Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 35. fejezet 1755. nap
A katolicizmus mint szervezet azonban most sincs jobban
ráhangolódva Krisztus evangéliumára, mint történelmének bármely korábbi
időszakában. A protestáns egyházakat sűrű sötétség veszi körül. Ha nem így
lenne, észrevennék az idők jeleit. A római egyháznak messzeágazó tervei és
munkamódszerei vannak. Minden eszközt megragad befolyása kiterjesztésére és hatalmának
növelésére, mert heves és elszánt harcra készül, hogy visszanyerje
világuralmát; hogy ismét megindítsa az üldözést, és hogy lerontsa mindazt, amit
a protestantizmus felépített. A katolicizmus mindenütt tért hódít. Nézd, mint
szaporodnak templomai és kápolnái a protestáns országokban! Figyeld meg a
protestánsok által annyira pártfogolt főiskoláinak és szemináriumainak
népszerűségét Amerikában! Nézd, hogy elhatalmasodik Angliában a ritualizmus, és
milyen sokan átpártolnak a katolikusok soraiba! E dolgoknak nyugtalanítania
kellene azokat, akik nagyra értékelik az evangélium tiszta elveit.
A protestánsok helyeslik és támogatják a katolicizmust.
Szokásaival megalkusznak és azonosulnak. Ezen maguk a katolikusok is csodálkoznak,
és nem értik. Sokan szándékosan nem látják meg a katolicizmus igazi arcát, és a
veszélyeket, amelyek főhatalmától várhatók. Rá kell venni az embereket arra,
hogy gátolják meg ennek az ellenségnek az előrehaladását, amely mérhetetlenül
veszélyezteti a polgári és vallásszabadságot.
Sok protestáns nem tartja szépnek a katolikus vallást, és
istentiszteleteiben a ceremóniák unalmas, értelmetlen körforgását látja. De
nincs igazuk. A katolikus egyház istentisztelete végtelenül impozáns
szertartások sorozata. Csillogása és ünnepélyes rítusai elbűvölik az érzékeket,
és elnémítják az értelem és a lelkiismeret hangját. Gyönyörködtetik a szemet.
Fényűző templomok, impozáns körmenetek, aranyoltárok, drágakövekkel ékesített
szentélyek, művészi festmények és szobrok gyönyörködtetik azokat, akik szeretik
a szépet. Zenéjük is felülmúlhatatlan. Tetszetős a fülnek. A mélyzengésű orgona
sokszínű hangja beleolvadva a hívek sokaságának énekébe, szétárad az impozáns
katedrálisok magas boltozatain, áhítatot és tiszteletet ébresztve a lélekben.
A külső ragyogás, a pompa és a ceremónia, amely csúfot űz a
bűnbeteg lelkek sóvárgásából, belső romlottságról árulkodik. Krisztus
vallásának nincs szüksége ilyen csábító külsőségekre. A keresztről sugárzó
fényben az igazi kereszténység olyan tiszta és szép, hogy semmilyen dekoráció
nem növelheti igazi értékét. A szentség szépsége, a szelíd és csendes lélek az,
amely értékes Isten előtt.
Nem biztos, hogy a ragyogó stílus mögött tiszta, emelkedett
gondolatok húzódnak. Sok földi és érzéki gondolkozású embernek jó művészi
érzéke és kifinomult ízlése van. Sátán ezeket a képességeket sokszor
felhasználja, hogy az emberek a lélek szükségleteit elfelejtve, szem elől
veszítsék az elkövetkezendő, a halhatatlan életet; hogy elforduljanak végtelen
Segítőjüktől, és csak ezért a világért éljenek.
A külsőségek vallása tetszetős a meg nem újult embernek. A
katolikus istentisztelet pompájának és ceremóniájának csábító, megigéző hatása
van, amely sok embert elámít. Ezek az emberek a római katolikus egyházat a
menny kapujának tekintik. Csak azok tudnak ellenállni ennek a befolyásnak, akik
az igazság fundamentumán erősen állnak, és akiknek a szívét Isten Lelke
megújította. Ezrek, akik nem tapasztalatból ismerik Krisztust, elfogadják a
kegyesség látszatát a kegyesség ereje nélkül. A tömegek éppilyen vallásra
vágynak.
Az egyháznak az az állítása, hogy joga van a bűnök alól
feloldozni, a katolikusokban azt az érzést kelti, hogy szabad vétkezniük. A
gyónásban, amely nélkül az egyház nem oldoz fel, szintén engedélyt látnak a
vétkezésre. Aki letérdel az elbukott ember előtt, és megvallja szívének titkos
gondolatait és elképzeléseit, az meggyalázza emberi méltóságát, és megrontja
lelkének minden nemes indítékát. Ha valaki felfedi bűneit a papnak - tévedő,
bűnös halandónak, aki sok esetben józantalan és megvesztegethető -, jellemének
normája alább száll, és így beszennyeződik. Istenfogalma az elbukott
emberiséghez alacsonyodik le, mivel a pap Istent képviseli. Az embernek a másik
ember előtt elmondott megalázó bűnvallomása sok olyan bűn titkos forrása, amely
beszennyezi a világot, és méltóvá teszi a végső pusztulásra. De aki szereti
kielégíteni vágyait, az szívesebben vall halandó embertársának, mintsem kitárja
lelkét Isten előtt. Az emberi természetnek kellemesebb vezekelni, mint
lemondani a bűnről. Könnyebb zsákruhában, csalánnal és megsebző láncokkal
megsanyargatni a testet, mint megzabolázni a testi kívánságokat. Nehéz az az
iga, amelyet az érzéki szív vállal, ahelyett, hogy önmagát Isten igájába
hajtaná.
A római egyház és a Krisztus első adventjekor létező zsidó
egyház között feltűnő a hasonlóság. Míg a zsidók titokban lábbal tiporták Isten
törvényének minden szabályát, külsőleg szigorúan megtartották rendelkezéseit,
amelyeket megterheltek az engedelmességet fájdalmassá és terhessé tevő
előírásaikkal és hagyományaikkal. A zsidók azt vallották, hogy tisztelik a
törvényt; a katolikusok pedig azt állítják, hogy tiszteletben tartják a
keresztet. Dicsőítik Krisztus szenvedésének szimbólumát, életükkel pedig
megtagadják azt, akit a kereszt képvisel.
A pápisták keresztet helyeznek templomaikra, oltáraikra és
öltözetükre. Mindenütt látható ez a jel: a kereszt, amelyet látszólag
tisztelnek és dicsőítenek, Krisztus tanításait pedig értelmetlen hagyományok,
hamis értelmezés és szigorú előírások alá temetik. Az, amit a Megváltó a
szenteskedő zsidókról mondott, még jobban ráillik a római katolikus egyház
vezetőire: "Nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az
emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni" (Mt
23:4). A katolikusok számos lelkiismeretes embert a megsértett Isten haragjától
való állandó rémületben és félelemben tartanak, miközben sok egyházi méltóság
fényűző és kicsapongó életet él.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
92
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Kétféle embert mutat be
ez a zsoltár: a gonoszt és az igazat. De kik a gonoszok és kik az igazak?
A természetes
tulajdonságoktól és viselkedéstől függetlenül, azok számítanak igaznak, akik
bűnbánattal térnek Istenhez. Azonban azok, akik nem jönnek Istenhez, nem szakítanak
saját cselekedeteikkel, és nem fogadják el az Isten által felkínált igazságát, ők
a gonoszok. A “Sabbath” (Szombat) szó a “megszűnik”, “megpihen” szavakból ered,
amikor Isten befejezett művét élvezhetjük.
Az ige azt mondja, hogy
a bűnösök minden bizonnyal el fognak kárhozni: Isten igazsága, igaz ítélete
végül be fog teljesedni. Ez egyben figyelmezteti is az olvasót, hogy aki gonosz
úton jár, térjen meg és éljen.
Amikor azt olvassuk,
hogy látni fogjuk a bűnösöket bűnhődni, szétszórtatni és elpusztulni, az nem
azt jelenti, hogy buzgón várjuk, hogy végre láthassuk a megbüntetésüket.
Inkább imádkozzunk
értük. Dolgozzunk keményen értük, hogy megismerjék a mi Istenünk szeretetét és
kedvességét.
A szeretet és a hűség
Isten két olyan kiemelkedő tulajdonsága, amit ez a fejezet bemutat. A Felséges
mélységes gondolatai táplálnak minden élőt. Ezért azok akik az Ő kertjébe vannak
átültetve, növekedni és virulni fognak, mint a zöld pálmafa. Felmagasztaltatnak.
Ezt ígéri Isten.
Mivel Isten igazságos,
ha átadod a szívedet, olyan leszel mint a libanoni cédrus: örökké gyümölcsözni
fogsz. Ha messze estél Tőle, vagy elfordultál, térj vissza Hozzá!
Sook-Young Kim
248. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
35. fejezetéhez (május 3-9.).
Ugyanaz a sötétség, amely a múltban elfedte a
Római Katolikus Egyház valódi jellegét, ma elrejti annak gonosz szándékait. A
kegyesség látszata alatt és a népszerű főpapja vezetésével a katolicizmus egy
olyan vallással nyeri el a világ szimpátiáját, amely kevésbé szabálykövető,
ugyanakkor a külsőségek rabja. Fényűző katedrálisai, lenyűgöző szertartásai és
makulátlan liturgiája elfedi az emberek szeme elől a hatékonyság hiányát és az
eretnek rendszer hamisságát.
Hamarosan ugyanaz a szigor, amely megfosztotta
az őskeresztényeket attól a szabadságtól, hogy hitük alapja a Biblia legyen,
lesz osztályrészük azoknak, akik „az Isten parancsolatainak megőrzői, és
akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jelenések 12:17). Az állítólagos
kegyesség vezeti be az úgynevezett szükséges intézkedéseket a világbéke
érdekében. A Vatikán kezet fog nyújtani a protestáns egyházaknak (amelyet
mellesleg már láthattunk is), és a világ a vallási egységet fogja ünnepelni,
amelynek az ára azon igazságok elvesztése lesz, amelyet a protestánsok vérükkel
védtek meg korábban.
A küszöbén állunk annak, hogy meglássuk
Jelenések 13:12 beteljesülését. A prófétikus forgatókönyv feltárja a válság
kiváltó okát, amikor a világ nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok átadja
az első fenevadnak a legfelsőbb hatalmat, beleértve azt is, hogy üldözze és
megölje a Mindenható utolsó szentjeit. Ismerjük Isten figyelmeztetéseit a
megtévesztés veszélyeiről. Akarunk-e odafordulni és meghallani ezeket? Isten
szava-e hitünk és gyakorlatunk mércéje?
Legyünk készek a súlyos üldözésekre, amelyek
előttünk állnak, miközben biztosak lehetünk felőle, hogy az igazság Istene a mi
oldalunkon lesz. Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésAmen!!!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés