkább féljenek és gyűlöljék, mintsem szeressék.
Saját kegyetlenségét is a Teremtőnek tulajdonítja. E kegyetlenség vallási
rendszerekben ölt testet, és istentiszteleti formákban fejeződik ki. Sátán így
vakítja el az embereket, és nyeri meg az Isten elleni harcban. Az Isten
tulajdonságairól alkotott hamis fogalmak elhitették a pogány népekkel, hogy
emberáldozatokra van szükség az Istenség kegyének elnyeréséhez; és a
bálványimádás különböző formái iszonyú kegyetlenségekben öltöttek testet.
A római katolikus egyház, amely a keresztény szokásokba
pogány elemeket kever, és a pogánysághoz hasonlóan hamis színben tünteti fel
Isten jellemét, olyan eszközökhöz folyamodott, amelyek legalább olyan
kegyetlenek és felháborítóak, mint a pogányok szokásai. Főhatalma idején Róma kínzóeszközök
alkalmazásával fogadtatta el tantételeit. Máglyára küldte azokat, akik nem
ismerték el követeléseit. Olyan vérfürdőket rendezett, amelyeknek a méretei
csak az ítéletkor lesznek nyilvánvalók. Egyházi méltóságok Sátán irányítása
mellett megtanulták, hogyan kell olyan eszközöket csinálni, amelyekkel a lehető
legnagyobb kínt okozhatják áldozatuk életének kioltása nélkül. Sok esetben az
emberi elviselhetőség végső határáig ismételgették a pokoli kínzást, amíg a
természet feladta a harcot és a szenvedő boldog szabadulásként köszöntötte a
halált.
Ez volt Róma ellenfeleinek sorsa. Híveit korbáccsal,
éheztetéssel és a testi sanyargatás minden elképzelhető és lesújtó formájával
figyelmezte. A Menny kegyének elnyerése érdekében a vezeklők a természet
törvényeinek megrontásával hágták át Isten törvényét. Azoknak a kötelékeknek a
léttépésére biztatták őket, amelyeket Isten az ember földi vándorújának
áldására és boldogítására hozott létre. A temető olyan áldozatok millióit rejti
magában, akik egy életen át próbálták legyőzni természetes érzéseiket,
elfojtani az embertársaik iránti rokonszenvet, mert Róma ezeket Istent sértő
dolgoknak minősítette.
Ha meg akarjuk ismerni azt a céltudatos kegyetlenséget,
amelyet Sátán évszázadokon át gyakorolt, nem azok között kell keresnünk, akik
soha nem hallottak Istenről, hanem a kereszténység központjában és egész
területén. Csak át kell tekintenünk Róma történelmét. A megtévesztés e
mamutszervezete útján a sötétség fejedelme megvalósítja célját: meggyalázza
Istent, és szerencsétlenné teszi az embert. Amikor látjuk, miként sikerül
álcáznia magát, és megvalósítania munkáját az egyház vezetői által, akkor
jobban megértjük, miért olyan ellenszenves neki a Biblia. Ha az ember olvassa e
Könyvet, feltárul előtte Isten irgalma és szeretete, és felismeri, hogy Ő nem
helyez terheket az emberre. Csak egyet kér: megtört, bűnbánó szívet és
alázatos, engedelmes lelkületet.
Krisztus életében semmi sem utal arra, hogy az ember csak
kolostorba zárkózva válhat alkalmassá a mennyei életre. Megváltónk soha sem
tanította azt, hogy a szeretetet és az együttérzést vissza kell fojtani. A
Megváltó szíve csordultig volt szeretettel. Az ember minél jobban megközelíti
az erkölcsi tökéletességet, annál éberebb lesz, annál jobban felismeri a bűnt
és szánja a szenvedőt. A pápa Krisztus helytartójának mondja magát, de vajon
mennyiben hasonlít jelleme Megváltónk jelleméhez? Tudunk-e arról, hogy Krisztus
embereket börtönbe vagy kínpadra küldött volna, mert nem adták meg neki a menny
Királyának kijáró tiszteletet? Vagy hogy halálra ítélte volna azokat, akik nem
hittek benne? Amikor egy samaritánus falu lakói semmibe vették Jézust, János
apostol mélységes felháborodással kérdezte: "Uram, akarod-é, hogy mondjuk,
hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illés is
cselekedett?". Jézus szánakozva nézett tanítványára, és megdorgálta
keménységéért. Így szólt: "Az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse
az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa" (Lk 9:54.56). Mennyire más
lelkületről tett bizonyságot Krisztus, mint állítólagos helytartója!
A római egyház ma egy makulátlan arcot mutat a világnak, és
mentegeti iszonyú kegyetlenkedéseit. Keresztény köntöst öltött magára, de nem
változott meg. A pápaság a letűnt korszakokban vallott elvei mellett ma is
kitart. A legsötétebb időkben kigondolt tanításait ma is vallja. Senki ne
hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel
adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten
emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a
fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken
hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete nem
kevésbé kemény és uralkodó ma sem, mint amikor elfojtotta az emberi
szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
93
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az Úr uralkodik!
Milyen bizalomébresztő
gondolat! Isten uralkodik a hatalmas univerzum felett. Ő tartja fenn és
mozgatja ezt a világot. Hatalma kiterjed még ránk, emberi lényekre is; őrzi és
gyógyítja a testünket, még a legapróbb sejtjeinket is. Istené a dicsőség!
Ebben a zsoltárban úgy
láthatjuk Istent, mint aki uralja a hegyeket és a hatalmas tengereket. Ez a
kivonulásra emlékeztet, főként arra az eseményre, amikor az Úr szétválasztotta
a Vörös-tengert, hogy népe átkelhessen azon. A víz a Bibliában gyakran a világ
nemzeteit alkotó, nagy néptömegekre utal, (Jel
17:15; Dán 7:1-8, 23) valamint az általuk okozott problémákra. Ám ennek
kapcsán felidézhetjük azt, amikor Jézus a vízen járt (Mt 14:22-23) és
lecsendesítette a hullámokat a viharban (Mk 4:35-41). Jézus legyőzte és meg is
hódította magának a világot (Jn 16:33).
Isten hatalma az Ő
jelleme. Fenséges, magasztos volta, ereje és hatalma a hűségéből és
szentségéből ered (5. vers). Ragyogó jövő vár ránk, az Ő teremtményeire, hiszen örökké élvezhetjük azt
a kiváltságot, hogy dicsőíthetjük Őt. Az
örökkévalóságon át magasztalhatjuk Megváltónk igazságát és szentségét, ott a kristálytengernél.
Az Úr uralkodik! Ámen
és Ámen.
Sook-Young Kim
248. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
35. fejezetéhez (május 3-9.).
Ugyanaz a sötétség, amely a múltban elfedte a
Római Katolikus Egyház valódi jellegét, ma elrejti annak gonosz szándékait. A
kegyesség látszata alatt és a népszerű főpapja vezetésével a katolicizmus egy
olyan vallással nyeri el a világ szimpátiáját, amely kevésbé szabálykövető,
ugyanakkor a külsőségek rabja. Fényűző katedrálisai, lenyűgöző szertartásai és
makulátlan liturgiája elfedi az emberek szeme elől a hatékonyság hiányát és az
eretnek rendszer hamisságát.
Hamarosan ugyanaz a szigor, amely megfosztotta
az őskeresztényeket attól a szabadságtól, hogy hitük alapja a Biblia legyen,
lesz osztályrészük azoknak, akik „az Isten parancsolatainak megőrzői, és
akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jelenések 12:17). Az állítólagos
kegyesség vezeti be az úgynevezett szükséges intézkedéseket a világbéke
érdekében. A Vatikán kezet fog nyújtani a protestáns egyházaknak (amelyet
mellesleg már láthattunk is), és a világ a vallási egységet fogja ünnepelni,
amelynek az ára azon igazságok elvesztése lesz, amelyet a protestánsok vérükkel
védtek meg korábban.
A küszöbén állunk annak, hogy meglássuk
Jelenések 13:12 beteljesülését. A prófétikus forgatókönyv feltárja a válság
kiváltó okát, amikor a világ nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok átadja
az első fenevadnak a legfelsőbb hatalmat, beleértve azt is, hogy üldözze és
megölje a Mindenható utolsó szentjeit. Ismerjük Isten figyelmeztetéseit a
megtévesztés veszélyeiről. Akarunk-e odafordulni és meghallani ezeket? Isten
szava-e hitünk és gyakorlatunk mércéje?
Legyünk készek a súlyos üldözésekre, amelyek
előttünk állnak, miközben biztosak lehetünk felőle, hogy az igazság Istene a mi
oldalunkon lesz. Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Köszönet ez itt olvasottakból igen kell hogy vigyázásban találtasunk,mert az orditó oroszlán igen csak tevékenykedik ,roppant odafigyeléssel Isten vigyázzon reánk . Az evangyéliumot ki kell igen vinni a napfényre hadd lásák az eltévelyedet lelkek hogy holl is a helyük ,nem a skatujában zárva .
VálaszTörlésÁmen🛐✝️🙏
VálaszTörlés