Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 35. fejezet 1757. nap
A pápaság hitehagyó lett. Tehát pontosan az történt, amit a
prófécia előrevetített (2Thessz 2:3-4). Politikájához tartozik, hogy olyan
jelleget ölt, amellyel a legjobban elérheti célját. "Az eretnekeknek és az
eretnekséggel gyanúsított személyeknek tett ígéretet nem kötelező
megtartani" - mondja. Vajon Krisztus egyházához tartozik az a hatalom,
amelynek történelme ezer évig a szentek vérével íródott?
Nem ok nélkül hangzott el protestáns országokban az a
kijelentés, hogy a katolicizmus ma kevésbé különbözik a protestantizmustól,
mint korábban. Történt változás, de nem a pápaságban. A katolicizmus valóban
sokban hasonlít a jelenlegi protestantizmushoz, mert a reformátorok kora óta a
protestantizmus nagy mértékben hanyatlott. Mivel a protestáns egyházak a világ
kegyeit keresik, a hamis szeretet elvakítja szemüket. Azt tartják, hogy helyes
minden gonoszságban a jót látni. Ennek az lesz az elkerülhetetlen következménye,
hogy végül minden jót gonosznak fognak tartani. Ahelyett, hogy őriznék azt a
vallást, amelyet egykor a szentek kaptak, úgy tűnik, mintha mentegetőznének,
amiért szeretetlenül vélekedtek Rómáról, elnézést kérve fanatizmusukért.
Még azok közül is sokan, akik kifogásolják a katolicizmust,
veszélytelennek látják hatalmát és befolyását. Azt hangoztatják, hogy a
középkor szellemi és erkölcsi sötétsége kedvezett dogmái, babonái és elnyomása
terjedésének, de korunk kultúrája, a nagyobb tudás és a növekvő szabadság
meggátolja a türelmetlenség és a zsarnokság feléledését. Annak a puszta
gondolatát is nevetségesnek tartják, hogy ilyen állapotok létezhetnek ebben a
felvilágosult korban. Az igaz, hogy nagy világosság - szellemi, erkölcsi és
vallási - sugárzik a most élő nemzedékre. Isten szent Igéjének nyitott
lapjairól a menny világossága árad a világra. De nem szabad elfelejteni, hogy
minél nagyobb a világosság, annál nagyobb azoknak a sötétsége, akik azt
meghamisítják és elutasítják.
Ha a protestánsok imádkozó szívvel kutatnák a Bibliát,
meglátnák a pápaság valódi jellegét, megdöbbennének attól, amit látnak, és
őrizkednének tőle. Sokan azonban olyan bölcseknek tartják magukat, hogy úgy
érzik, szükségtelen ahhoz Istent alázatos szívvel keresni, hogy az igazságot
megismerjék. Miközben felvilágosultságukkal büszkélkednek, nem ismerik sem a
Szentírást, sem Isten hatalmát. Valamivel azonban el kell hallgattatni
lelkiismeretüket, és azt keresik, ami kevésbé lelki és megalázó. Olyan úton akarnak
járni, amelyen nem kell Istenre gondolniuk, azt a látszatot keltve, hogy nem
feledkeztek el róla. A pápaság nagyon alkalmas ezeknek az igényeknek a
kielégítésére. Mindkét osztály igényeinek - és ez a két osztály felöleli szinte
az egész emberiséget - megfelel: azokénak, akik saját érdemeik által akarnak
üdvözülni, és azokénak is, akik bűneikkel együtt akarnak üdvözülni. Ebben
rejlik a pápaság befolyásának titka.
A sűrű szellemi sötétség kedvezőnek bizonyult a pápaság
sikereihez. De azt is meg fogjuk látni, hogy a nagy szellemi világosság éppoly
kedvező sikerei eléréséhez. A letűnt korokban, amikor az emberek vakok voltak,
mert Szentírás híján nem ismerték az igazságot, ezrek estek tőrbe, mert nem
vették észre a nekik állított csapdát. Korunkban sok embert elkápráztat az
emberi spekulációk hamis csillogása, amit tévesen tudománynak neveznek. Nem
veszik észre a kelepcét, és belesétálnak, mintha be volna kötve a szemük. Isten
azt akarja, hogy az ember értelmi képességeit Alkotójától kapott ajándéknak tartsa,
és az igazság és a szentség szolgálatába állítsa. De ha gőgöt és becsvágyat
ápol önmagában, és saját elméleteit Isten szava fölé emeli, akkor a tudás
nagyobb kárt okozhat, mint a tudatlanság. Korunk hamis tudományának tehát,
amely aláássa a Bibliába vetett hitet, éppúgy sikerül utat készítenie a
pápaságnak és tetszetős formaságainak elfogadására, mint a sötét középkorban,
amikor a pápaság azzal növelte befolyását, hogy a tudományt háttérbe
szorította.
Az Egyesült Államoknak azokban a mozgalmaiban, amelyek az
egyház intézményeihez és intézkedéseihez most szerzik meg az állam támogatását,
a protestánsok a katolikusok nyomdokaiba lépnek. Sőt mi több, kaput tárnak a
pápaság előtt, hogy a protestáns Amerikában visszanyerje az Óvilágban
elvesztett főhatalmát. E mozgalomnak pedig az a tény ad nagyobb jelentőséget,
hogy fő célja a vasárnapünneplés kikényszerítése. Róma ezt a szokást, amely
tőle indult ki, hatalmi jelének tartja. A pápaság alkalmazkodik a világ
szokásaihoz, és az emberi hagyományokat jobban tiszteli, mint Isten
parancsolatait. Ez a szellem - a pápaság szelleme - áthatja a protestáns
egyházakat, és a vasárnap felmagasztalására ösztönzi, ugyanarra, amit a pápaság
előttük már megtett.
Ha az Olvasó meg akarja tudni, milyen erők fognak
közreműködni a közeljövő küzdelmében, csak nyomon kell követnie a történelmet,
amely tanúskodik arról, milyen eszközöket alkalmazott Róma ugyanebből a célból
a múltban. Ha az Olvasó meg akarja tudni, hogy a katolikusok a protestánsokkal együtt
hogyan fognak bánni dogmáik megtagadóival, vizsgálja meg, milyen lelkületet
tanúsított Róma a szombattal és a szombat megőrzőivel szemben.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
94
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a zsoltár – ahogyan
a 91. és a 92. zsoltár is – Istennek a gonoszok feletti végítéletéről beszél.
Világossá teszi, hogy a gonosz és öntelt emberek végül megsemmisülnek. Isten
világosan ki fogja nyilatkoztatni, hogy mi volt helyes és mi helytelen, ki volt
igaz és ki gonosz, helyreáll
végre az igazságszolgáltatás (15. vers). A Mindenható az igazság messze fénylő
sugaraitól körülövezve jelenik meg.
Isten, végtelen szeretete által,
gondot visel az igazakról, akik gyönyörködni fognak vigasztalásában. „Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem:
már-már ott lakoznék lelkem a csendességben” (17. vers) "De
kővárammá lett én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája"
(22. vers).
Ugyanakkor a nagy küzdelemnek egy
szélesebb képe is elénk tárul, ami Krisztus és Sátán között dúl. Emeljük fel
szemünket és lássuk meg, mi is történik valójában ezen a földön! A 20. és 21.
vers elmondja, hogy a gonoszok és a hamis bírók csak nyomorúságot okoznak,
összefognak az igazságszeretők ellen, és a törvényre hivatkozva halálra ítélik az
ártatlanokat. Ez a néhány sor azt a jelenetet idézi fel előttünk, amikor gonosz
emberek megvádolták Krisztust, elítélték, és végül a kereszten kivégezték.
Ahogy ezt a zsoltárt
olvassuk, vágyunk közelebbről szemlélni Krisztust, Akit nagyon elszomorított a
sok szenvedés és halál, amit Sátán okozott. Világosabban kell látnunk azt a
kozmikus küzdelmet, ami bennünket is körülvesz. Bizony meglehet, hogy néha azon
kapjuk magunkat, mi is beleestünk a gonoszság hálójába, amikor neheztelünk
valakire; amikor ellenszenvet táplálunk valakivel szemben, aki ártott nekünk.
Ha nem igényeljük az Úr segítségét, megmentő hatalma nélkül a gonoszok sorsa vár ránk. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy gyengeségeink ellenére is bátran kiállhatunk az Úr mellett, hiszen Ő is kiállt, és kiáll mellettünk, és tulajdon gyermekeinek vall bennünket.
Sook-Young Kim
248. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
35. fejezetéhez (május 3-9.).
Ugyanaz a sötétség, amely a múltban elfedte a
Római Katolikus Egyház valódi jellegét, ma elrejti annak gonosz szándékait. A
kegyesség látszata alatt és a népszerű főpapja vezetésével a katolicizmus egy
olyan vallással nyeri el a világ szimpátiáját, amely kevésbé szabálykövető,
ugyanakkor a külsőségek rabja. Fényűző katedrálisai, lenyűgöző szertartásai és
makulátlan liturgiája elfedi az emberek szeme elől a hatékonyság hiányát és az
eretnek rendszer hamisságát.
Hamarosan ugyanaz a szigor, amely megfosztotta
az őskeresztényeket attól a szabadságtól, hogy hitük alapja a Biblia legyen,
lesz osztályrészük azoknak, akik „az Isten parancsolatainak megőrzői, és
akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jelenések 12:17). Az állítólagos
kegyesség vezeti be az úgynevezett szükséges intézkedéseket a világbéke
érdekében. A Vatikán kezet fog nyújtani a protestáns egyházaknak (amelyet
mellesleg már láthattunk is), és a világ a vallási egységet fogja ünnepelni,
amelynek az ára azon igazságok elvesztése lesz, amelyet a protestánsok vérükkel
védtek meg korábban.
A küszöbén állunk annak, hogy meglássuk
Jelenések 13:12 beteljesülését. A prófétikus forgatókönyv feltárja a válság
kiváltó okát, amikor a világ nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok átadja
az első fenevadnak a legfelsőbb hatalmat, beleértve azt is, hogy üldözze és
megölje a Mindenható utolsó szentjeit. Ismerjük Isten figyelmeztetéseit a
megtévesztés veszélyeiről. Akarunk-e odafordulni és meghallani ezeket? Isten
szava-e hitünk és gyakorlatunk mércéje?
Legyünk készek a súlyos üldözésekre, amelyek
előttünk állnak, miközben biztosak lehetünk felőle, hogy az igazság Istene a mi
oldalunkon lesz. Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés