Higgyetek az Ő prófétáinak - november 20 - PÉNTEK - Jeremiás 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 15. fejezet 1955. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA 

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

15. fejezet (1. rész) – A betegszobában  

A beteggondozóknak tisztában kell lenniük azzal, milyen fontos nagy gondot fordítani az egészségügyi törvényekre. Nincs még egy olyan hely, ahol fontosabb lenne engedelmeskedni ezeknek a törvényeknek, mint a betegszoba. Sehol sem múlik olyan sok a híven teljesített apró munkákon, mint ott. Súlyos betegség esetén egy kis hanyagság, vagy akár a legkisebb figyelmetlenség a beteg szükségleteivel vagy az őket fenyegető veszélyekkel szemben; az aggodalmaskodás jelei, felindultság, ingerültség, sőt még az együttérzés hiánya is nyomhat a latban az élet és halál mérlegén, és sírba vihet olyan beteget, aki különben meggyógyulhatott volna.

Az ápoló rátermettsége nagymértékben múlik testi erején. Minél egészségesebb, annál jobban elbírja a betegápolással járó megterhelést, és annál eredményesebben tud eleget tenni kötelezettségeinek. A betegápolónak különleges figyelmet kell fordítania az étrendre, a tisztaságra, a tiszta levegőre és a testmozgásra. Ha a család tagjai is ugyanígy vigyáznak, el tudják viselni a rájuk háruló többletmegterhelést, és csökken megbetegedésük veszélye is.

Súlyos betegség esetén, amikor éjjel-nappal szükség van ápolószemélyzetre, legalább két ügyes ápolónő között kell megosztani a munkát, hogy mindkettőnek legyen alkalma a pihenésre és a szabad levegőn való mozgásra. Ez különösen abban az esetben fontos, ha nehéz a betegszobát bőséges friss levegővel ellátni. Mivel nem mindenki ismeri fel, hogy milyen szükség van friss levegőre, olykor hiányos a szellőztetés, és sok esetben mind a beteg, mind a gondozó élete veszélyben forog.

A megfelelő óvintézkedés betartásával elkerülhető, hogy a ragályos betegséget mások is megkapják. Alakítsunk ki helyes szokásokat; tisztasággal és megfelelő szellőztetéssel tartsuk távol a mérgező okokat a betegszobából. Ha ezt tesszük, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a beteg meggyógyul, és az esetek többségében sem a gondozó, sem a családtagok nem kapják meg a betegséget.

Napfény, szellőztetés és hőmérséklet

A gyógyuláshoz legkedvezőbb feltételek megteremtése érdekében a beteg szobája legyen nagy, világos és derűs, alapos szellőztetési lehetőséggel. A lakásnak azt a szobáját kell betegszobának kiválasztani, amelyik a legjobban megfelel ezeknek a követelményeknek. Sok házban nincs külön szellőző-berendezés, és beszerzése nehéz; de minden lehető intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a betegszobát éjjel-nappal friss levegő járja át.

Amennyire csak lehetséges, a betegszobát egyenletes hőmérsékleten kell tartani. Figyelni kell a hőmérőt. A beteggondozó - akit az ápolási teendők sok esetben megfosztanak az alvástól, vagy éjszaka felébresztenek - hajlamos a fázásra, és nem tudja elbírálni, hogy mikor egészséges a hőmérséklet.

Étrend

Az ápoló egyik fontos feladata, hogy törődjék a beteg étrendjével. Nem szabad megengedni, hogy a beteg táplálék hiányában szenvedjen vagy indokolatlanul legyengüljön, sem pedig azt, hogy legyengült emésztőszerveit túlterhelje. Gondot kell fordítani tápláléka elkészítésére, ízletességére és felszolgálására; de bölcs megítéléssel kell a beteg szükségleteihez alkalmazni mind mennyiségben, mind minőségben. Különösen a lábadozás időszakában, amikor a betegnek már jó az étvágya, de emésztőszervei még nem erősödtek meg, a helytelen táplálkozás nagy kárt okozhat.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2025&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2025&version=NT-HU

Ebben a fejezetben fokozódik a feszültség! Isten egész Júda népének küldi igéjét.  Jeremiás állítja, hogy évekig közvetítette nekik Isten üzenetét, és bár ő idejekorán elkezdte mondani, ők nem hallgattak rá!

Az elején fokozódó rész számomra különösen érdekes. Jeremiás láthatóan minden nap a városkapuban könyörög a népnek Isten nevében. Vajon azért kora reggel, mert az emberek feje olyankor még nem volt tele napi teendőik, üzleti ügyeik gondjaival, és ezért nyitottabbak lehettek Isten igéjére?

Isten üzenete egyszerű és világos. Vegyük észre: ez egy „háromlépéses terv” a lelki túlélésre! Bánjátok meg gonosz útjaitokat és tetteiteket! Ne keressetek más isteneket, és ne imádjátok azokat! Ne ingereljetek fel engem a kezetek munkájával! A Szentírás megörökíti a szomorú valóságot: nem hallgattak rá. Nemcsak egy alkalommal, hanem mint a szövegből is kiderül, folyamatosan elutasították Istent.

Néhány éve meglátogattam egy New York-i gyülekezetet. Szerettük volna az összes látnivalót megnézni. Kora este a Times Square-en kötöttünk ki. Emberek ezrei tódultak a Broadway színházi előadásaira, az éjszakai bárokba, az éttermekbe és az üzletekbe. Utcai prédikátor állt egy kisteherautó platóján és teljes szívéből kiáltott hangszórón keresztül az emberekhez. Teljesen figyelmen kívül hagyták, miközben János evangéliuma 3. fejezetének 16. versét idézve kérlelte az embereket, bánják meg bűneiket és forduljanak Istenhez. Bár erős és jól hallható volt a hangja, mindenki úgy tett, mintha ott se lenne!

Mindig ez jut eszembe, amikor ezt a fejezetet olvasom.  Jeremiás is így próbálta az emberek figyelmét megragadni a városkapuban. A nép azonban nem figyelt Isten szavára. Ha komolyan vették volna, azok a szavak megmenthették volna őket.  Jeremiás részletezi a megsemmisítő következményeket, nemcsak Júdára, de a környező népekre nézve is.  A babiloniak lesznek Isten büntetésének eszközei. Akiket pedig nem visznek fogságba, azok teljesen elpusztulnak. Az élet hangjai elnémulnak, és a fények kialszanak. Nem tehetek róla, de e sorok olvasása közben a térbeli és időbeli távolság ellenére is elszorul a szívem és görcsbe rándul a gyomrom.

Az áradat azonban visszahúzódik. Jeremiás próféciájából megtudjuk, hogy a babiloni fogság 70 esztendeig fog tartani. Észrevetted, hogy ez az a prófécia, amit Dániel tanulmányozott a fogság idejének végéhez közeledve, ahogy a Dániel könyvének 9. fejezetében olvashatjuk? Ne tévesszük ezt szem elől!  Egyik próféta tanulmányozza a másik írásait, hogy jobban megértse, mit mond Isten. Mennyire fontos Isten Igéje!

A fejezet hátralévő része olyan, mintha Jeremiás látomásban a 70 éves fogság utáni időbe kerülne és elvonulna előtte Babilon bűneinek büntetése, egészen a jó és a gonosz hatalmasabb, végidei küzdelméig.  E dolgok miatt most Isten saját népére kiszabott büntetéseit kiterjeszti az egész világra. Így szól Isten: „Vedd el kezemből e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, akikhez én küldtelek téged” (15. vers). A Biblia tanulmányozói nagy hasonlóságot fedezhetnek fel itt az utolsó időknek a Jelenések könyvében található leírásával.

Istennek nemcsak saját népe, de minden nemzet ellen kifogása van. A bűn pusztítása és a gonoszság azonban nem folytatódik örökké. A fejezet végén olvashatunk a vezetők és a pásztorok sorsáról az Ítélet napján. Ez bizony nem egy idilli kép, inkább a rettegés és borzalom ideje. Nem szeretném annak felelősségét vállalni, hogy Istennek akár egyetlen gyermekét is én vezettem tévútra.

A jó hír az, hogy Isten szavának balga elutasítása véget ér.  Azért imádkozom, hogy a „Megújulás Isten Igéje által” írásainak olvasói mindnyájan figyelmesen hallgassanak az Ő szavára, és véssék azt mélyen a szívükbe. Mindnyájunk kiváltsága, hogy helyreállíttassunk Isten számunkra készített végső terve által.  Ha ez megtörténik, az azért lesz, mert figyeltünk az Ő szavára. Isten legyen veletek, miközben együtt folytatjuk utunkat!

Dan Houghton 

276. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12-15. fejezeteihez (november 15-21.).

„Nem alkalmi, átmeneti kapcsolat az, ami által a gazdag, világot szerető és imádó embereket Krisztushoz lehet vonzani. Sokszor ezeket a személyeket a legnehezebb megközelíteni. Misszionáriusi lelkülettel feltöltött embereknek – azoknak, akik nem lankadnak és nem csüggednek – személyesen kell erőfeszítéseket tenni értük.” (A nagy orvos lábnyomán 213.3)

A gazdag emberek bizonyos félelemmel és szkepticizmussal fogadják, ha az evangélium elhívásával találkoznak. Én és a barátom egy jómódú környéken voltunk, ahol egy idős párral találkoztunk, akik alkoholba fojtották a bánatukat, miután megtudták, hogy a férj halálos beteg. Mivel a barátomnak eszébe jutott egy könyv, amely olyan információt tartalmazott, ami segíthet, megígértük, hogy másnap este visszatérünk, és odaadjuk nekik a könyvet. Ez egy szokatlan barátság kezdete volt két fiatal orvosmisszionárius és egy nyugdíjas, gazdag házaspár között.

A párt nagyon kíváncsivá tette, hogy miért kapták a könyvet ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, és miért teszünk ilyesmit idegeneknek. Ez megnyitotta az utat ahhoz, hogy Krisztusról beszélgessünk. A barátság fejlődött és kiteljesedett, bibliatanulmányozásba kezdtünk, és mind a mai napig, 7 évvel később, a kialakult kapcsolat nagyon erős.

A személyes erőfeszítés, beleértve Krisztus módszerét, hogy elvegyült az emberek között és a javukat akarta, a legjobb módja, hogy elérjük a jómódúakat.

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba