2020. november 11., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 11 - SZERDA - Jeremiás 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 12. fejezet 1946. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

12. fejezet (4. rész) – A munkanélküliek és hajléktalanok megsegítése  

Misszionárius családok

Szükség van arra, hogy misszionárius családok parlagon hagyott helyeken telepedjenek le. Gazdálkodók, pénzügyi szakemberek, építőmesterek és különböző művészetekben és szakmákban jártas emberek menjenek el elhagyatott területekre, hogy feljavítsák a talajt, iparágakat létesítsenek, egyszerű otthonokat építsenek maguknak, és segítsenek szomszédaiknak.

A természet hepehupás helyeit, a zord helyeket Isten kellemessé tette azzal, hogy gyönyörű dolgokat helyezett a legvisszatetszőbb környezetbe is. Ez az a munka, amire hivatottak vagyunk. Még a föld kietlen helyei is, ahol a kilátások vészjóslóknak tűnnek, olyanokká válhatnak, mint az Isten kertje.


"Meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit,
És a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak
És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban,
És a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében" (Ésa 29:18-19).

Sokszor gyakorlati dolgok megtanításával segítünk a leghatékonyabban a szegényeken. Általában azok, akiket nem tanítottak meg dolgozni, nem szokták meg a szorgalmat, kitartást, takarékosságot és önmegtagadást. Nem tudnak intézkedni. Sokszor a gondosság és ítélőképesség hiánya miatt elpocsékolódik az, ami gondos és gazdaságos felhasználás esetén megőrizte volna családjuk tisztességét és kényelmét. "Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el" (Péld 13:23).

Segítségnyújtással árthatunk is a szegényeknek, mivel ezzel arra neveljük őket, hogy támaszkodjanak másokra. Ez gyakran lustasághoz, tékozláshoz és iszákossághoz vezet. Senkinek sincs joga másokra támaszkodni, aki meg tudja keresni a saját megélhetését. A közmondásban: "A világ köteles eltartani engem" - lényegében valótlanság, ámítás, és rablás van. A világ senkit sem köteles eltartani, aki tud dolgozni és meg tudja keresni a kenyerét.

Az igazi irgalmasság segít az embernek önmagán segíteni. Ha valaki az ajtónkhoz jön és enni kér, ne küldjük el őt éhesen; szegénysége lehet balszerencse következménye is. De az igazi jótékonyság többet jelent, mint pusztán ajándékozást. Az mások jóléte iránti őszinte érdeklődés. Igyekeznünk kell megérteni a szegények és ínségesek szükségleteit, és olyan segítséget nyújtani nekik, ami leginkább hasznukra van. Sokkal nagyobb áldozatba kerül időt odaszánni, figyelmességgel és személyes erőfeszítéssel szolgálni, mint tisztán pénzt adni. De az a legigazibb jótékonyság.

Azok, akiket megtanítunk megdolgozni azért, amit kapnak, könnyebben megtanulják azt, hogy a megszerzett dolgokat hogyan lehet a legjobban hasznosítani. Az önállóság megtanulásával elsajátítják azt a képességet, ami nemcsak önfenntartókká, hanem mások megsegítésére is alkalmassá teszi őket. Tanítsd meg az élet feladatainak fontosságát azoknak, akik elszalasztják az alkalmaikat. Mutasd ki nekik, hogy a Biblia vallása sohasem teszi tétlenekké az embereket. Krisztus mindig szorgalomra buzdított. "Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?" - mondta a tétleneknek. Nékem cselekednem kell... amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9:4).

Családi életével, szokásaival, tevékenységével és rendességével mindenki bebizonyíthatja a világnak, hogy mit tehet az evangélium azokért, akik engedelmeskednek neki. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa, mivé lehetünk. Ő elvárja követőitől, hogy az élet minden vonatkozásában a becsületesség mintaképei legyenek.

Saját otthonunk, környezetünk legyen példakép! Példakép, amely megmutatja, milyen úton-módon lehet eljutni oda, hogy szorgalom, tisztaság, jó ízlés, jó modor foglalja el a tétlenség, tisztátalanság, tapintatlanság és rendetlenség helyét. Életünkkel és példamutatásunkkal segíthetünk másoknak abban, hogy meglássák jellemükben vagy környezetükben azt, ami visszataszító, és keresztény udvariassággal buzdíthatunk fejlődésre. Amint érdeklődést tanúsítunk irántuk, alkalmat találunk arra, hogy megtanítsuk őket, hogyan használják képességeiket a legjobban.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2016&version=NT-HU

Amikor elkezdtem keresni Isten akaratát az életemben, az első néhány hétben kíváncsian üdvözöltek az emberek a gyülekezetben. „Hogy hívnak?” „Honnan jöttél?” „Mennyi idős vagy?” „Nős vagy?”

Amikor megállapították, hogy 33 éves vagyok, és egyedülálló, a kérdés még határozottabb lett. „Hogy lehet, hogy 33 évesen még nem vagy nős?” Elmagyaráztam nekik, jó hogy egyedülálló vagyok, hiszen még csak most kezdtem Istent igazán keresni és valószínűleg nagy gondokkal szembesülnék, ha házasságban élőként kezdeném ezt a kalandot, nagy valószínűséggel egy nem keresztény feleséggel oldalamon.

Ez a válasz megnyugtatta barátaimat. Mintegy 6 hónapra. Akkor így szóltak: „Hiszen már hat hónapja jársz a gyülekezetbe. Ennyi idő bőven elég egy jó, keresztény feleséget találni!” Azóta majdnem egy évtized telt el, és én még mindig egyedülálló vagyok. Úgy hiszem Isten akarata életemben ugyanolyan világos, mint Jeremiáséban volt.

„Majd szóla az Úr nékem, mondván: Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen”  (Jer 16:1-2). Isten bővebben is elmagyarázta Jeremiásnak, hogy miért ne házasodjon meg. Mert szörnyű vég vár minden szülőre és minden gyermekre azon a földön. „Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg, és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld vadállatainak lesz az eledele” (4. vers – új prot. ford.).

Nos, nem tudom, meddig akarja Isten, hogy egyedülálló maradjak. Azt sem tudom, hogy nőtlenségem valami szörnyűségtől óvja-e meg lehetséges családomat. Azt azonban tudom, annak ellenére, hogy Isten nem tárta fel gondolatait előttem, terve van velem, ahogy Jeremiással is volt.

Emlékszel, mit olvastunk Jeremiás könyvének első fejezetében? „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jer 1:5). Isten már ismert bennünket, mielőtt magzattá fejlődtünk volna édesanyánk méhében. Isten már születésünk előtt megáldott bennünket és elhívott, hogy a bűnbánatról és az Ő eljövetelének reményéről szóló üzenetet másokkal is megosszuk.

Imádságom: Drága Istenem! Lehet, hogy nem mindig ismerem tervedet, de tudom, hogy van terved velem. Tarts meg engem a Te akaratodban akár egyedülálló vagyok, akár házas, elvált, vagy özvegy. Arra vágyom, hogy megtaláljam és a Te dicsőségedre végrehajtsam a számomra készített tervedet. Ámen.

Andrew McChesney 

275. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12. fejezetéhez (november 8-14.).

Egy olyan csoporthoz tartozom, amit „szegénynek” tartanak az Amerikai Egyesült Államokban. Rokkant, idős asszony vagyok, alacsony, rendszeres jövedelemmel, és megtanultam, milyen nehéz szegénynek lenni Amerikában. Mégis, kényelmesen megélek többnyire, Isten gondviselésének köszönhetően. Csodálatos számomra, hogy mennyi ember, akik nem is vallásosak, törődik a szegényekkel és a rokkantakkal, és segíti őket, semmiféle viszonzást nem várva, ugyanakkor a vallásosak gyakran kötelezettségüknek érzik, hogy segítsenek, ők úgy érzik, mindannyian megérdemeljük, hogy ne legyen pénzünk, valahogyan kiérdemeltük, hogy szegények legyünk, és el kell fogadnunk a használt dolgokat és a kidobott ételt.

Ha az állampolgárok legszegényebb csoportjához tartozik valaki, rájön, hogyan lehet segíteni rajtuk, gondoskodni felőlük, megtanulni szeretni őket, ahogyan Jézus tette. Ő sosem várta el senkitől, hogy pénzgazdálkodási órákat vegyen, hogy megkapja Krisztus segítségét, vagy annál kevesebbet fogadjon el, mint a számára legjobb gyógyulás vagy megbocsátás, mert szegény vagy problémás. Tömérdek büszkeséget kell félretenni, hogy elfogadd a segítséget olyan emberektől, akik lenéznek téged. Krisztus a testet és a lelket is meggyógyította. A megbocsátás és a szeretet volt az Ő szolgálatának hajtóereje. Hajléktalan lettem, és azért vagyok ott, ahol most vagyok, mert azt kértem Istentől, hogy legyen meg az Ő akarata az életemben, és tegyen oda, ahol legjobban szolgálhatom az Ő művét.

Barbara Gardner
Berrien Springs, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: