Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 14. fejezet 1953. nap
AZ
ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK
14. fejezet (2. rész) – Szolgálat a gazdagokért
Meg kell mutatnunk ezeknek a személyeknek a káros élvezetek következményeit -, azt, hogy ezek csökkentik a testi, szellemi és erkölcsi erőt. Segíts nekik felismerni, hogy milyen nagy a felelősségük, melyet Isten ajándékainak sáfáraiként viselnek! Világosítsd fel őket arról, milyen jót tehetnének azzal a pénzzel, amelyet most csak a saját kárukat okozó dolgokra költenek! Javasold nekik a teljes önmegtartóztatást, azt kérve, hogy a pénzt, amelyet különben szeszes italra, dohányra vagy hasonló élvezetekre költenének, fordítsák a beteg szegények terheinek enyhítésére, vagy a gyermekek és az ifjúság hasznos polgárokká való nevelésére! Ilyen kérést nem sokan hagynak figyelmen kívül.
Van egy másik veszély is, amelynek különösen a gazdagok
vannak kitéve, és ez szintén misszióterület az orvos-misszionáriusok számára.
Tömegeknek, akik sikeresek a világban, és akik sohasem alacsonyodnak le a
közönséges bűnök elkövetéséig, vesztüket okozza a gazdagság szeretete. Nem azt
a poharat nehéz vinni, amely üres, hanem azt kell a legóvatosabban
egyensúlyozni, amelyik csordultig van. A szenvedés és szerencsétlenség
csalódást és fájdalmat okoz; de a lelki élet legnagyobb veszedelme a siker.
Azokat, akik bajba jutnak, az az égő, de el nem hamvadó bokor jelképezi, amelyet Mózes látott a pusztában. Isten angyala volt a bokor közepette. Tehát az ínségben és szenvedésben a Láthatatlan jelenlétének fénye van velünk, hogy vigasztaljon és támogasson bennünket. Gyakran hangzik el az a kérés, hogy imádkozzunk azokért, akik betegségtől vagy más megpróbáltatástól szenvednek; de imáinkra a sikeres és befolyásos embereknek van a legnagyobb szükségük. A megaláztatás völgyében, ahol az emberek érzik ínségüket, és Istentől várják lépteik irányítását, ott viszonylagos biztonság van. De a csúcson álló emberek, akiknek helyzetüknél fogva nagyon bölcsnek illene lenniük - ők vannak a legnagyobb veszélyben. Ha nem támaszkodnak Istenre, biztosan elbuknak.
A Biblia senkit sem ítél el a gazdagságáért, ha becsületesen jutott ahhoz. Nem a pénz, hanem a pénz szeretete minden rossznak a gyökere. Isten ad az embernek erőt a gazdagság megszerzéséhez; és annak a kezében, aki Isten sáfáraként cselekedve anyagi javait önzetlenül használja, a gazdagság áldás mind a gazdagnak, mind a világnak. De sokan, akiket a földi kincsek iránti érdeklődésük annyira leköt, hogy érzéketlenné válnak Isten követelményeivel és embertársaik szükségleteivel szemben, gazdagságukat saját felmagasztalásuk eszközének tartják. Házhoz házat, földhöz földet halmoznak, otthonukat megtöltik luxus-tárgyakkal, miközben körülöttük emberek nyomorognak és vétkeznek, betegeskednek és meghalnak. Akik így önző módon csak önmaguknak szolgálnak, nem Isten tulajdonságait fejlesztik ki magukban, hanem a gonoszét.
Ezeknek az embereknek szükségük van az evangéliumra. Tekintetüket az anyagi dolgok hiábavalóságáról az el nem múló gazdagság értékei felé kell irányítani. Meg kell tanulniuk az adakozás örömét, és hogy milyen áldás Isten munkatársának lenni.
Az Úr ezt parancsolja: "Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy... ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet" (1Tim 6:17-19).
Nem alkalmi, átmeneti kapcsolat az, ami által a gazdag, világot szerető és imádó embereket Krisztushoz lehet vonzani. Sokszor ezeket a személyeket a legnehezebb megközelíteni. Misszionáriusi lelkülettel feltöltött embereknek - azoknak, akik nem lankadnak és nem csüggednek - személyesen kell erőfeszítéseket tenni értük.
Egyesek különösen alkalmasak a felsőbb társadalmi osztályokért való szolgálatra. Ők kérjenek Istentől bölcsességet ahhoz, hogy megtudják, miként érjék el ezeket a személyeket; hogy ne pusztán alkalmi ismeretséget kössenek velük, hanem személyes igyekezettel és élő hittel ébresszék rá őket lelkük szükségleteire, hogy elvezessék őket az igazság ismeretére, ahogy az Jézusban van.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2023&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2023&version=NT-HU
Nagy felelősséggel jár, ha lelki vezetők, különösen, ha lelkészek vagyunk. Az édesapám nyugalmazott pásztor, és további öt nagybátyám, akik szintén nyugalmazott lelkészek, kivéve egyet. Ehhez a listához adjuk még hozzá a testvéreimet, a sógoraimat, és egy fiamat, akik szintén lelkészek. Továbbá vannak még további lelkészek, akiket a közeli barátaimnak nevezhetek, különösen a jelenlegi lelkészem. Szóval meg tudom érteni azt a hajtóerőt, ami ezeket az embereket motiválja, hogy Isten szolgálatába álljanak.
Jeremiás könyvének ez a fejezete a lelki vezetőkhöz szól. Az előző néhány fejezet a nemzet politikai vezetőihez szólt. Most Isten a pásztorokról és a nyájról beszél. Milyen az, amikor egy személy kiáll Istenért az emberek előtt? Mit jelent az, mikor Isten nevében beszél? Lehetséges félremagyarázni Isten szavait, lehetséges helytelenül bemutatni Őt, és hamisan prófétálni a nevében? Lehetséges kicsinyes szándékkal, hanyagul használni Isten nevét, hogy hitelessé tegyük a céljainkat? Isten problémákat helyez kilátásba azon lelkészek számára, akik félrevezetik a népét.
A lelki vezetés kudarcai közepette a Szentlélek Jeremiáson keresztül egy fénysugarat vitt a sötétedő világba. Ahogy megjövendöli, hogy Isten saját maga fog új pásztorokat állítani a népe élére, akik vigyázni fognak rájuk, egy gyönyörű messiási próféciát vetít előre.
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amelllyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” Határozottan szükségük volt az igazságra, ahogyan nekünk is szükségünk van.
Az erkölcstelenség különösen hatékonynak bizonyul Isten szavának semlegesítésében. Bár elkötelezettek vagyunk Isten iránt, mégis fogékonyak vagyunk az ilyen kísértésekre. Jeremiás idejében a hamis próféták és papok vitték az embereket lefelé a lejtőn, amit „szörnyű dolognak” hívtak és ahol ezt a helyzetet Sodomához és Gomorához hasonlították. Ezek a dolgok a mai időkre is ugyanúgy érvényesek.
Ez a fejezet ténylegesen Isten szavának igazságáról szól a hamis beszédekkel szemben, melyeket szintén Istennek tulajdonítottak. Azt mondani, hogy Isten szomorú emiatt a helyzet miatt, ez csak a tények enyhítése lenne. Remegve olvastam, hogy „Ezért íme, én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől.”
Jeremiás mély fájdalmat érez a helyzet miatt. „Megkeseredett az én szívem én bennem, az Úrért és az ő szent igéjéért.” Ő átlátja a következményeket. Csapásként sújtott rám ez a szövegrész, hogy „ellopják a szavaim” és többféleképpen is megtehető ez, de egy ezek közül kiemelkedik, ez pedig az álszenteskedés. Egy dolgot mondanak, de egy másikat csinálnak. (Bort isznak és vizet prédikálnak.) Jézus figyelmeztette a tanítványait erre, mert az írnokok és a farizeusok tettei nem voltak összhangban azzal, amit mondtak. (Lásd Máté 23:2-3.)
Más képet mutatunk a gyülekezetben és megint mást a mindennapi életben? Gondolataink összhangban vannak Isten szent szavával? Isten vágya az, hogy megszabadítsa népét a laodíceai állapotból, ahol fél lábbal az egyházban, fél lábbal pedig a világban vagyunk.
Az én imádságom érted és értem ma az, hogy mint lelki vezetők és hittestvérek hűen kezeljük Isten szavát, és ültessük át a mindennapi gyakorlatunkba, tetteinkbe. Ezek azok a szavak, melyek a Mindenható igaz fiaivá és lányaivá fognak bennünket formálni!
Dan Houghton
276. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 12-15. fejezeteihez (november 15-21.).
„Nem alkalmi, átmeneti kapcsolat az, ami által a gazdag, világot szerető és imádó embereket Krisztushoz lehet vonzani. Sokszor ezeket a személyeket a legnehezebb megközelíteni. Misszionáriusi lelkülettel feltöltött embereknek – azoknak, akik nem lankadnak és nem csüggednek – személyesen kell erőfeszítéseket tenni értük.” (A nagy orvos lábnyomán 213.3)
A gazdag emberek bizonyos félelemmel és szkepticizmussal fogadják, ha az evangélium elhívásával találkoznak. Én és a barátom egy jómódú környéken voltunk, ahol egy idős párral találkoztunk, akik alkoholba fojtották a bánatukat, miután megtudták, hogy a férj halálos beteg. Mivel a barátomnak eszébe jutott egy könyv, amely olyan információt tartalmazott, ami segíthet, megígértük, hogy másnap este visszatérünk, és odaadjuk nekik a könyvet. Ez egy szokatlan barátság kezdete volt két fiatal orvosmisszionárius és egy nyugdíjas, gazdag házaspár között.
A párt nagyon kíváncsivá tette, hogy miért kapták a könyvet ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, és miért teszünk ilyesmit idegeneknek. Ez megnyitotta az utat ahhoz, hogy Krisztusról beszélgessünk. A barátság fejlődött és kiteljesedett, bibliatanulmányozásba kezdtünk, és mind a mai napig, 7 évvel később, a kialakult kapcsolat nagyon erős.
A személyes erőfeszítés, beleértve Krisztus módszerét, hogy elvegyült az emberek között és a javukat akarta, a legjobb módja, hogy elérjük a jómódúakat.
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés